grafomán

úgy tűnik grafomán hajlamom már nem csak a blogbejegyzések őrült gépelésében teljesedik ki, hanem elkezdtem verseket is írni; 'minek ötlete pontosan vasárnap este a déli pályaudvarral szemben bőrönddel és csellóval állva fogalmazódott meg az agyamban. vagyis nem ötlet fogalmazódott meg, hanem vers, tetszett is saját magamnak (hol a rohadt önkritika?) de mire beértem a koleszba már csak töredékét tudtam a fél órán át költött versnek. sebaj gondoltam, majd másnap suliban leírtam amire emlékeztem, aztán unalmamban írtam még kettőt. ma is írtam még kettőt, aztán az egyiket megmutattam a magyartanáromnak mert szereti a verseket. reakciója annyi volt, hogy írjam le neki egy papírra, és hogy erről beszélnünk kell. nem tudom miért kell róla beszélni, szerintem nem olyan jó, de azért majd leírom, hátha Maf némi kritikával ellátja, bár nem kötelező, de kíváncsi lennék mi a vélemény. (amúgy délután végülis leírtam a tanárnőnek, és odaadtam neki a verset; ha már kérte.)

ja és a vers.

Kajtor Kamilla Milla Kamillavirág STB.

Merengő

Haladok a sötétben
Végig a pesti utcán,
Felettem a sötét, kék ég
Letekint most reám.

Letekint most reám az ég
Csillagok milliói közt
A Hold sugara süt reám
A sápadt ágak között.

Rózsa szirma, rózsa szára
Tövises az ág mi felém hajol
Felém hajol, magasodik
S a szívem zakatol.

Megriadok, megrettenek
Félek én a sötétben
Kemény az éjjel, kemény a nappal
S monoton én ezt regélem.

S most barackfa ágán ülök
Hintázom a szélben
Magány, mint árny
A szívembe nem költözött.

Szívemben a szerelmet
Nem fojtja a bánat
Magányom itt bennt
Belevész a homályba.

szerintem nem jó, simán át kéne írni egy két részt, de azt majd holnap megcsinálom.
jók legyetek:)