hát. szép volt ez az év. :) Boldog Új Évet!
előre is.
pá.

kóró.meg a gaz.

Brigi üzenete:
*amúgy meg ne becsüljön alá engem holmi mezei gaz hogy kicsit dobok:D
millimia üzenete:
*jajajajjj
*azért
*nemistudom
*szóval szerintem egy kórón hamarabb áthajt egy traktor
Brigi üzenete:
*hát nem
*vagyis lehet hogy úgytűnik h a kórón hamarabbáthajt de csak azért mert az fel sem tűnik senkinek ha egy gazon hajt át a traktor
millimia üzenete:
*nana
*nem így van
*ugyenis
*a
*a gaz a mezőn nő
*meg a kertben
*a kóró meg összevissza
*tehát nagyobb az esélyed a traktor általi halálra
Brigi üzenete:
*a gaz nem összevissz nő?:D
*dehogynem
millimia üzenete:
*de
*de a mezőn
*a mezőn nem jár traki
*az a szántóföldön nő
*ja
Brigi üzenete:
*traki?:D hehe
millimia üzenete:
*he
*D:
*ÁÁÁÁÁÁÁÁHÁHÁHÁHÁHÁÁHÁHÁHÁHÁ
*:D
*nem
*a szántóföldön jár a traki
*na
Brigi üzenete:
*mivan? a traktor a szántőföldön nő?:D
*hehe
*:D
millimia üzenete:
*jaja
*D:
*most tűnt fel?D:
*bééééna
Brigi üzenete:
*nem most
*csak nemtudtam olyan gyorsan írni
*:D
millimia üzenete:
*D:
*ccccccc
*ugyeugye
*egy kis kóró
*D:
*nem tud szembeszállni egy gazzal:]
Brigi üzenete:
*nem is állok le egy gazzal vitatkozni nem alacsonyodok le:D
millimia üzenete:
*fujjj
*D:
*ki szólt hozzám
*csak a szél zúg itt vagy valami kis kóró lengedezik itt
Brigi üzenete:
*ja bocs lefelé nem olyan könnyen terjed a hang azért nem tudod h mikor beszélek hozzád
millimia üzenete:
*jajajajjjj
*mekkora az arca ennek a kis semmi kórónak
Brigi üzenete:
*na mekkora?:D
millimia üzenete:
*(------------------------------------------------------------------------------------------------------)
*EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEKKORAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
Brigi üzenete:
*hát akkor megnyugodtam mert....az még nem olyan nagy a atiédhez viszonyitva:D
millimia üzenete:
*zenész gaz vagyok
Brigi üzenete:
*és?:D
millimia üzenete:
*nem jöhetsz le velem egy lépcsőn, mert nem fér el az arcunk egymás mellett
*D:
Brigi üzenete:
*hát lehet h melletted tényleg nem fér le senkia lépcsőn:D
*de halllod...azt ajtót bezsírozod h beférj vagyis becsússz vagy hogy jutsz be a szobábaM?
*-M
millimia üzenete:
*há
*beszólt egy ilyen kis szántóföldi gyomnövény.
*szerintem neked plasztikai műtétre kellene menned, hogy az arcodból neked is lefaragjanak egy keveset
*D:
Brigi üzenete:
*na persze:D
*tudod mi jár ezért?
*ni-t mondok rád:D
millimia üzenete:
*szarvagy
*én egy puszta ni-től nem ijedek meg
*D:
*cö
*mi az nekem
*mennyél vissza a kurva rekettyésedbe
*aztán ott nizzél
*ne itt
*D:
Brigi üzenete:
*:Dhehe
millimia üzenete:
*há
*D:
*erre már nem is tudsz mit mondani
*én nyertem
*D:
Brigi üzenete:
*hát ennél nagyobb baromságot valóban nem tudok mondani kedvesem:D
millimia üzenete:
*:D
*helyes
*:D
*én vagyok a királynő gaz
*porba lettél tiporva. nyista. átment rajtad egy traki
*D:
Brigi üzenete:
*gratulálok felség bekell hogy hódoljak:D
*najó nem
millimia üzenete:
*nemadodfel
*D:
*tudtam
*becsüllek kóró
Brigi üzenete:
*nem...inkább...BAZDMEG
*:D
millimia üzenete:
*TE BAZDMEG
*:D
Brigi üzenete:
*kit?:D
*na mondjad
*hallgatom a válaszát hölgyem:D
millimia üzenete:
*nos
*van tippem
*D:





azt hiszem.betegek vagyunk.

? heh?

azt írta a myvip, hogy mínusz 0 fok van.

MÍNUSZ. ?????????????????

gyökér.

van tanulság. tényleg mindig van.
most például az, hogy ne aludjatok annyit egy héten keresztül, hogy utána 3óra alvás után, fél6kor kipattanjatok az ágyból, és azt mondjátok "kialudtam magam". még jóhogy megyek pestre a hetes vonattal, elképzelni sem tudom, hogy mit kezdtem volna magammal itthon fél6kor. aludni már nem is volt kedvem.

jáháááá angiii(L)

és most. éééés most.
megyek gyakorolni:D

sokat alszom, keveset gyakorolok (semmit) (EJNYE), sokat eszem, biztos híztam három kilót és jó a kedvem. kaptam egy csomó tökjó dolgot, (egyet se kértem), mondtam, hogy most inkább legyen meglepetés amit kapok. kábé három éve egyfolytában azt kaptam amit kértem, és már kezdett idegesíteni, hogy beülök a fa alá és úgyis tudom mi van a csomagolópapír alatt. most meg csak nézelődtem, mosolyogtam, és csodálkoztam, hogy nahát tényleg szerettem volna parfümöt, ;mert a régi elfogyott, de nem szóltam hátha kitaláljátok a gondolataimat; és tényleg szerettem volna számológépet is, mert mindig az öcsémét használtam, és most kaptam olyan tökjót amilyet szerettem volna, és már mindent ki tudok számolni; és bőröndöt augusztus végén kaptam, de most kaptam még egyet, mert kicsi vagyok, és nem bírom el a másikat normálisan; és a fényképalbumnak is örültem amit az esztertől kaptam, a horgolt felsőnek is amit a mami csinált, a szemhéjfestéknek is amit a nagynénéméktől kaptam.
örültem hogy szombattól szerdáig minden nap találkoztam Kristóffal, örültem a halászlének, a karácsonyfa alatt üldögélésnek és beszélgetésnek, a mákosgubának és mindennek aminek csak lehet.
hogy milyen jókedvem lett, van és lesz.
juhééé karácsonyvan(L)

Boldog Karácsonyt!

:)

sokkishülye lakhelye

muzsikuuus:) (L)

németsörbajnoknő,gaba,domi,sörbajnoknőmagyarhuga

domilla

a világon a legjobb hely. muzsikus(L)

nyuszival és piával:)(L)

nyuszi pia domi.

ádimillapia

sziszi, szabi, pia, milla(L)

402es szoba(L)(L)(L)

basszus. eszembe jutott hogy hideg van és éhes vagyok. és előbb megijedtem mert az ádi azt mondta hogy mérjem meg a lázamat mert sokáig voltam kinnt. úgyis fáj a mandulám. jaj.

lelkiismeretesen megbuktam zongorából, és mindjárt megpusztulok mert annyira be van dagadva a bal mandulám hogy levegőt alig kapok.

összezuhantam. és pont.

gyűrűkura kettő. bővített változat.

angol nyelven, angol felírattal (mert persze én csak így értem)

a legszebb benne.

-Pippin! Hold on!

kamilka: NEM A HOLDON VAGY BAZDMEG!

jajjjj:D amúgy értem hogy mit mondanak, de néha jólesik hülyeségeket belemondani.
jáj.:D

hüü. de szeretek én iskolába járni hajjjajajj. főleg, hogy jövő héten csak szimplán 11dolgozatot írok, le se merem írni, hogy mikből, mert én se tudom. vagyis tudtam csak éppenséggel akkor ugrott be mindegyik amikor felírtam egy papírra a heti beosztást, és megszámoltam. plusz zongoravizsga, ami miatt szépen szólva rettenetesen be vagyok sz*rva, mert szerintem egyáltalán nem tudom a darabokat. sebaj. volt már lehetetlen vállalkozásom, és a végén jó sült ki belőle. na majd meglátjuk. e heti termés eddig egy kettes, meg egy zirdolgozat. kettes földrajzból, ziren meg gregoriánból írtunk.
amúgy nekem aztán beszélhet a tanár. amikor este 6tól éjfélig tanulok, következő nap 3témazárót írok akkor ne várja el hogy annyira tökéletes lesz. éjfélkor én már alig látok, nem hogy még nekiálljak a föcinek. amúgy meg nem tudom miért 2es amikor 3 a4es lapot teleírtam. abszurdum.
rohadt életbe is, kijavítom ha addig élek is.
viszlát.

