2009. szeptember 5., szombat

Enikővel megbeszéltünk mindent, tulajdonképpen jó is volt ez a kis beszélgetés; ezek a spontán dolgok a legjobbak; azok amikor valaki felhív, hogy mi van veled, aztán eszedbe jut, hogy egyedül vagy, és hogy pipázhatnátok is, és ihatnátok is hozzá teát. szóval ez pont ilyen volt; bár Brigivel is beszéltem, hogy nem jön-e fel, de ő pont Suttyómanózott szóval esélytelen volt az egész; örültem, hogy valakinek eszébe jutottam a régi osztálytársaim közül; és a legfőbb az, hogy olyannak jutottam az eszébe aki teljesen normális. és egyáltalán. örlük ha egyáltalán érdeklődik utánam valaki; hogy nem vagyok teljesen elfelejtve. persze hívott brigi piknikre, de nem volt kedvem a sok részeg fiatal között álldogálni, és azon gondolkozni; mit keresek én itt? koncerten vagy, piknik fesztiválon vagy.
elmúltak azok az idők amikor én ezeknek igazán örülni tudtam. már más van. már vizipipa van meg tea. meg beszélgetés.
nekem pedig ez; bőven elég.

Nincsenek megjegyzések: