2009. szeptember 29., kedd

ma már mondhatjuk, hogy juhuu holnapután pakolunk, mennék már haza, pedig itt is nagyon jó. csak hiányzik a Kristóf. meg a kóróm is.
kedves kóróvirágommal már kéne nagyon találkozni, olyan elveszettnek érzem néha magamat nélküle, mégiscsak ő a legjobb barátnőm, és hamár ily galád módon otthon hagytam, néha találkozni is kéne vele. nem kötelező, de azért hiányzik. főleg, hogy szombaton csak egy pillantásra láttam, amikor is bevágtatott a célba. mostmeg tárgyalunk vele, remélem szombaton tudok vele találkozni, Kristóf elvileg úgyis csak vasárnap ér rá, de ha nem, akkor is illene már elszívni egy tömés dohányt a kedves barátnémmal.
de amúgy mindenki hiányzik. olyan furcsa érzésem van amikor a vonat megáll egomkertvénél. ott a suli, meg minden, ott vannak azok akiket a legjobban szeretek még most is.

Kristóf, hiányzol!
Brigi, hiányzol!
Legyen hétvége.
basszuskulcs.
pipa.pipaa.PIPAA.

sasadi.


jaj kamál, de hülye vagy:D

hahahaaaaa:D


na inkább lépek.


kamál!

mondjad.

pipázunk?

ja. pipázzunk. de most te választasz dohányt, mert múltkor én választottam.

de nekem mindegy.

nekem is.

akkor barack.

távozom. :D

2009. szeptember 28., hétfő

Nyugati-pályaudvar.

figyeltél már a vonatoknál? figyelted már, milyen amikor végigmész a pályaudvaron? a vonatok halkan pittyegnek, sípolnak, ajtók csapódnak, az emberek beszélgetnek.
csak álltam a vágány mellett, a hangosbemondó recsegett, bemondták, "az ötös vágányra szerelvényt állítanak be, a vágány mellett kérjük vigyázzanak", majd megint megszólalt "az ötös vágányról 14 óra 52 perckor vonat indul Esztergomba Pilisvörösvár-Dorog útirányon át, 18 perc múlva". végre. mindjárt hazaérek. aztán beállították a vonatot, emberek vizsgálták végig a vonatot, és végül 16: 20kor beértünk Esztergomba.
bemondták "Esztergom, Végállomás következik"
16:50 van.
17:09 kor indul visszafelé a vonatom.
sziasztok:)

2009. szeptember 26., szombat

helyzetjelentés.

ma háromnegyed11kor enyhén szólva se éreztem magam késznek a nap indításához; de rájöttem, hogy átkéne másznom a hídon mert hídfutás van, és még addig fürdenem is kell. így hát mégis csak felkeltem, reggeliztem, aztán fürödtem, délben ebédeltem, utána meg fél1kor apa úgyis ment a krisiért, hát én is lementem a városba, mondván, úgyis vizet kell még vennem, utána meg át kell sétálnom a termálfürdőhöz, hogy megnézzem a futkározókat. át is értem 1re, megvártam míg elszáguldott előttem kóró, meg a kristóf; utána meg bementem és megkerestem a kedvesem. aztán átsétáltunk, hazahoztak autóval; vagyis csak a teszkóig mert vizipipadohányt akartam venni; utána csellóztam meg pipáztam. aztán eszembe jutott, hogy a smici be akar rajtam hajtani 1100forintot valami színház miatt, tehát felgyalogoltam a kristófhoz; najó csak az áttörés feléig, mert ott jöttek szembe velem autóval apáék; szóval felvittek, kristóf még próbált a domival, utána még beszélgettünk egy kicsit, és hoztak is haza mert mentek valami lovasszínházba. itthon még cselló volt meg nemrég pipa, most meg punny.
jók legyetek.

2009. szeptember 25., péntek

nézd ott egy csillag.
ott egy másik.
azt mondták ha pislákol akkor repülő.
akkor az ott egy űrhajó, az meg egy csillag. jó?
rendben.

2009. szeptember 23., szerda

nos ha már itt tartunk;
" figyeljetek. van egy születésnapi tortátok. meghívtok 6 embert a születésnapi bulitokra. elfelezheted a tortát, megeheted a felét, a másik felét meg megehetik a többiek. nem igazságos, de te fél tortát akartál enni. végül is a legjobb az lenne ha a születésnapi bulidra egyetlen embert hívnál meg. mégpedig magadat. akkor tied az egész torta. lehet, hogy unalmas lenne a buli, de tied a torta.
egy tortát lehet 1500 fele is vágni. mi marad belőle? morzsa. de figyeljetek. ha meghívtok a szülinapi bulitokra 1500 embert akkor nektek is rossz lesz, meg nekik is. neked nem marad torta, a morzsából ők se esznek, és hazamennek sírva.
most már érted a törteket?
ööö........."
" vegyünk egy másik példát. veszel egy 300grammos Milka csokit. megvárod míg az anyukád, nagymamád, apukád, öcséd, bátyád, hugod, öcséd lemegy a kertbe, és te megeszed egyedül a csokit. de megcsinálhatod azt is, hogy lemész a blahára és elosztogatod a csokit. jószívű vagy, csak neked nem jut semmi......."

tibibá:D
én itt ja. gyereket vigyázok. nagyon király. amúgy egyáltalán nem gond. netezek ábus meg játszik. nincs itt kérem semmi probléma. majd jön haza a beni is, akkor meg lehet pipázni.
amúgy azt még nem is mondtam, hogy megint beteg vagyok, most éppen nem szárazköhögés, mint múlt héten; nem dehogy; most épp hurutosköhögés, és olyan mintha egy kutya ugatna. mármint nem vagyok kutya. de azért remélem értitek. szóval úgy köhögök, mint egy kutya. vagyis nem úgy, hanem mintha ugatnék. debonyoluuuult. ja közben meg ráfeküdtem a laptoptöltőre. jaj.
jézuska, hol a kutyaaa?!
haha, itt, mert én köhögtem.
jajmár de szar vicc. na sebaj. képes vagyok én jó viccekre is. csak nem most.
annyira hihetetlenül rosszak unalmasak és fantáziátlanok a mostani bejegyzéseim, hogy szörnyű. hát basszus, hová tűnt a nyári "a saját bejegyzéseim röhögök" dolog? mert az biztos, hogy eltűnt, ugyanis mostanság már nincs is kedvem visszaolvasni a bejegyzéseimet. maximum a nyáriakat. azok jók voltak. jobb, hogy a saját teljesítményemet kritizálom. inkább mint hogy kedves édesapukám jegyezze meg, hogy "kislányom, alulmúlod önmagadat".

tessék. megint alulmúltam. sebaj. ilyen az élet.
pedig alapvetően izgalmas az életem. tök jó.
csak hiányzik a Kristóf. de sebaj, mert hétvégén úgyis látom, meg majd telefonálunk, meg úgyis gondolunk egymásra, meg úgyis szeretjük az egymást, szóval tényleg tök jó az életem.

amúgy rájöttem, hogy majd lehet hogy néhány versemet még leírom ide, és akkor nem mondhatjátok, hogy úristen de rosszul ír blogbejegyzést; azt viszont mondhatjátok, hogy rosszak a verseim. úgyse érdekelne, mert tudjátok "egy vers se lesz jobb attól ha dicsérik, és egy se lesz rosszabb ha kritizálják".
úgyhogy:)

sasadi

najó, tegnap nem írtam, pedig fennt voltam tegnap is.
csak net helyett pipáztunk meg beszélgettünk, aztán háromnegyed9re értem vissza a koleszba. futnom kellett a buszhoz, pedig még cselló is volt a hátamon. megsétáltattam, vagyis megbuszoztattam, mert feljöhetett velem ide zongorás próba után. tetszett neki nagyon a környék, hiába, ez a cselló egy aranyhangszer, mindennel meg van elégedve.
ma már szerda van hálistennek, holnap már pakolunk, holnap után meg már hazamegyünk. lett egy rossz szokás miszerint már kedden azt mondjuk, holnapután pakolunk. szerdán már királyság van, mert szerdán már azt mondjuk holnap pakolunk. pedig jó itt, de végülis, mindenhol jó, de a legjobb otthon.
ehhez tartjuk magunkat.
:)

2009. szeptember 20., vasárnap

megint vasárnap van. megint vissza kell menni. megint fel kell szállni a vonatra. meg a metróra. meg a buszra. aztán fel kell menni a felüljáróra káromkodva. aztán a röhögni kell amikor a lányok a nyakamba ugranak. azért ez kérem. nem fáradság:D jól elvagyok én pesten, ne aggódjatok. majd szerintem kedden jelentkezem, mert sasadi lesz, elvileg. vizipipa, beszélgetés.
addig is, pá kedveseim:)
felkeltem basszus ilyen kora reggel, még a Nap is kábult 9órakor. ja nem. majdnem fél10 van. sebaj.
kicsit ijesztő már így egyedül itthon lenni, tegnap este fél7óta, vagy 6óta nemtudom. mostmár jöhetnének anyáék haza, jó lenne egy kis társaság. így most csak a macskával beszélgethetek. nyávogva. de nem értem amit nyávog. meg ő se érte amit én nyávogok. izgalmas a beszélgetés. még a csellómmal se lehet beszélni, mert ő ilyenkor már alszik. felháborító. apa mondta, hogy aludjak. juuuuhuuuu
hazaértek. megyek aludni.
pááá

2009. szeptember 19., szombat

-mindjárt kiülök pipázni. komolyan.
kinnt legalább ciripelnek a tücskök.
vagy már elmentek téliálmot aludni?
Eszter:
-hát nemtudom.
azok ilyenkor kezdik.
Kamilka:
-nemááár.
akkor nemtudom.
bennt kell maradnom.
állsz egy széken, épp akkor vetted le a vizipipadohányt és a szenet a hűtő tetejéről, és hirtelen szavalsz egy verset amit úgyis elfelejtesz 5perc múlva.
sebaj.
ilyen az élet.

10.hónap

hopááá:)
10.hónap.
Angiiii:)

Domiiiiii:)




juhu.juhuuuu.juhuhuhuhuhuuuu
megjött a csellótokom. szép fehér.
:)
gyönyörűűűűű

2009. szeptember 16., szerda

lassan hazatérek, mindjárt szólok bíróóónak, hogy jöjjön ki velem a buszmegbe mert nem akarom, hogy valaki megtámadjon vagy ilyenek.

jók legyetek:)
basszus, írtak a francia ismerősök, hogy happy birthsday, meg írták franciául is, csak arra nem emlékszem:D
de basszus.
höhö:D

sasadiii, szülinap 16

újra sasadi, mert ma már csellóztam, meg leszívattam az agyamat szolfézson, meg szitkozódtam közgyűlésen, mert unalmas volt, és már fel akartam jönni a sasadira; úgyhogy "unalmamban" a Kristóf Anyukájával smseztem. aztán háromnegyedkor vége volt annak a tetves gyűlésnek, én meg úgy startoltam, mint akit puskából lőttek ki. elvágtattam a buszmegállóig, pont jött egy busz, felszálltam, daykagabiutcánál leszálltam, aztán felszálltam az 53asra, a sasadi alján meg felszállt a Vera szóval vele jöttem. kérdezte; én is a Beniékhez jövök-e, mondtam igen, úgyhogy végig együtt jöttünk. elvoltunk, vele is tudok beszélgetni, mint a Benivel.


ja. amúgy Boldog Tizenhatodik Születésnapot Saját Magamnak!:D
tizenhatodikán, tizenhat éves.

jóklegyetek, gyerekek.
:)

infóóra

még mindig hiányoznak GyöngyösPí órái, azokat sajnos pótolni nem lehet, akkora arccal; infótanárok körében; mint ő volt, még nem találkoztam. sebaj, azért a mostani tanár se rossz, de azért akkor is, jó volt hallani a felharsanó KAMILLÁS szót, minden órán. haha. régi szép idők. ilyen se volt még, hogy vissza"írtam" egy tanárt. több tanár órája nem hiányzik.

2009. szeptember 15., kedd

azt hiszem megyek dögleni, keresek magamnak egy helyet és alszom reggelig.
haha. na jó nem. de még csak hat óra úgyhogy másfél órát még lógathatom a lábam.
milyen szerencse.

sasadijeee.

grafomán

úgy tűnik grafomán hajlamom már nem csak a blogbejegyzések őrült gépelésében teljesedik ki, hanem elkezdtem verseket is írni; 'minek ötlete pontosan vasárnap este a déli pályaudvarral szemben bőrönddel és csellóval állva fogalmazódott meg az agyamban. vagyis nem ötlet fogalmazódott meg, hanem vers, tetszett is saját magamnak (hol a rohadt önkritika?) de mire beértem a koleszba már csak töredékét tudtam a fél órán át költött versnek. sebaj gondoltam, majd másnap suliban leírtam amire emlékeztem, aztán unalmamban írtam még kettőt. ma is írtam még kettőt, aztán az egyiket megmutattam a magyartanáromnak mert szereti a verseket. reakciója annyi volt, hogy írjam le neki egy papírra, és hogy erről beszélnünk kell. nem tudom miért kell róla beszélni, szerintem nem olyan jó, de azért majd leírom, hátha Maf némi kritikával ellátja, bár nem kötelező, de kíváncsi lennék mi a vélemény. (amúgy délután végülis leírtam a tanárnőnek, és odaadtam neki a verset; ha már kérte.)

ja és a vers.

Kajtor Kamilla Milla Kamillavirág STB.

Merengő

Haladok a sötétben
Végig a pesti utcán,
Felettem a sötét, kék ég
Letekint most reám.

Letekint most reám az ég
Csillagok milliói közt
A Hold sugara süt reám
A sápadt ágak között.

Rózsa szirma, rózsa szára
Tövises az ág mi felém hajol
Felém hajol, magasodik
S a szívem zakatol.

Megriadok, megrettenek
Félek én a sötétben
Kemény az éjjel, kemény a nappal
S monoton én ezt regélem.

S most barackfa ágán ülök
Hintázom a szélben
Magány, mint árny
A szívembe nem költözött.

Szívemben a szerelmet
Nem fojtja a bánat
Magányom itt bennt
Belevész a homályba.


szerintem nem jó, simán át kéne írni egy két részt, de azt majd holnap megcsinálom.
jók legyetek:)

2009. szeptember 13., vasárnap

miért tetszik ez nekem ennyire?:)

Radnóti Miklós:Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon
mint egy álmon
átesem.
megmásztuk tegnap a macskalépcsőt, és megbeszéltük, hogy majd jövőhéten felmegyünk a Bazilika kupolájába is, mert ott régen voltunk. vagyis együtt még sose voltunk ott. aztán üldögéltünk kinnt a szobornál, aztán megint macskalépcsőztünk, lementünk a böskébe és ott is elüldögéltünk meg beszélgettünk. úgy hiányzott mááár.

ja. arról nem is tudosítottam, hogy frankón fájnak az ujjbegyeim a sok gyakorlástól, ma kábé 1óra gyakorlás után azt hittem nekem itt végem, meghalok, úgyhogy inkább lejöttem christianbach csellóversenyt hallgatni kottával.
kéne még ma gyakorolnom, lehet hogy majd ebéd előtt még beiktatok egy fél órásat, nem árt az.
páá.

2009. szeptember 11., péntek

ez itt aztán nem ám a neszmélyiút, nem is a sasadi; megjegyzem sasadira ezen a héten fel se jutottam; nem bizony, ez itt már esztergom hahaha, lehetne a cím HELLOESZTERGOM de minek, hello inkább MINDEN KEDVES OLVASÓ, mert jó a kedvem épp, meg miért ne lenne, itthon vagyok, királyság van, meg ahogy mondaná Nyuszi, PÍP meg Písz, hahaha.
naszóval. hol is kezdjem, remek beszámolómat; kezdem ott, hogy ma volt úszásóra, senki nem tudta hogy negyed3ra érünk vissza a suliba; én is arra készültem, hogy a 14:20as vonattal jövök haza. persze, hogyisne, nem ám, majd 15:20sal hazamész kedvesem, ha végzünk és eléred. hát jelentem elértem, nagyon király voltam, csak helyem nem volt túl sok, hát beültem egy helyre ahol találtam egy kevéskét, a bőröndömet meg kivágtam a folyósóra, hadd kerülgesse minden hülye aki arra téved. hát mitne mondjak, volt egy pár aki majdnem hasraesett benne, pedig ezt eldönteni nehéz, meg kikerülni is akkora. na sebaj, a csellómmal végre jól utaztunk, bőröndcipelésben minden kedves fiatal és öreg, nő és férfi, fiú és lány segített, hála nekik. ja ráadásul most nem úgy estem be vonatindulás előtt 1perccel, végre volt időm elhelyezkedni, sőt a vonat csak később indult, tehát még mérgelődhettem is egy kicsit magamban, fene egye meg később fogok hazaérni 5perccel.
aztán hazaértem, örömködtem, bementem zenesuliba zongorázni, beszélgettem mindenkivel, főleg Livi nénivel, aki azt mondta hogy tegezzem már, mert már mondta hogy tegezzem csak úgylátszik hogy elfelejtettem, szóval mostmár szia van meg Livi, nem Livinéni és nem csókolom; hálistennek. aztán hazajöttem, vacsiztunk, meg pipáztunk apáékkal, holnap Kristófozás, jön haza az öcsém is vele is kell tárgyalni, mert ezen a héten csak egyszer tudtunk beszélni.
na jók legyetek.

2009. szeptember 9., szerda

neszmélyi.

remek közlekedésemen felbuzdulva, kedves édesanyukám megkockáztatta azt a javaslatot, hogy én eljussak a hungáriára az irodájába. ugyanis. mire ő kikeveredett volna ide a telefonommal, addig lement volna a nap, és maximum 9re ért volna haza. mondtam hősiesen, kimegyek én oda, csak mondja meg mire kell felszállni a többi már sikerülni fog egyedül is. felültem a 139esre, elmentem a déliig, aztán elvágtattam a stadionokig metroval, aztán egyesvillamos és máris beértem anyához. király vagyok mondtam neki, szóval tartottam anyát aztán tettem fel az új telefonomra képeket a Kristófról, hogy megmutathassam a lányoknak, meg megtudjam én is nézni néha, ha már nagyon hiányzik. :D
az új telefonszámomat majd kiírom de épp most nincs sok időm, majd a sasadira felugrom esetleg valamelyik nap vagy ilyesmi, és írok még.
(amúgy ez most informatikaóra) (hiányoznak GyöngyösPí óráji, remélem egyszer ráakad a blogomra és elolvassa ezt a mondatot.)

pá:)

2009. szeptember 6., vasárnap

neked ott akkor a renovéd jól áll?-anya
hogy mim?-öcsém
tudod. van-e respect?:D-apa
jaja.van ám.-öcsém


háhá:D

reggel.:)

arról még nem is beszéltem, hogy reggel fél7körül kipattantam az ágyból, (najó. túlzás, hogy kipattantam) felöltöztem, fogat mostam, majd elkezdtem keresni a piricipőt ott ahol nem volt. kergemarhamódra végigkutattam a lakást, majd utolsó reményként kinéztem a teraszra ahol ott virított a drága piricipő. fogcsikorgatva mentem ki érte, ó mondom, rohadt életbe mit keres az ott kinnt. aztán megnyugodtam; piricipőt biztos hogy én hagytam kinnt tegnap este pipázás után. felvettem a cipőcskét aztán elhúztam a városba, mert úgyis tüntetés volt (mint arról már beszámoltam), és előtte igényt tartottam egy jó kis heimes kávéra. azonban, nagy bánatomra rájöttem, hogy vasárnap van, a heim nincs nyitva ezért lehet hogy ráfanyalodom a happysre. el is rohantam a happyig, vettem kávét, aztán felcaplattam a bazilikához.
aztán....
de a többit úgyis tudjátok:)

tüntess.

ki hitte volna, hogy ezek mind egyformák? tompika se jött volna ki, viktorkától akkor minek vártuk el? elmegyek én tüntetni nem arról van szó, de ebben a városban sajnos még azt se lehet rendesen, mert még az aki miatt tüntetünk az se jelenik meg; akitől meg segítséget várunk; na az meg végképp nem. na persze, tompika minek is jönne ki a fujjoló tömeg elé, félnék én a helyében nehogy eltaláljon egy tojás. viktorka meg elslisszol hátul, ezaz, ez a jó magyar mindenen segítünk felmozdulás; aztán ilyenkor már azt se lehet eldönteni, hogy melyik párt a jobb; gyakorlatilag egy az országot szedi szét, egy meg egy iskola tanulóközösségét. mi meg aztán harcolhatunk, sztrájkolhatunk, tüntethetünk, úgyis ezek mind a markukba röhögnek; idióta gyerekek, ezt nektek, nem törünk meg. na de; mi se. nem ám. voltak itt most diákok, szülők, tanárok, öregek és fiatalok, mindenki egyet akart, azt az egyet meg senki nem kapta meg, ezért mindenki elhúzott káromkodva vasárnapi ebédet főzni, mert ha már ekkora szemét esztergom polgármestere; meg viktorka is; akkor minek koptassuk az utcakövet; éljen a vasárnapi nyugalom.
azért elmentem én is, miért ne; volt iskolám, elég sok minden köt még oda, fog is kötni még nagyon sokáig; ha oda járnék még mindig, foggal körömmel harcolnék a tömegben, haha. de nem oda járok, bunkó pesti lettem, bunkó jelző nélkül, és pesti megállapítás nélkül; de persze ezt elhitetni nehéz; ha már 5napomat a hétből úgyis ott töltöm állítólag európa egyik legszebb fővárosában. amúgy ez kérem tévedés, hiába mond bárki bármit, nem ez erópa legszebb fővárosa; ez egy nagy szar, hangos az autópálya; egyetlen előnye az hogy hamar jön a metro, meg nem késik a busz. vagyis lehet hogy késik, de itt menetrendet felesleges nézni, úgyis jön valami alapon, simán 20percen belül eltalálsz a célig. kivéve ha a rimaszombatiról újpestre akarsz menni, mert az messze van, és nem 20perc. de hagyjuk ezt.
azért szólnék még arról is, hogy ma mennyi dolgom van, például kell még egy kicsit tanulnom, és fel kell még vergődnöm pestre; azt hiszem azt az ötös vonattal fogom megoldani, jó az jóaz; csak utána pesten se szenvedjek amiatt, hogy a 139es nem jön 5percen belül.
na távozom, kicsit beszélgetek Anyáékkal meg bekeverem a muffint, mert sütök a lányoknak.

majd még délután indulás előtt jelentkezem.
pá:)

2009. szeptember 5., szombat

menj aludni.

én itt csak ülök így. tudod? tudtad? én csak ülök. így ülök.

-ha ez neked jó.

-kezdj magaddal valamit.

MIT
mi a szart kezdjek magammal fél12kor?

-menj aludni.



hallod?!

menj aludni.

szép álmokat.

én itt csak ülök. így ülök. így.

menj aludni.
jó éjt.
szép álmokat.

még nem. még nem megyek.
Enikővel megbeszéltünk mindent, tulajdonképpen jó is volt ez a kis beszélgetés; ezek a spontán dolgok a legjobbak; azok amikor valaki felhív, hogy mi van veled, aztán eszedbe jut, hogy egyedül vagy, és hogy pipázhatnátok is, és ihatnátok is hozzá teát. szóval ez pont ilyen volt; bár Brigivel is beszéltem, hogy nem jön-e fel, de ő pont Suttyómanózott szóval esélytelen volt az egész; örültem, hogy valakinek eszébe jutottam a régi osztálytársaim közül; és a legfőbb az, hogy olyannak jutottam az eszébe aki teljesen normális. és egyáltalán. örlük ha egyáltalán érdeklődik utánam valaki; hogy nem vagyok teljesen elfelejtve. persze hívott brigi piknikre, de nem volt kedvem a sok részeg fiatal között álldogálni, és azon gondolkozni; mit keresek én itt? koncerten vagy, piknik fesztiválon vagy.
elmúltak azok az idők amikor én ezeknek igazán örülni tudtam. már más van. már vizipipa van meg tea. meg beszélgetés.
nekem pedig ez; bőven elég.

