kínomban már bárányok hallgatnak-ot nézek, és keresem az olyan filmeket amiktől megijedhetek, de egyiktől se megy, derűsen nézem az ijesztgetést, röhögök magamban, haha az élet ijesztőbb.


néha kimenekülök a szobából, csak hogy ne....ne kelljen bent lennem. pedig jogom van ott lenni.
kíváncsi vagyok, mikor kap majd megint sírógörcsöt az állítólagos legjobb barátnőm és mikor fognak majd hárman a velem szemben lévő ágyon ülni, és nem fognak tudni megszólalni, és majd mikor róják fel nekem az éppen és soha nem létező bűneimet. ugyebár általában a rossz dolgok minden visszaütnek. milyen jó.

szép az élet. de tényleg.
akármennyit gondolkozom ezen az egészen, egyre jobban nem értem.
most akkor... mi történik?