rettentően el vagyok fáradva, hála ennek a hétnek. sikerült három nap alatt hat dolgozatot írnom, de nem ám, hogy szép elosztásban, 2-2-2. nemnem. 3-2-1. szerdára mire mindent megtanultam már lógott a nyelvem, régen csináltam én olyat, hogy reggel héttől meg se álltam éjfélig, és ebből 6órát tanulással töltöttem, de nem az iskolában. az már csak ráadás, hogy délelőtt suli volt, aztán oltás, infofakt, kamara, és este hattól éjfélig tanulás.
hiába hiszik azt egyesek, hogy a zenei suliban nem kell tanulni. dehogynem kell. van olyan osztálytársam aki 6tantárgyból totális bukásra áll. na kéremszépen. ebből következik, hogy tanulni kell.
engem meg lehet hülyének nézni, hogy görnyedek a könyv felett. magától nem száll a fejembe a lemeztektonika, és a matekdolgozatot se tudom úgy ötösre írni, hogy előtte nem néztem át egyszer, hogy hogyan is van az a bizonyos anyag pontosan. hát. nem is lett ötös a mostani, csak négyes. mert szerdán írtam matekból, meg csütörtökön is, és töredeklmesen bevallom, nekem nem volt kedvem átnézni a matekot éjfél után. reggel így is alig tudtam felkelni. na de sebaj, végre itthon vagyok, hétvége, lehet sokat pihenni, Kristófozni satöbbi.



megjegyzés: "milyen nap van?
szerda.
nebasszálfel. mit mondtál pontosan?
angika ne szórakozzál. szerda van a rohadt életbe.
nem igaz. ilyenkor már régen csütörtök van. jössz tanulni?
megyek."

ennyit a hetemről.

jáháháhájjjj. ma megyek vissza. jááááj:D

á.
unom ezt az itthonülést.
ma volt itt a Kristóf( jobb lett az egészségi állapotom amint megláttam) ez meg is gyógyított, holnap megyek iskolába; nem érdekel. már nem akarok itthon dögleni. (visszafogom én még sírni ezt az egy hetet) de sebaj. holnap suli. legalább találkozom kóróval is. meg mindenkivel. háhááá. és majd viszem a kémiát is, és amíg a Kristófék tanulnak, és szívatják őket az iskolában (vagyis ugyanabban a teremben ahol ülök) addig én kedvesen mosolygok, és kémiát jegyzetelek a könyveimből. háhááááá.
háháháháhá.

elolvastam erről a tetves H1N1ről mindent.
nulla az immunrendszerem.
azt hiszem ebből oltás lesz meg orvosi maszk.
én nem akarok beteg lenni.

dsarosival ma megbeszéltük a sorrendet.
matek, angol, kémia.
matekcuccom ott hever az ágy mellett, angolcuccom nincs (majd veszek), kémiához meg megvan a két régi könyv meg az internet.
gyerekek. olyan kémiajegyzetem lesz, hogy kettéáll a fületek mire elolvassátok.
hahahaaa.

haladooooom:D már fél11kor fel tudtam kelni. na még egy kicsit megerőltetem magam és menni fog a fél10is. edződöm a jövőhétre.

tegnap este elhatároztam, hogy ma akkor is felkelek kilenckor, ha fene fenét eszik is; persze nem sikerült. kilenckor nem tudtam kinyitni a szememet. igaz fél12kor se. de akkor meg már muszáj volt felkelni. nagyon fáradt tudok lenni. de kezdek egy kicsit kétségbe esni, már fél12kor alig tudok felkelni, mi lesz így jövőhéten. sürgősen karácsonyi szünetnek kell már lennie, mert így bajok lesznek. oké, hogy az angi minden reggel kirángat az ágyból a koliban. de attól függetlenül olyan fáradt vagyok mindig, hogy komoly megpróbáltatás túlélni egy napot.

ja. szecskaavató hatalmas slágerének a szövegét még nem is közöltem. :D



"A börtön zukéjában,
Soha nem sukárosodik bejá náááp.
Az évek tova szállnak,
mint egy múlóóó pillanat.
Ragyogóan......Cillog a Nap,
Mint a nyakamban az arany fux.
Csak a szívem túlmodern,
Ha rád gondolok én,
Szeretlek én"



by: simi, norbi.





áúúúúúú.

Gratulálunk!
Ön nyert egy felsőlégúti vírusos megbetegedést, minek időtartamát és kezelését majd orvosa határozza meg 12-24órán belül. Kérjük a nyereményt minnél gyorsabban használják fel, mert visszafagyasztása után sérül a vírus. Köszönjük együttműködését,
és még egyszer gratulálunk!

Üdvözlettel: XY


hájááááájjjjáj.

ma reggel sikerült fél10kor kikászálódnom az ágyból, hála kedves Szép Hölgynek, áááliááás Kórónak. először jött a telefon, aztán megjelent a kedves hölgy 10körül, addigra sikerült is emberi fejet varázsolni magamnak (ez idézőjel persze), és ezzel együtt sikerült az ágy széléről is feltápászkodnom úgy, hogy ne zuhanjak rögtön vissza a fáradságtól. remek nap elé nézünk amúgy, remélem délután nem lesz vágányzár, mert nagy bőrönddel megyek vissza, és semmi kedvem felcipelni egy vonatpótlóra. múlt héten ez volt ugyanis, akkor csak cselló volt meg kistáska, de már úgy se tudtam normálisan felszállni a buszra; nemhogy nagy bőrönddel.
végülis még lehet, hogy valahogy megfűzöm apát hogy vigyen fel. nincs sok kedvem annyit utazni.
főleg, hogy azt se tudom még melyikkel menjek fel.

helyszín. mikroszkód színpad előtt, kedd, este fél7.

-régi troli.
*új troli.
-régi troli.
*régi troli.
-új troli. régi troli.
*az is régi. baszki.
-utaztál már trolin?
*ja. te?
-nem. pedig itt lakom 3hónapja.
*ja. én is. de én még előtte. vidéki. perkáááta. áá. ide hozzák a gyereket. nézzél nagyvárost, nesze.
-ja.

nyuszi, kamilka.
ennyi.

úúúáúúúúúú vizipipadohány holvaaaaaaaagy?

az a legjobb amikor a facebook kiírja, hogy : Kamilla do you speak MAGYAR?
áúúúúú.
ez kábé olyan, mint a döö tren dázöööönt stop et Margit-sziget! :D:D:D
jaj.

elég régen írtam, sajnos mostanság nem nagyon volt időm. kedvem lett volna, csak vagy nem tartózkodtam otthon, vagy otthon voltam, de épp mégse értem rá, mert pihentem; magyarul is leírva szépen helyesen-döglöttem, ahogy csak kell. a múlt hetem egy kicsit húzós volt, mert átlagban sikerült 5órát aludnom minden nap, és egy kicsit elfáradtam. amúgy én nem szoktam ilyen keveset aludni, csak előtte való héten beteg voltam, és mivel lóhalálában hazamentem egyetlen egy füzetet se vittem magammal, így meg nehéz lett volna tanulni; tehát mindent múlt héten kellett bepótolnom. hétvégén meg szokásos kedvenc programjaimat folytattam. mégpedig: Kristóffal voltam, csellóztam, aludtam, és ettem. szeretek hétvégente hazamenni. olyan jó. várom már a téli szünetet is. az olyan jó lesz. csak legyen egy kis hó is. úgy még szebb minden.
ez a hetem is eléggé sűrű lesz:
kedd:
suli, kamara, este Nyuszival galla.
szerda:
kurzus (egész délelőtt, juuuhuuu nem kell suliba menni), délután eszter tanszaki
csütörtök:
kurzus (megint egész délelőtt, megint nincs suliii), délután györgyi, csellóóra
péntek:
suli, dórival próba, aztán filmnézés, vagy nemtudom. valami ilyesmi.
a hétvége meg a szokásos. juhuuuu.
végül is nem sokára pakolunk:D
ja azt el is felejtettem, hogy holnap még elvileg lesz zongoraórám is. vagy nem lesz. még nem biztos, hogy a tanár ráér.
amúgy most azért tudok netezni, mert keresnem kellett törire anyagot a buddhizmusról és a brahmanizmusról. egészen érdekes téma szerintem, de attól függetlenül nem tudom elképzelni, hogy hogyan hisznek a lélekvándorlásban.

amúgy azt tudjátok, hogy a brahmanizmus és a hinduizmus majdnem ugyanaz? sőt, a wikipediaba ha beírod, hogy brahmanizmus akkor átirányít a hinduizmushoz. akkor
végül is. ugyanaz.

na remélem mindenki jól van.
jók legyetek:)

nagyon jó vagyok ám. frankón lekéstem az irodalmi előadást. vagyis 20percet késtem, és mivel be volt csukva a c45 ajtaja, inkább nem mentem be. nem volt arcom bemenni. milyen már basszus. bevágtatok az előadás közepén. áá nem gáz. naszóval. ezért nem mentem be előadásra, pedig meg volt a sziklaszilárd elhatározásom; bemegyek, és nem, nem nyúlok a táskámban lapuló örkény egyperces novellákhoz. ehelyett zongorázás lett nagy erőkkel, aztán most itt vagyok a sasadin, kb. 7körül majd lemegyek mert még gyakorolni szeretnék. mármint csellót akarok még gyakorolni. megkaptam a caix d'Hervelois szvitet, és nem ártana tisztességes állapotba hozni csütörtökig. holnap fizikatanulás lesz, sajnos nem értem éppen, mert olyan szinten kever mindent a tanár, hogy képtelenség megérteni. szerinte tök logikus. hogyne. amikor a feladatból már egy másik feladaton keresztül magyarázza az eredeti feladatot, majd mivel nem értjük, egy harmadikon keresztül magyarázza az előző kettőt, és ha ígyse értjük mind a hármat elmondja még egyszer. ígyse értjük. megkérdezzük: "tanár úr! ilyen lesz a dolgozatban?" -----a válasz: "persze hogy lesz! azért magyarázom!" ------mire: "de mi nem értjük! "-----" na ezért kell tanulni"
mindenkiben felordít az "ANYÁD"- mondat, és vérszomjas tekintettel lessük a tanárt, miközben a kedves tanerő üdvözült mosollyal közli, "és akkor a végére még néhány röpkérdés".
ott omlik össze a belső tartás, mindenki lemondóan legyint és megadóan a sorsa felé korcsolyázik.
ja. hol tartottam? ja. tudom.
szóval holnap fizika meg satöbbi. csütörtökön csellóóra előtt meg bíborkával találkozunk, mert miért ne. csak a szaboervinig kell mennem, nincs messze, kálvintér, há. max félóra míg odáig eljutok. nem baj.
aztán pénteken meg hazamenetel. juhuuuu.
szombaton meg kristóf. az mégnagyobb juhuuuuuu.
juhu.
na ennyit mára.
heh.
:D
ja jók legyetek.