hazajövetelem. :)

rettenthetetlen személyem megbizonyosodást nyert afelől, hogy mindenfajta helyzetben helyt tudok állni; legyen az üvöltözés utáni Kristófhoz menekülés, vagy egy egyszerű nincs villamos hová bújt a villamospótló busz helyzet? a villamospótló busz meglett, majd a vonatot se késtem le, csak jegyem nem volt rá, mert azt a szar automatát még mindig csak csodálattól kikerekedett szemmel tekintgetem a nyugatiban, majd mikor nem ad jegyet mérgesen rúgok bele egyet; de úgy hogy senki ne lássa, aki meg látja az úgyis csak mosolyog; nyilván ez nem csak velem fordul elő. na sebaj, gondoltam ma is miután nézegettem az automatát; pedig én egyszer már vettem onnan jegyet nem igaz, hogy most nem ad. de nem adott, ezért rúgtem bele egy kicsit, aztán elmenekültem a vonatomhoz, nehogy a polgárőrök rögtön őrizetbe vegyenek közhaszonrongálásért, vagy mi a manóért. aztán eszembe jutott, hogy nyilván minden polgárőr és rendőr, ezen kívül még mindenfajta őr egyszerűen elvonult a buzikra vigyázni (MELEGEK. nem mondunk olyat, hogy buzik.---------------de mondunk csak halkan:D), akikre nyilván rárontott minden normális ember, akik úgy gondolták, hogy helytelen a nyílt utcán rózsaszín bugyikában szexuális élethelyzeteket bemutatni, pláne hogy ezt esetleg két férfi teszi. magánügy szerintem, nem tudom mire ez a nagy felhajtás, ennyi erővel mi is felvonulhatnánk a Kristóffal, hogy nézzétek, itt egy fiú meg egy lány, milyen érdekes a mai világban. haha. lassan már köztiszteletben fognak tündökölni ezek a ferdehajlamú emberkék, aztán majd kitüntetést kapnak, mert vállalják saját magukat, a heterokat meg majd bezárják, mert bojkottálják a buzik felvonulását. sebaj, ilyen a mai világ, kissé el van ferdülve, de hogy emiatt még a deákteret is lezárják, abszolút ökörség. ugyanis. miután észrevettem, hogy a 4es6os villamos engem nem fog elvinni a mokkáról, más közlekedési eszköz után kellett néznem, és eszembe jutott írtózatosan jó metros közlekedésem, ezért levágtattam a a metrohoz, ahol meg bemondták, hogy le van zárva a deáktér. mondtam anyátokat, és felmentem újra a villamoshoz; nem tudom mire számítottam; csodára vagy valami ilyesmire, aztán odamentem egy szimpatikusnak látszó magassarkú cipőt viselő hölgyeményhez és megkérdeztem, hogy ugyanmár hogyan fogok én így eljutni a kijelölt helyre. bíztatóan rám mosolygott és egy pontra mutatott, majd azt mondta; ott vannak a villamospótlók, menj azokkal, de siess mert mindjárt lekésed. én meg futottam a buszhoz, felszálltam és rögtön indult, úgy látszik már csak ilyen a formám, ezen a héten átlagosan egy nap kétszer próbáltam meg lekésni busztmetrótvonatotsatöbbit, és persze egyiket se sikerült; mondjuk határtalan örömömre. na szóval hazajöttem, aztán gondoltam vissza is fordulok rögtön csak dohányért elszaladok meg pipáért, de aztán inkább hazajöttem, mert apáék lehet hogy 8kor elindulnak haza, és akkor meg minek érjek fel 8ra pestre, ha már pipázni se lehet. szóval maradtam itthon, pipázok majd itt, és főzök magamnak egy finom gyümölcsteát.
vagyis nem csak magamnak, ugyanis Enikő előbb felhívott, hogy hogy vagyok, én meg mondtam, hogy jöjjön fel pipázunk, meg tárgyalunk.
szóval mégse leszek egyedül.

hellohello:)

már megint

sasadi. :D
tegnap hazaértem, ma megint visszajöttem pestre, de majd nem sokára megint megyek vissza. most egy kis szilvalekvárfőzés van, sajnos Kristóffal nem tudunk ma találkozni, mert azt mondta szarul van, elég gázos megint a bőre; holnap végül is úgyis van tüntetés majd megbeszélem vele, hogy menjünk együtt. akkor meg megint találkozunk, tehát a mai nap már mindegy. amúgy csak azért mentem volna haza, hogy találkozzak vele, de szerintem így is lelépek egy óra múlva, mert nincs sok dolgom itt, és úgyis többet voltam itt ezen a héten, mint otthon. hiába; ilyen a pesti élet.
amúgy nem is tudom, kábé tényleg egy hét alatt ide költöztem; tegnap voltaam otthon, ma megint itt, délután megint otthon, holnaptól meg péntekig megint pest. sebaj, Kristóffal legalább tegnap találkoztunk. kibőgtem magam nála, aztán feledve minden gondom; megint lyukat beszéltem a hasába.
na távozom, nem leszek antiszoc mert az milyen gáz.

sziasztok, este majd még jelentkezem.:)

2009. szeptember 4., péntek

én megmondtam; mai poszt már itthonról.
nem mondanám, hogy így képzeltem el az itthonlétet, de nem sikerülhet minden úgy ahogy mi elgondoljuk.
azért nem kellene engem ilyen választás elé állítani, de mindegy.
szerintük biztos ez így nagyon oké.

kár, hogy én nem így gondolom.

2009. szeptember 3., csütörtök

sasadiiii

ÚT.
már megint. ezen a héten harmadszor. lehet, hogy már ebből is simán lehetne CSAPÓT csinálni, mint az ebédfőzésekből.
annyira unalmas volt ma a suli, hogy hihetetlen; lehet, hogy ha meglesznek a tankönyveim és beindulnak a zeneórák akkor majd jobb lesz, de jelen pillanatban jobban szeretünk a koleszban a folyosón csücsülni a lányokkal, mint a suliban rohadni.
amúgy ma csak felugrottam végül is a sasadira, mert itthagytam a fülbevalóim tegnap; de végülis leültem egy kicsit netezni is; mert miértne. elvileg csak hétkor megyünk japólevesért a csajokkal.
na. holnapi poszt már otthonról.
sziasztok.

2009. szeptember 2., szerda

újra sasadi.

tegnap este egy kicsit kiborulós volt, sírtam meg satöbbi, nem volt túl jó, de tudtam hogy előbb utóbb sor kerül arra a pillanatra amikor végre haza akarok menni, mert ez nem jó az nem jó. túl szép lett volna ha az első hetemet kibírom sírás nélkül.

2009. szeptember 1., kedd

üdvözlet a sasadiról

ja. itt vagyok fennt vincééknél,van laptop, internet, meg zöldséges; ahol ülök, és ami még csak épül. ma volt az első nap a suliban, hát nem is tudom. kicsit máshogy képzeltem el, de biztos jó lesz, úgyis ez még csak az első nap volt, nem kell rögtön elkeseredni. persze nem az a fajta vagyok aki rögtön elkeseredik; de amikor tegnap beléptem a kolesz-szobába, rájöttem, hogy annak ellenére, hogy azt mondták nem lesz több szobatársam, mégis csak lett még kettő, akik eléggé unszimpatikusak és züllöttek, és nem tudom, hogy fogjuk mi ezt kibírni a Ciccával. szegény Nyuszit átköltöztettük mire az a másik hülye kettő nem volt hajlandó szétszakadni ezért Nyuszit visszapattintották a budaikisegítősökhöz, akik mind gyogyik. de nem baj, azért nem adjuk fel, megoldjuk, ha már csak úgy is, hogy éjjel fél12ig ülünk kinnt a folyósón a falnak dőlve, és az elveszett "mi pedig azt hittük együtt lehetünk" mondaton elmerengve. amúgy király minden, még van több mint egy órám addig, amíg vissza kell mennem a koleszba. amúgy azért jöttem fel, mert úgyse volt más dolgom, a Nyusziékkal meg majd 4 után még kikéredzkedünk és elmegyünk westendtetőre beszélgetni. úgyis van kimenőkönyvünk, beíratjuk éskész; ma még kötelező silencium sincs, amire amúgy se kell a weinereseknek bejárni; tehátmég szabad a pálya, suli csak holnap van. 

pénteken megyek haza, tök jó itt, de azért várom egy kicsit. otthon legalább nagy az ágy. bár azért annyira nem panaszkodhatom,a pörgettyűmet felhoztam ide is. szépen felakasztottam a fejem felé, semmiben nem zavar és így otthonosabb a szoba. ja amúgy ettől függetlenül jön velem haza a pörgyettyű; nehogymárne, direkt végigvágtatok vele a metrón, ha már csak brahiból is.

na, mára ennyi, ne aggódjatok; élek.

jók legyetek, píszriszpekt. hahaha.