most akkorakkorakkor. nekem pakolnom kéne. he. csak épp nem pakolok, mert még zenét tettem a telefonomra, meg a kristóffal beszéltem telefonon, meg blogot olvastam, apával tárgyaltam hangszórókábelügyben. és közben persze az órára nem néztem. tejóóóissten.

most már tényleg el kell menni pakolni. ez nem állapot. nem késhetem le a 17:09es vonatot. képtelenség. N-E-M L-E-H-E-T!!! heh. na mentem.

körbeugráltam anyáék szobáját, mert találtam örkény egyperces novellákat, meg meglett a harmadik kepes novelláskönyv. juhééééé. milyen jó olvasni. már nem ártana a grecsókrisztián könyvet is beszerezni.

és basszuuuus. apa nem visz fel pestre. áááúáááá. vonatos zötykölődés, villamos, 139-es busz.

anya azt mondta, hogy dolgoznom kell még a renden, mert a könyvespolcom még kifogásolható. mondtam, hogy tudom, majd holnap rendetrakok. csak mindent a maga idejében. ja meg holnap némi frizuraigazítás. ezt már unom.

noss. mondhatom, írhatom; teljesen jól vagyok, nem köhögöm, nincs lázam, jókedvem is visszatért. teljesen. meggyógyultam.
tegnap volt itt brigitta, pipáztunk, beszélgettünk, satöbbi; jól esett.:D

ma meg rendrakás volt a program, ugyanis a betegségem miatt anyáék azt mondták ki nem mehetek sétálni a kristóffal órákat, ezért vagy ott vagy itt.
ITT. na ezért volt rendrakás.
komolyan mondom, látszatrendet már nem tudtam rakni, mert már annyi látszatrend volt az elmúlt hónapokban, hogy csak gyűlt gyűlt minden, és végül hiába volt látszat rend, akkora felfordulás volt, hogy nem tudtam mit csinálni, szét kellett bombázni a szobámat, és rendet kellett rakni.
amúgy jól esett. így most minden rendben. kívül-belül. (ajjj mekkora közhely tejóég, fujjj.)
na szépnapot.

A macska


A macska szemrehányóan nézett rám. Ült a szárító mögött, és határozottan szemrehányóan nézett rám. Csak így kitekintett a mosott, szép fehér lepedők mögül. De én akkor is láttam, hogy szemrehányó volt. Nem értettem. Aztán egy kicsit oldalra néztem. Csak hogy ne lássa a macska. Nehogy azt higgye, nem tudok farkasszemet nézni vele. Aztán megláttam. Homlokomra csaptam. Hát persze. Az üres tál. Nincs macskakaja a tálban! Hogy is gondolhattam, hogy más miatt néz rám olyan áthatóan!
Óvatosan leguggoltam, kinyújtottam a kezem--Gyere ide!-mondtam, s nyávogott, közelebb lopódzott. Puhán dobbantak a léptei. Felkaptam, magamhoz szorítottam, a karomra ültettem.
"Gyere te úrnő! -mondtam mindig- Gyere megnézzük az alattvalókat" -és akkor mentünk mindig, megnéztünk mindenkit. Most is mentünk, de most nem nézett barátságosan. Látszott rajta, hogy a pokolba se kíván, tűrtőzteti magát, nehogy belém karmoljon; s egyre csak nyávogott. A teraszajtóig sétáltam vele, gondoltam kihajintom, friss levegőt szívjon először, aztán majd lehet szó evésről. (Szörnyű egy macska. Állandóan zabál. Szó szerint.) Kitekintettem a kinti világba, mikor öcsém rámvetette magát, a macskát követelte, kiabáltam "Ereszd el! Ki kell mennie". Lassan eleresztett, az ajtót egyetlen rántással feltéptem, a macskát meg kihajítottam. Látni véltem a gyilkos szándékot a szemében, vállat rántottam, "Sportolj egy kicsit, majd utána ehetsz!"-gondoltam. Öcsém újra rámtámadt, lenyomtam a földre, és elégedetten távoztam; miközben megjegyeztem, mintegy magamnak "Hát hülyékkel vagyok én körülvéve?".
A lépcsőhöz érve felszedtem könyvemet, leporoltam, "Jajj a novellák"-mondtam, s sietve felfelé mentem. Volna. Ha nem mutatok be olyan díszes megbotlást saját hosszú ruhám szegélyében, hogy ha látta volna emberfia a nevetést sosem hagyja abba. Körülnéztem, elvigyorodtam, saját magam ügyetlenségét halkan kinevettem, és felszaladtam a szobámba.
Hát nehogy már ne. Engem nem tántoríthat el semmi attól, hogy a szobámba felmenjek.
Még egy macska se. Sőt. Ruha se.
Semmi.


Kamillavirág



hehehe. azért valamivel el kell ütni az időt is.:D

nos. csütörtök. szép napra virradtunk. ugyanis. brigitta ma jön hozzám. Végre valaki! he.
a napnak a felét megint majdnem sikerült átaludnom, de végül fél12kor úgy döntöttem, elég mostmár, fel kell kelni. mostanság kepesandrás novellás gyűjteményével csapom el az időmet, egészen jók ezek a novellák, bár van egy-két olyan író, akinek nagyon nem tetszik a stílusa, de hát lárifári, továbblapozok. van olyan író akinél úgy döntöttem, lehet, hogy megveszem a könyvét (NOVELLÁSKÖTETÉT, na), szóval majd utána is keresek.
de most eddig ennyit, távozom ebédelni. REGGELIZNI.

páá.

rizskóóók. nyami.

-mi bajod?

-senki nem kíváncsi rám. :'(

-jaa, hogy ez a bajod.

-inkább énekelgetek.

-jó.

milyen szép az élet, nem? megmértem ma délután a lázam, és kiderült, hogy 38,8. milyen jó. hmmm. most meg már olyan szinten köhögök is, hogy félek egyszercsak sikerül tán megfulladnom.
élmény. tényleg.
sose legyetek betegek.

olvassátok:)

Cserna-Szabó András - Malacpecsenye-Leszámolás a Százholdas Pagonyban


Micimackó egy nap arra ébredt, hogy semmi dolga nem akadt. Fetrengett órákig az ágyban, nem volt kedve felkelni. Künn, a Százholdas Pagonyban tombolt a hóvihar. Aztán medvénk megunta a forgolódást, és mégiscsak felkelt. A gramofonra kedvenc Halász Judit-lemezét tette fel, majd a kamrába indult mézért. A bödönt az asztalra helyezte, leült, finom mancsát belemártotta az édes matériába. Szájához emelte balját, s egyetlen hatalmas nyelvcsapással eltüntette róla a nyúlós nyalánkságot.
- Fújj - üvöltötte Micimackó mérgesen, s a padlóra fújta a mézet.
- Ha így folytatom, skarlátot kapok az egyhangú étkezéstől.
Micimackó ugyanis utálta a mézet. Sőt, utált minden sztereotípiát. Azért, mert ő történetesen medvének született, miért kellene rajongania a mézért? Azért, mert idióta meseírók ezt várják el tőle? Nem, nem és nem! Kiáltotta, majd földhöz vágta a mézes bödönt. Felvette sapkáját, sálját, majd megpróbálta a hasán kissé lejjebb húzni a pólóját, de nem ment: a ruhadarab L-es volt, a medve pocakja pedig XXL-eset kívánt volna.
- Azért annak a csávónak is adnék egy baromi sallert az orrára, aki egy hideg pagonyban élő mesehősnek egy szál kinőtt rongyot rajzol a hasára - mérgelődött Mici, azzal kivágta házikójának faajtaját.
Malacka háza felé vette az irányt. Arcán rémes ráncok húzódtak, gyomra pedig korgott az éhségtől.
Mikor Malacka házához ért, szó sem volt kopogásról. Medvetalpával rúgta be a rozzant ajtót. Malacka éppen a fotelban ült és intenzíven bénázott.
- Mi a fenét csinálsz, te malac? - üvöltött Micimackó.
Malacka hosszú órák óta próbált megpucolni egy narancsot, de hol kiesett a gyümölcs a kezéből, hol megvágta a késsel az ujját, hol szembespriccelte magát a narancs levével. Keze véres volt, arca ragadós a gyümölcslétől.
- Mit csinálnék, Micimackó? Bénázok. Tudod, milyen szerencsétlen vagyok. Kicsi, béna, meg a komplexusaim. Nem ismersz esetleg egy jó pszichiátert? Igazán rám férne...
- Kuss, te szopós malac! Nem segítek! Elegem van belőled. Nem tölthetem az életemet azzal, hogy egy folyton bénázó apró disznót pátyolgatok. Különben is, vége lesz itten a bordíványos palivilágnak! Jönnek a farkastörvények! Győzzön az erősebb! Le a méz és a szeretet illúziójával! A szív uralmát ezennel felváltja a has birodalma. Jön a medvefeletti medve.
Azzal Micimackó kirántotta Malacka konyhafiókját, s onnan egy nagy, fanyelű húsvágó kést kapott elő. Az apró sertés úgy remegett a fotelban, ahogy orosz regényekben a nyárfa levele szokott. Micimackó határozott suhintással vágta le barátjáról a lila, csíkos kisruhát, s közben azon morfondírozott, vajon milyen lelkialkat lehet az, aki egy malacot darázsnak rajzol.
Három óra múlva a kakukkfű és a majoránna illata tovakígyózott a berúgott ajtón át, s kavargott a Pagony felett. Először Tigris pattogott oda Malacka házához, akár egy pöttyös gumilabda. Ő érezte meg először az illatot, mert tudvalévően a Tigriseknek van a világon a legjobb orruk.
- Micsoda fenséges pecsenye, csoda, hogy nem egy tigris készítette, hiszen a pecsenyesütéshez a világon legjobban a tigrisek értenek, ez köztudott - kiáltott Tigris.
- Elegem van a répából, húst akarok! - dühöngött Nyuszi.
- Az aprólékból becsináltat lehetne csinálni - okoskodott Bagoly.
- A füle lehet Zsebibabáé? - kérdezte Kanga, száján szelíd és anyai mosollyal.
Azzal elkezdődött a lakoma, falták az ízes húst, s nem szóltak egy árva szót sem, csak tömték mesefejüket. Egyedül Füles szólalt meg, mikor már kissé jóllakott:
- Malackát nem hívjuk enni? - kérdezte bátortalanul.
Az állatok összenéztek, majd egyszerre üvöltötték Fülesnek: - Maaarha!
- Nem, szamár - motyogta csonkán Füles, mert zavarában leesett a farka.
A dolgok további lefolyásáról csupán annyit: a has birodalma tényleg megvalósult a Százholdas Pagonyban. Igaz, nem volt éppen hosszú életű. Tigris pár nap múlva bebizonyította, hogy a világon a legjobb rántott baglyot a tigrisek tudják elkészíteni. Nyuszi a répás tigristokánnyal aratott nagy sikert kis barátai előtt. Micimackó a nyúlpaprikás mezején tündökölt. Füles viszont a medvepörköltre kapott rá. Ha nincs ló, szamár is jó, mondta Zsebibaba, mikor a spájzban felakasztotta Fülesből készült csípős kolbászait. Kanga pedig azt a tételt támasztotta alá, miszerint nemcsak a forradalmak eszik meg saját gyermekeiket... Arról pedig már csak Róbert Gida tudna részletesen és ízesen mesélni, milyen is az igazi és jól átsütött és porhanyós és faszénen készült kengurusteak.

betegségem első (najó második) napján, sikerült délre kivánszorognom az ágyból, gondolkoztam is, mi a fene, lázas vagyok tán, hogy ennyit aludtam? aztán mikor megmértem rájöttem, hogy csak hőemelkedésem van, az nem halálos, és ráadásul inkább azért aludtam sokat, mert fáradt vagyok. valahogy mindenhogyan fáradt vagyok most, testileg-lelkileg, nem is tudom miért. pedig egy hét szünet volt, sőt több, mint egy hét, nem igaz, hogy nem tudtam magam kipihenni. nade látjátok, nem, nem tudtam, tehát most itthon vagyok. beteg vagyok, az hogy közben pihenek is az már csak mellékes, és plusz dolog. az öcsém tegnap este a telefonba azt mondta hogy én egy máker kisköcsög vagyok (de szószerint ezt mondta), hogy itthon lehetek. majd megkérdezik, mennyit is voltál otthon? hát október 23-tól, november 8-ig. najó közben volt egy kis kitérés, pestre visszaköltözés, aztán másnap suliból hazaküldés, majd utána való nap hazajövés. felesleges tortúra. jobb lett volna, ha már vasárnap kijön, hogy szarul vagyok, megspórolhattam volna a pesten átkecmergést, az anyázást a nyugatiban, amikor rájöttem, hogy nincs 9:50es vonat, meg aztis, hogy a mekiben 10:30 előtt nem adnak sajtburgert, minek után is kénytelen voltam a saját szendvicsemmel és egy mekis sonkás toasttal beérni.
mondhatni remek napom volt. ma meg már eltelt a nap fele, pontosan 12 óra és 59perc, én meg ebből 12 órát alvással töltöttem.
írtam kristófnak smst, hogy esetleg látogasson meg, de aztán rájöttem, büntetésben vagyok, erre semmi esély. nembaj, majd megkérem brigit, esetleg ő nézzen fel hozzám, hozzon jó kedvet, mert sajnos szombat éjfél óta én olyan vagyok, mint egy hulla. jó kedv néha, nevetés-mégkevesebb. ezvan.
bevagyok zanzulva. ehhh. jaj.
amúgy kedves édesapukám mindjárt hoz nekem fincsi rántott sajtot, nehogy itten éhenhaljak, mert elvileg lecsót főztem volna magamnak, de nincs kedvem, inkább ülök, vagy fekszem, állni nincs is kedvem. se erőm. nem is tudom, hová tűnt az erőm. pedig volt. nekem mindig van. mostmeg elment vadászni. a kurvaannyát. (ahogy angelika kedves mondaná, jelen esetben én mondom).
na de azt hiszem távozom, a szobám szalad, és nincs kedvem minden reggel oltári nagy kupira ébredni. inkább összepakolok. úgy mint vasárnap reggel. ültem a földön. és vigyázva, nehogy a fejem elguruljon, szépen lassan mindent a helyére tettem. lassan. nagyon lassan. ha egy tárgy a helyén volt, akkor arrébb csúsztam, találtam egy másikat, azt is a helyére raktam. aztán elcsúsztam az ágyig, felmásztam rá, és mint aki kilométereket futott, kifulladva feküdtem 5percig. aztán megint lemásztam az ágyról, és megint helyére tettem pár dolgot. mire ideért a kristóf minden a helyén volt.
azt hiszem most is ez a terv. ülés helyrerakás, arrébb csúszás, helyrerakás. nincs kedvem állni. inkább ülök. méginkább fekszem.
napá.

áú

kamilka:
-ha
-ha
-ha
-és he
-he
-he
eszterke:
-és hihihihi:)
kamilka:
-azis
eszterke:
-meg höhöhö
kamilka:
-azissss
-huhuhu
-hohoho
-hőhőhő
eszterke:
-héhéhé: D
-ja az kicsit más :D
-nembaj:D
kamilka:
-sebaj.
-az tájszólása a hehehe-nek.
-nemdebár.




kaptam egy pöttyöspontkettőt. egyet. mindegy.
fincsiii

anya közlése, miszerint az orvos fél2től rendel; helytálló volt ugyan, mert nem csak én voltam az a hülye aki odament fél2re. természetesen a rendelés fél2kor kezdődött; vagyis kezdődött volna, de a doktornő háromnegyedre tolta be a képét, a rendelést meg fél3kor kezdte el. nekem már 2órakor is goromba gondolatok járkáltak a fejemben, de amikor még negyed3kor is csak ültem kezdett elborulni az agyam, és kis híja nem volt, hogy berontsak az orvosi szobába és ráborítsam az asztalt a trécselő doktornőre. farkasüvöltésként csapott volna át a fejükön gonosz kacajom, miközben a doktornőt a hallgatójával meg próbáltam volna fojtani, és közben üvöltöttem volna "hogy kurva anyátok beteg vagyok, fáj a fejem, haza akarok menni, engem ti itt ne tartsatok fel" . és itt jön a de. normális ember mindezeket a megpróbáltatásokat, miszerint egy órát csúszik a rendelés kezdete, el tudja viselni, én is, csak mivel beteg vagyok, kicsit nehezebben bírom ha húzzák az agyamat. miután háromnegyed3kor behívtak, csak szépen mosolyogtam, és próbáltam arcomról letörölni azt a teljes totális mindent eláruló vigyort, hogy "én majdnem jöttem és rátok borítottam mindent". háromnegyed után 5PERCcel pedig már "elégedetten" távoztam, mert újabb 3gyógyszerrel lettem gazdagabb, a negyediket meg már tegnap is megvettem. remek. egy élmény betegnek lenni.
de komolyan.
de azért melegen nem ajánlanám.

itthon. újra itthon. tegnap előtt mentem vissza pestre, és most lám megint itt vagyok. tegnap suliból hazamentem, vagyis vissza a koleszba, mert rosszul éreztem magam, délután hőemelkedés, fejfájás, állandó orrfújás, kis köhögés. éjszaka ugyanez.
szóval most megint itt vagyok, papíromon az állta koleszban, "hazaküldve". ma megyek még orvoshoz, mondja meg pontosan mi is a bajom.

létezésem sötét óráit élem, sose éreztem magam rosszabbul, csak fekszem, csak fekszem, és bárcsak elmúlna minden, és megint lassulok. mint amikor húztam magam, csak húztam végig az utcán, és nem bírtam járni, nem bírtam járni, se lassan, se gyorsan. csak vitt az akarat? lehet.
mekkora egy szar ember vagyok.
sajnálom.

:(
tudjátok. amikor az önnön megbecsülésetek leköp titeket.
tudjátok. na az a legrohadtabb az egész életben.

úáááúúúáá:D
szép napra ébredtünk, értelem ezen a napon még aligha mutatkozott, egész délelőtt büszkeség és balítéletet néztem (nem a filmre gondolni, az egy szar; ez meg egy 6részes BBc-s sorozat) meg krumplit pucoltam, és közben locsoltam a csirkecombokat a sütőben. milyen kis háziasszony lettem jééé két napig vasaltam is, mert annyira unatkoztam hogy azt már nem lehetett csak vasalással orvosolni. amúgy kábé mintha mit sem ért volna az összeszámolva 5óra vasalásom, megint itt egy csomó vasalatlan, brrrr.
ja ma pincebuli van, meghívtak kedves régi nemosztálytársaim, mert hogy olyan volt mintha oda jártam volna. kedves tőlük. bár ha kristóf nem jönne szerintem én se mennék, mert az úgy annyira mégse jó. de jön, úgyhogy megyünk együtt, még pince előtt telyaház lesz (nem én írtam így, hanem kedves kristóf) vagy cukrászda héráékkal, aztán majd felcaplathatunk a felsőkenderesi környékére. tőlünk nincs messze, a várostól annál inkább. sebaj.
távozom, majd írok holnap, ma már nem hiszem, hogy nagyon idejutnék.
aztán jóklegyetek.

csak nekünk van eszünk 11hónap után elsőrandit játszani és halálra röhögni magunkat. jajkristóf:D
heh.

azt hiszem vasalok. meg nézek gyűrűkurát.
el kell ütni az időt.

?

mai napom izgalmait leírni nem túl izgalmas, ugyanis semmi nem történt még velem; azon kívül, hogy egy csöppet még meg vagyok zuhanva a tegnap estétől, de már csak tényleg csöppet, már nem akarok hónom alá szorított macival üvölteni a kertben (azt tegnap este akartam, de ebbéli szándékaimat rögtön félbeszakította önnön belső üvöltésem, miszerint húzzál a picsába aludni ha ennyire nem érzed magad jól). hát húztam aludni végülis, olvastam még egy kis gyűrűkurát megnyugtatásképpen, aztán fejemre húztam a takarót, kizártam a külvilágot, haggyatokbékén, alszom. nem is tudom pontosan min akadtam ki ennyire nagyon és ennyire világvégehangulatosan (nem szoktam én ilyet csinálni, lehet, hogy az unalom teszi), de lényeg, hogy összevesztem minden emberrel aki msnen beszélt épp velem, aztán amikor rájöttem, hogy a kristóffal is veszekszem megijedtem, tejóisten, mi a bajom. aztán mondtam háromnegyed11kor megyek aludni, azért holnap reménykedhetem-e abban hogy találkozunk. mondta igen, és sugárzott belőle a két varázsszó nyugodj le.
én kérem teljesen nyugodt vagyok. mostmár. komolyan, kezd az agyamra menni valami láthatatlan dolog, elszoktam én attól, hogy itthon vagyok hétköznap, hogy milánói sertésborda van, meg kérésemre paradicsomos káposzta, hogy az öcsém kedves, reggel felhozza nekem a reggelit ha megkérem, és a fél pizzára olyan feltétet rendel amilyet szeretnék, hogy anyáékkal élőben tudok beszélgetni kedd este, és nem a telefonon keresztül röhögök édesanyukámmal, hogy a kristófot ilyen sokszor látom (hálaistennek, gyógyír mindenre), hogy a saját ágyamban húzhatom fejemre a takarót, hogy reggel kigördülhetek a franciaágy másik végére mert ahol eddig aludtam oda besüt a nap, hogy olvashatok 11után is, nem kapcsolják le az áramot, hogy éjszaka nem kell folyósóhosszúságot megtennem a vécéig ha pisilnem kell, hogy apukám értemjön ha kristóffal elfáradunk este11körül és úgy gondoljuk hazakéne már menni; ........tényleg. de tényleg olyan régen volt már így együtt minden, hogy most furcsa, hogy itthon vagyok, hogy minden megvan, és nem egymagamban evickélek pest forgatagában reggel fél8kor kakaós csigáért a spar előtti pékségbe.
érdekes, nem? érdekes lesz majd azis, ha vissza kell mennem vasárnap este.

jobb kedvem lett. miért is írtam én ezt a bejegyzést?
heh?
nem emlékszem.
szép napot.

fújtatok.fújtatok.gyerünk kamilka. megy ez. jól vagy már?:)

nos?

Kicsi vagyok.
Egészen. Egészen kicsi.
Mi az én magasságom, ha körülvesznek nagy emberek, és hiába mondok bármit, úgyse vesznek észre. Csak beszélnek, beszélnek; én pedig tágra nyitott szemmel már csak hallgatok, torkomra forrt a szó, úgyse hallanak. Aztán rámnéznek, parancsolsz, mintha mondtál volna valamit, bocsánat nem figyeltünk! Megcsillan a szemem, "mondd csak ki, nem hallottunk, a hang nem terjed olyan magasságba". Ilyen mélységből nem. Aztán mondom, mondom; és közben tudom, úgyse figyelnek, elkezdenek újra beszélni, s ha akad valaki ki még figyel rám a hangzavarban nem hallja halk szavam, hát hangosan kezdek beszélni, így már hallja, és rám figyel teljesen. S tán rám figyelnek még mások is. Hangosan beszélek. Tudom. Sokat. Azt is tudom. Hát hallgassak?
Van, hogy már nem kérdezik mit mondtam. Csak ülök némán, s mikor a társaság feláll, rámnéznek, tejóég, nem beszéltél, mi történt? Hisz azt hittük itt se vagy, valami baj van?
Nincs baj.
Kicsi vagyok. Nem vetik szememre.
Hangosan beszélek. "Kérlek halkabban! Hallom halkan is!"
Sokat beszélek. "Kérlek-mosolyog"
Hallgatok. "Nagy a csend. Baj van tán? Mondj valamit!"
Ááá. Hagyjuk.


Kicsi vagyok székre állok. B*sszátok meg ígyse látok.
Hangos vagyok, sokat beszélek. Mit tegyek?
Velem született. Fogadjátok el.


Jó?

akkor én meg se szólalok. mostantól. jó?

mivel ma szünnap van (Kristóf már nem bírta az információáramlást) ,suttyómanó meg focizott; tehát se manó se Kristóf; brigittával együtt döglöttünk itthon, mert ez egyenlő volt azzal hogy maradtunk ketten. hát csináljunk valamit. hát a csináljunk valamit az abból állt, hogy gyalog galoppot néztünk, röhögtünk, takaróba burkolóztunk és dőltünk jobbra-balra, mert nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. vagyis tudtunk. most írtam, nem? dőltünk jobbra-balra. :D meg beszélgettünk. ma pipa nem volt, nincs szén, ma koplalunk haha.

amúgy érdekes, a reggeli felkelés kezd megint a nyáriakra hasonlítani. felkelek 10kor, próbálom beazonosítani a szoba négy sarkát, fogom a fejem, nabasszus még 10perc és felkelek, mit csinálok én majd egész nap jaj. aztán eszembe jutott, hogy csellózni kéne, na nem mondom, hogy gyorsasági világcsúcsot döntöttem volna a tempóval amivel elvánszorogtam a csellótokig. kinyitottam, aztán eszembe jutott, hogy reggelizni elfelejtettem. hát visszacsuktam, reggeliztem, aztán csellóztam. hatalmas lelkesedéssel mondhatom, inkább aludtam volna még délután 4ig, de nem lehetett, mert akkor csak csúszik a napom, és arra riadok, hogy jesszus megint 8óra, mindjárt vége a napnak, ja meg a szünetnek is. de mivel 10kor keltem (najó negyed11) nem csúszott el a napom, és lám még csak 17:46 van. hálistennek.

na távozom.
jóklegyetek.

Kritika vagy..?

Anatolij Bukrejev - G. Weston DeWalt : Hegyi őrület
Jon Krakauer : Ég és jég


Mindkét könyv a Krisztus utáni 1000. év számlálása utáni 996. évben történő eseményeket írja le, pontosítva is március 25-e és az év május 20-a közötti tragikus történéseket.
Félre téve az ironikus hangvételt amit a történet idejének leírásában elhintettem; mindkét könyv 1996. március 25-május 20 között játszódik, ha valakinek nem sikerült kihámoznia.
Szemszögektől függetlenül mindkettőt igaz történetnek tekinthetjük, hiszen mindkettő a saját igazát bizonygatja, hisz’ a történtek leírói mind részt vettek az 1996-os Mount Everest tragédiájában. Hogy milyen részt vállaltak magukra, hogy miben találják magukat hibásnak az természetesen csak a két könyv elolvasásában tűnik ki teljesen, egy egyszerű könyvelemzésben, összehasonlításban képtelenség rávilágítani egyes személyek igen fontos hibáira.

A történtek dióhéjban:
Adott két csapat, a Mountain Madness Scott Ficher , és az Adventure Consultants Rob Hall túravezető vezetésével. Mindkét csapat márciusban érkezett meg a Mount Everest Nepál felöli oldalára. Ficher csapata március 20-án, Hall csapata március 29-én gyülekezett a hegy déli oldalának tövében. Április 8-án Ficher csapata már az alaptábor köveit taposta, míg Hall csapata csak jóval később, április 12-én ért fel az alaptáborba. Ekkor már Ficher csapata a kisebb akklimatizációs túráknak köszönhetően fel volt készülve az április 11-én tartott egyes táborba való mászáshoz. ...
Május 10-én a csúcstámadás napján viharba burkolózott az Everest, hátán több hegymászóval. Több hegymászó életét vesztette, hiába sietett segítségükre Bukrejev.

Teljesen érthetetlen okokból a két csapat egy és ugyanazon napon kísérelte meg a csúcstámadást, mégpedig május 10-én. Vajon miért, amikor Hall csapata csak 4nappal később érkezett, egy nappal azután, hogy a másik csapat már az első túráját csinálta végig? Vajon miért pont azon a napon? Vajon miért nem fordultak vissza a megszabott határidőben Hall csapatának tagjai? Miért mászott Hall csapata az időkereten kívül is amikor a Mount Everest csúcsa már 17 óra körül is viharfelhőkbe burkolózott?
Sajnos ezekre a kérdésekre csak a könyv elolvasása után kaphatunk válaszokat, bármilyen sablonosan is hangzik ez a mondat.

Mindkét könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ, Krakauer nagyrészt Bukrejevre hárítja a felelősséget, miszerint hegyi vezetőként miért nem támogatta le a hegyről az ügyfeleket, de szinte eltekint attól, hogy Bukrejev később újra felment a hegyre, hogy ügyfeleit mentse.
Ha mindkét könyvet elolvassuk, és ráadásképpen elsőnek a Hegyi őrületet, akkor nyilván majd sárdobálásnak fogjuk egy kicsit tekinteni Krakauer írását, hiszen nagyrészt felelősöket keres a történtekért, és közben mindenképpen Bukrejevet támadja. Hogy honnan ez a hatalmas ellentét Bukrejev és Krakauer között, nem derül ki.

Mindenképpen ajánlom a könyveket olyanoknak akik szeretik a hegymászást, az igaz történeteket, és reálisan tudnak tekinteni erre a tragédiára. Nem keresnek felelősöket, nem ítélkeznek mások felett.


Kajtor Kamilla
2009. október 28.

Ui.: A könyveket 2009 augusztusában olvastam, a kisebb tárgyi tévedések végett mindenki bocsásson meg, én is tévedhetek, hiszen régen olvastam. A hibákat persze (ha valaki felhívja rá a figyelmemet) kijavítom.

írjak nektek könyvajánlót? na? na? írjak?:D
írok én nektek olyan könyvajánlót, hogy csakna. de nem most:D
majd holnap reggel.
megszállt az ihlet. holnap reggelre:D
napá.

na így biciklizzetek:D MENŐMANÓ SZERETÜNK:D

-most vettem könyvet.
*tudom.ott voltam.
-most már akkor négy könyv van amit el kell olvasnom.
*én most fejeztem be a gyűrűk ura kettőt. ma kezdem a harmadikat.
-aztán?
*aztán faludy. faludy györgy: pokolbéli víg napjaim. aztán út a vadonba. krakauer írta. tartok tőle.
-mert?
*hát. nem hittem el amit írt az ég és jégben. tudod volt a másik szemszög. bukrejev. mi is volt a címe?
-hegyi őrület nem?
*ja.igenigen. jobban megmaradt bennem a könyv tartalma, mint a címe.
-én megyek. majd jövök haza. jó? 2re?
*igen. szia.
-szia.


Öcsém és Én.

óóó mikor felkeltem nem gondoltam, hogy napom ily csodás lesz, há:D
deaztáááán. brigittával pipáztunk beszélgettünk, aztán teaházba mentünk, ittunk sok teát, aztán hazakísértem, mert a kristóffal csak 17:29kor találkoztunk. aztán mégse találkoztunk akkor, mert még a postaköz "folytatásában" (nem tudom mi az utca neve) összetalálkoztunk, tehát kábé fél órával hamarabb találkoztunk. jupppiiii. aztán sétáltunk meg üldögéltünk a dunaparton, és megint megállapíthattam, hogy dejó is esztergomban lakni. ilyenkor jó.
:)

villach, második nap. 2008.

nos mint ígértem, ezen a héten azért beszámolok a pont egy évvel ezelőtt történt dolgokról. persze csak azokról tudok beszámolni amikre emlékszem, sajnos nem maradt meg minden egyes nap mozzanata.

szóval. a második nap, 2008. október 27-e volt. és nem, nem kedd, hanem hétfő.

ha jól emlékszem ezen a napon a dobratschra mentünk kirándulni az egész csapattal, de nem vagyok benne teljesen biztos. lehet, hogy ezen a napon voltunk várost nézni, és kedden meg kirándulni. mindegy, én úgy emlékszem először volt a hegy, utána a város.

erről a napról csak annyit tudok elmondani, hogy csodás volt, csak fennt a hegyen esett az eső, és nagyon hideg volt. délután próba volt, akkor még nem tetszett egyikünknek se a darab.

tehát.
van akkor a barnabás. az a barniló.
meg van a bálint. az a báliló.
meg van a lili. az a lililó.

-kell még egy lány.

ja. kellene. keresel?

- aha. remélem elég lesz a fekete tinta:D

hőőő

jól van kedvesem. tudom, majd viaduktot építesz a dunára. HOSSZÁBAN:D
ááá(L)

hö.
arra nem is gondoltam még, hogy fél12 van, és a mamához megyek délbe kajálni. akkor lehet, hogy csak utána lesz teszkó?
saját kérdésemre válaszolva, igen csak utána lesz teszkó, ugyanis hajat is mostam, azt meg is kell szárítani, ruhát kell keresni stb, utána meg le kell biciklizni a mamához.
háh. milyen jó időbeosztás. mondjuk jobb mint a tegnapi. tegnap fél1kor keltem, ebédeltem, és máris el volt csúszva az egész napom. de mindegy végülis mert egészen addig míg 8órakor fel nem hívott a kristóf; unatkoztam. de halál komolyan. semmit nem tudtam magammal kezdeni. szóval jó is volt hogy nem keltem reggel 10kor. hát mit csináltam volna egész nap? hát lehet, hogy megölt volna az unalom? TEJÓÉG! mi lett volna ha fél4kor már holtan rogytam volna össze az unalomtól? JÁJ.
nade. szerencsére ez nem történt meg. mert szerintem fizikailag és szellemileg és mindenféleképpenileg teljesen lehetetlen az unalomba belehalni. ugye.
na de távoztam.
pá.

ééééééés igen!!!
összegyűjtöttem annyi energiát, hogy elvonszoljam magam a fürdőkádig.
ezazzzzz. éljen kamááááál!

össze kéne magamat szednem. fürdeni kéne, meg teszkóba menni labellóért meg chipsért, mert brigitta délután kettőkor megtisztel társaságával.
jhajjj. még három perc. esküszöm összeszedem magam.

jajj

próbáltatok már úgy narancsot enni, hogy előtte legalább 4napig olyan brutális herpeszetek volt, hogy még magatok is megijedtetek amikor tükörbe néztetek? nem? hát. próbáljátok ki. egy élmény. főleg úgy, hogy herpesz eltűnt, de kráter egy csöppet vérvörösen megmaradt, ugyebár kiköszön az új réteg, hahó megérkeztem, mindjárt szép lesz megint a szád!.
ha narancsevésre vetemednétek ilyen esetben akkor vágjátok fel a narancsot nyissátok nagyra a szátokat.
és próbáljatok meg nem megfulladni a narancsleven és a narancsdarabkán. (nekem kétszer majdnem sikerült megfulladni. félrenyeltem, nahát.)
sok sikeeeeert:)

jaj.
te mondjál 42őt, majd ő mond 52őt, én meg mondok valamit. hatvanketőőőőőő.
most tűnt fel, hogy júniusban 42 blogbejegyzésem volt, júliusban meg 62.
he.he.he

ezt a hetet, kéremszépen, az emlékeimnek szentelem, ugyanis ma van egy éve, hogy elindultunk villachba. vagyis. 26-a van hétfő, de múlt évben 26-a vasárnapra esett, tehát mondhatjuk úgy is, nem teljesen egy éve. csak dátum szerint. villachról úgyse írtam, de megpróbálok minnél többre visszaemlékezni.

csilla mondta tegnap, hogy ma van az évforduló; el is felejtettem, hogy pontosan mikor indultunk, csak azt tudtam, hogy október vége. november eleje. ahogy így mondta tegnap, elkezdett hiányozni; a sok próba, az esőben hazafutás enikővel, haloowenkor egy bolt lépcsőjén ülés és egy vámpírnak meg egy dominának öltözött emberrel kevertnyelven beszélgetés, meg a délutáni punny amikor enikő aludt, én meg a kristóffal msneztem, a város, a hegyek, a társaság meg minden. majd biztos bamberg is fog hiányozni. de most perpill, hogy az még nem rég volt, nem tud úgy hiányozni, mint villach.

bár meg kell jegyeznem bamberg se volt semmi, tejóég, még mindig libabőrös leszek, ha a koncertekre gondolok.

tegnap este 11 órára sikerült hazaesnem; programom futóverseny, world press, és zenetáboros találkozó volt. micsoda remek vasárnap. he. amúgy tényleg jó volt, egytől egyig minden, még a futóverseny is tetszett, perdig nem vagyok nagy sportember, de nem döglöttem bele 4kilométerbe. a verseny után, némi kis izgalommal sikerült csak elérni a vonatot a bogival, ugyanis fél12kor még egyikünk se nézett ki úgy, mint aki a 12:09es vonathoz odaér. bogi még csak akkor kelt, én meg még csak akkor fürödtem. amúgy bogi hamarabb odaért a vasútra, én még 11:56kor körülbelül meghazudtolva női mivoltomat, sárkány módjára ordítva szidtam a bejárati ajtót, amit nem tudtam bezárni, szerintem a szomszédok legnagyobb örömére. namindegy, futva érkeztem, jelentem nem késtem le a vonatot, a kiállítás jó volt. vagyis inkább brutális. aztán a 17:20as vonattal hazajöttünk, utána meg zenetáboros találkozó volt. hiányzott a sok hülye, szokás szerint vígan voltunk.
11körül kábé holtfáradtan estem haza, kristófék hazahoztak. szokás szerint. :)

teljes totális meglepetésemre ma reggel fél9kor megtudtam, hogy még csak fél8 van, és nem, még nem kell lemennem a brigihez. először csak tátogtam, aztán felháborodtam, hogy de hát én akkor 7kor keltem, és nem 8kor ahogy az órám írta.
ez valami rettenetes. plusz egy órát dögölhettem volna.

ja amúgy futóverseny.

ezt még nem is említettem

arról elfelejtettem beszámolni, hogy fogalmamnincshogy, de lett egy herpesz a számon, és most olyan mintha kráter lenne a számon, és ha bekenem richtofittal akkor csak nyitott szájjal tudok beszélni, valahogy úgy, hogy "éh akkor mhi thötént?" vagy " hohhd a phihát" (és akkor mi történt?, hozd a pipát) elég vicces. LENNE. ha nem fájna írtózatosan. de mostmár egészen jó, pénteken rosszabb volt, remélem Kristófnak nem sikerült valahogy elkapnia, bár csütörtökön még nem mondanám, hogy lett volna, csupán ki volt száradva a szám. meg szétz volt repedve. na de ez. hát mivel érdemeltem én ezt ki?:( de sebaj. majd elmúlik.
nagyon ajánlom.

nos a nézetek ugyebár.

osztálytárs, bizonyos marci nevű egyén:-nézed a csillag születiket? szakadsz rajta, hogy kik vannak benne.:D
kamilka: dehogy nézem. nem rohasztom az agyamat ilyesfajta népcsalogató agyrohasztókkal.
osztálytárs, bizonyos marci nevű egyén:-:O de nevetnél
- nézd már
-legalább szakadsz
kamilka: ...
-dehogy nézem.
- hülye vagy?:D
-én egy ilyen fasz vagyok, aki csakis intellektuálisnak értelmezhető filmeket néz meg, a szar sorozatosan adott műsorokat meg leszarja, mert nem érdekli.
osztálytárs, bizonyos marci nevű egyén:-:D értem. akkor bocsánat.
kamilka: semmi.

délután, a nappaliban dögölve.

apa: ma van a rangadó?
kamilka: nem, holnap van öttől. manchester liverpool.
apa: ja, ja, azt tudom.
kamilka: ühüm.
apa: liver az májat jelent.
kamilka: ?
apa: pool az fürdőt. lefordítva.
kamilka: aha.
apa: tehát akkor májfürdő.
kamilka ??? :D:D:D:D:D
apa: a man az fordításban férfi.
kamilka: jahajjj.
apa: chester. cseszegető.
kamilka: ??
apa: tehát holnap játszik a májfürdő és a férfibaszogató.
kamilka: APAAAAAAA!!!!:D:D:D:D:D
apa: höhö
kamilka: a liverpool tuti el lesz picsázva. sajnos.
apa: elhát.



jajjjjjj:D
intellektuell abszolút.:D

Unokatestvér és a Hülye aki képes egész délután fényképezni egy virágcsokrot és egy vízcseppes virágot makróval.

Viktor és Kamilkaa

hahahhaa.

(lehet, hogy a másodunokatestvérem. mindegy. egyre megy. ROKON.:D)

megvolt ám a mai program is. DÉdi 90. szülinap, ebéd, nagycsalád, egész délután fényképezés, mert mást nem tudtam magammal kezdeni. hahahaaaaaaa.

hoppá gyerekek. jókor kell lenni jó helyen. vincotte:D anyának elhoztam a bőröndömet, meg kértem tőle pendrive-ot, mire kaptam egy 2gigásat, de örökbe. jó is, mert nincs egy pendrive-om se, nem is tudom miért. na mindegy most legalább lesz sajátom, és nem kell kérnem anyától. asszem ma nem biztos, hogy felcaplatok a sasadira, lehet, hogy inkább szólok anginak, menjünk ki a kutyához, beszélgessünk, és együnk mcfreeziet. csokisat. jelenleg amúgy még mindig itt tartózkodom az irodában, épp most másoltam le a börzsönyös képeket. végülis negyed óra alatt sikerült 189képet egyenként átmásolni. kicsit jó vagyok. azt hiszem. majd este megnézzük a lányokkal, bár én már láttam őket, de hadd nézzék ők is. :D elég viccesek.
na pá gyerekek, holnap már otthonról jelentkezem.:)

infoóra, dolgozat kiosztás, "teljesen rendben van, ha nem haragszol ötös". há.
ért valamit a nulladik. de annyit nem, hogy rájöjjek, hogyan lehet az összes képet lemásolni picasáról. addig nem terjed a tudományom, de szerintem (teljesen szerény véleményem szerint) sehogy nem lehet lemásolni az összeset. ezért majd egyesével leszedegetem azokat amik kellenek nekem. ma úgyis megyek sasadira, viszek usb-t, telefonra rápakolok, úgyis 1gigás a kártyám.
tegnap is voltam sasadin, megnyílt a zöldséges, ajánlom mindenkinek, nagyon finom a narancs. és minden nagyon szép. haha, egy kis reklám. :) aztán voltunk ancsáékkal szórólapozni, legyen egy kis pénzem, szerintem ma is megyünk, szóval megint lesz lóvé. remélem. néha kifogyok a pénzből, bár tegnap azért még volt, de jól jött még egy kis plusz.
holnap már csütörtök van hálaistennek, ünnepség lesz a suliban, az egyetlen hiba az, hogy nincs ünneplő cuccom, és hülye vagyok, mert nem hozattam fel anyával, pedig ma viszem neki a bőröndömet. sebaj, az angi már hét elején előszedte az ünneplős cuccát, és hozzám vágta, hogy próbáljam fel, aztán megállapította, hogy rendben mindenbe beleférek, nagyjából ugyanakkora a méretünk. amúgy ez így tökjó, hogy ilyen jó barátnőim vannak, mert kisegítjük egymást ha baj van; ruhaügyben, vagy másban. :D:D:D:D:D:D:D
holnap elmarad a csellóórám, szóval már a 14:52es vonattal szerintem hazamegyek, majd sietek, és nem tötymörgök a kajánál. csak céééltudatosan, ugyebár. meg végülis hat órám van, de a hatodikban ünnepség lesz, tehát lehet, hogy hamarabb végzek, és akkor juhééé. öcsém már eldicsekedett, hogy ő holnap már egykor otthon van, de hiába örül annyira, hogy én itt szívok majd még, negyed5körül már én is haza fogok érni. sajnos Kristóffal lehet, hogy csak hétfőn találkozunk, mert péntek-szombaton nincs itthon, vasárnap futóverseny, ma edzése van, hétfőn meg már szabad ő is. már nagyon várom, hogy mehessek haza, valahogy ez a hét most olyan lassan megy. már szeretnék pihenni, gondolom nem csak én vagyok fáradt.
na távozom.:)
majd írok még délután.
pááá:)

ilyen se volt még.
vasárnap este 19 óra 40kor én itthon tartózkodom. jééé.:D
börzsöny volt egész hétvégén, naggyon jóvolt, majd ha kapok képeket lehet hogy felteszek egy párat.
de most távoztam.
páá:)

tegnap sasadi volt megint, majd letépte a hajamat a szél míg a buszmegállóban vártam a buszra, hogy végre valamivel feljussak. múlt héten gyalogoltam, nem bántam, mert akkor nem fújt a szél. most inkább ki se megyek az utcára; vagyis legszívesebben ki se mennék; mert olyan hideg van, és annyira fúj a szél. meggondolandó, hogy a szél jobb, vagy az eső. kezdem azt hinni, hogy elviselhetőbb, ha egy esernyő alatt görnyedek, mint az, hogy konkrétan küzdök az ellen, hogy le ne tépje a hajamat a szél. vagyis nem csak a hajamat, hanem a fejemet. pontosítok: el ne vigyen a szél. na ez ellen küdök én két napja. sikerrel, mert ugyebár itt ülök informatikaórán.
na mindegy, szóval tegnap sasadi volt, mint már említettem, csellóztam egy és háromnegyed órát, mert csak a Beni meg a Vera volt lennt, és őket meg nem zavarta, hogy zenélek, szóval végülis abszolút nyugodt környezetben csellózhattam. sasadiról lefelé, a buszmegállóban volt még egy harcom a szél ellen, ugyanis a 20:09re kiírt busz, 19re jött, tehát megfagytam.
ma reggel reménykedtem, hogy esetleg jobb idő lesz, de amikor kinéztem az ablakon, még mindig ugyanazt a zord képet láttam, a fákat jó hogy nem tövestűl csavarta ki a szél. itt a legjobb példa; nem csak a dunapart kellős közepén dőlhet a nyakunkba fa (na jó eddig még a dunaparton se itt nem dőlt rám fa) , hanem az autópálya mellett is, a koleszudvaron. eddig megúsztam szerencsére, szerencsés vagyok, maximum a szél vihet el.
holnap csütörtök, tehát tanszaki, ma meg ezerrel gyakorlás még, mert hiába gyakoroltam tegnap is sokat, meg előtte is sokat, akkor se érzem úgy, hogy teljesen pontos lennél mindenhol. na ma ezen kell majd dolgozni. meg az új etüdökön, amiből az egyik elég nehéz, vagyis pár része nehéz, és azokat majd el kell játszanom párszor.
ja és az Angi kedvéért még el kell játzsanom majd a g-moll mazurkát is, mert azt mondta egyik éjjel álmában valaki azt játszotta. háhá. hatással vagyok rá:D
ja holnap még plusz hazamenetel is, pénteken bemegyek az istvánba reggel, megnézem mit alkotott ott mostanság a város vezetősége, aztán majd hazamegyek úgy harmadik óra környékén, gyakorolok, összepakolok, meg tanulok. utána meg indulás a börzsönybe. hát nem leszek túl sokat otthon ezen a hétvégén, de nembaj, jövőhét utáni hét teljesen szabad. szünet van.
na megyek, mert ZIR lesz, másfél óra szenvedés, jaj.
jóklegyetek, páá:)

csend van. és érzed a ragaszkodást.
az élet ilyen.
nem olyan, mint amilyet elképzeltél előtte.
előtte.
egy évvel ezelőtt.
hogy olyan; hogy olyan hangos, olyan hangos legyen és pörögj.
felesleges.
felesleges, mert tudod mi van a másik oldalon.
csend és nyugalom, összebújás, szerelem.
valahogy mindig hatalmas hatással van rám az, hogy találkozom Vele.
talán, mert már csak hétvégén látom.
de ez nem zavar. miért zavarna?
hiszen szeretjük egymást.
jaj de boldog vagyok megint.
megint?
Mindig.




Ha nem lennél,
ha nem lennél,
nem lennél énnekem.
Nem lennél, de miért ne lennél,
kedvesem.
Ha nem lennél,
ha nem lennél,
nem lenne életem.


páá.

úúú sasadin vagyok, aztán majd 8felé lemegyek a koleszba csellózni. királyság van mert senkit nem zavar. juhu. tegnap este koncert volt a muzsikusban, ennyi hülyét egy rakáson senki nem látott még; azt hiszem; nem,nem; még ti sem.:) negyed11kor jelentünk meg csoportosan remek szálláshelyünkön, és írattuk be magunkat későnek, mert azt hiszem 10 után már beírják. de sebaj, mert el voltunk engedve, és egy késés nem a világ, van egy pár ember aki 9 helyett negyed12 kor ér be, mi meg ezekhez képest kispályás fajankók vagyunk. vagy azok se.
holnap várdai diplomakoncertje lesz, szóval le kell tárgyalnom kedves édesanyámékkal, hogy ugyanmár dobjanak vissza a koleszba, véletlenül meg vigyék el a cuccaimat, és akkor majd pénteken kényelmesen utazhatok. jupiii. HA. beleegyeznek. ha nem, akkor cuccos rohanás megint haza. bár már megszoktam, virítok a tömegben. jóazjóaz.
amúgy most gondolkoztam, hogy kedves pannikával még nem futottam össze mióta pesten vagyok, pedig megbeszéltük, szóval lehet hogy jövőhéten felhívom. felhívnám, ha meglenne a telefonszáma. ehelyett lehet, hogy inkább msnen lesz, vagy nemtudom, úgy felhívni valakit elég nehéz ha nincs meg a száma.
ja, tegnap este azért (megjegyezném ezt is) a muzsikusban halálra röhögte magát kedves dominika barátném, mert azt ecseteltem, hogy milyen alakú sarka volt a cipőmnek a 2008as istibálon, és nem jutott eszembe ezért azt mondtam, hogy E szer F per 2. mire elröhögte magát hogy az deltoid mire mondtam hogy nem nem, rombusz alakú volt, de legalább tudja a matekot mert a deltoid is E szer F per 2.

na ennyit mára, ez csak röpke helyzetjelentés volt.
legyetek jók:)

kezdek megijedni, hogy esetleg sok lesz a telefonszámlám. vissza kell magamat fogni, mert apáék otthon ki fognak nyúvasztani. nehogy káromra váljék, hogy sokat beszélek. ez ijesztő.
remélem most már megjön lassan a számlám, mert már szeretném, hogy megint 1800 forintot büntetlenül letelefonálhassak. aztán utána majd lehet megint aggódni.

amúgy helyzetjelentésként megjegyezném, tegnap mavirénél aludtam, fent voltunk kábé fél1ig, reggel meg háromnegyed7kor keltem. hazavágtattam, negyed8ra haza is értem, mert közben még kiflit is vettem; kávéztam aztán összepakoltam a cuccaimat, utána meg csellóztam másfél órát. remekül néznek ki az ujjbegyeim, olyan mindegyik mintha azzal múlatnám az időt, hogy a saját bőrömet hámozom. kicsit feketék is ezek a pici bőrlehámlások, mert a húr befogja őket.
amúgy csellóztam még délután is 1 órát.

büszke vagyok, mert ma megvolt a másfél óra.
ja és volt nálam a brigi.
pipa.

éljenkamáááál.

milla.

páá.

:)
Szeretlek!

úúú.
fürdeni kéne menni, mert eszterkével kávé lesz, de még nem tudtam rávenni magamat az elindulásra.
amúgy kottakeresés közben úgy elzsibbadt a lábam, hogy most tök hideg mindkettő, és alig érzem őket.
jesszus. tényleg nagyon hideg. lehet, hogy ezután már nem is tudok felállni? ez rettenetes, most mit csináljak?
áááá.
amúgy késő őszi illat van kinnt.
kár, hogy még nincs káső ősz. majd novemberben a jegesmacik is megfagynak a mokkán.
áúúú.
najó megyek fürdeni.

jaj, 10től csellóórám van, mindjárt indul a vonatom. 6:20kor fel kellett kelnem. szombaton.
értitek ti ezt?
:D

ma már mondhatjuk, hogy juhuu holnapután pakolunk, mennék már haza, pedig itt is nagyon jó. csak hiányzik a Kristóf. meg a kóróm is.
kedves kóróvirágommal már kéne nagyon találkozni, olyan elveszettnek érzem néha magamat nélküle, mégiscsak ő a legjobb barátnőm, és hamár ily galád módon otthon hagytam, néha találkozni is kéne vele. nem kötelező, de azért hiányzik. főleg, hogy szombaton csak egy pillantásra láttam, amikor is bevágtatott a célba. mostmeg tárgyalunk vele, remélem szombaton tudok vele találkozni, Kristóf elvileg úgyis csak vasárnap ér rá, de ha nem, akkor is illene már elszívni egy tömés dohányt a kedves barátnémmal.
de amúgy mindenki hiányzik. olyan furcsa érzésem van amikor a vonat megáll egomkertvénél. ott a suli, meg minden, ott vannak azok akiket a legjobban szeretek még most is.

Kristóf, hiányzol!
Brigi, hiányzol!
Legyen hétvége.
basszuskulcs.

pipa.pipaa.PIPAA.

sasadi.


jaj kamál, de hülye vagy:D

hahahaaaaa:D


na inkább lépek.


kamál!

mondjad.

pipázunk?

ja. pipázzunk. de most te választasz dohányt, mert múltkor én választottam.

de nekem mindegy.

nekem is.

akkor barack.

távozom. :D

Nyugati-pályaudvar.

figyeltél már a vonatoknál? figyelted már, milyen amikor végigmész a pályaudvaron? a vonatok halkan pittyegnek, sípolnak, ajtók csapódnak, az emberek beszélgetnek.
csak álltam a vágány mellett, a hangosbemondó recsegett, bemondták, "az ötös vágányra szerelvényt állítanak be, a vágány mellett kérjük vigyázzanak", majd megint megszólalt "az ötös vágányról 14 óra 52 perckor vonat indul Esztergomba Pilisvörösvár-Dorog útirányon át, 18 perc múlva". végre. mindjárt hazaérek. aztán beállították a vonatot, emberek vizsgálták végig a vonatot, és végül 16: 20kor beértünk Esztergomba.
bemondták "Esztergom, Végállomás következik"
16:50 van.
17:09 kor indul visszafelé a vonatom.
sziasztok:)

helyzetjelentés.

ma háromnegyed11kor enyhén szólva se éreztem magam késznek a nap indításához; de rájöttem, hogy átkéne másznom a hídon mert hídfutás van, és még addig fürdenem is kell. így hát mégis csak felkeltem, reggeliztem, aztán fürödtem, délben ebédeltem, utána meg fél1kor apa úgyis ment a krisiért, hát én is lementem a városba, mondván, úgyis vizet kell még vennem, utána meg át kell sétálnom a termálfürdőhöz, hogy megnézzem a futkározókat. át is értem 1re, megvártam míg elszáguldott előttem kóró, meg a kristóf; utána meg bementem és megkerestem a kedvesem. aztán átsétáltunk, hazahoztak autóval; vagyis csak a teszkóig mert vizipipadohányt akartam venni; utána csellóztam meg pipáztam. aztán eszembe jutott, hogy a smici be akar rajtam hajtani 1100forintot valami színház miatt, tehát felgyalogoltam a kristófhoz; najó csak az áttörés feléig, mert ott jöttek szembe velem autóval apáék; szóval felvittek, kristóf még próbált a domival, utána még beszélgettünk egy kicsit, és hoztak is haza mert mentek valami lovasszínházba. itthon még cselló volt meg nemrég pipa, most meg punny.
jók legyetek.

nézd ott egy csillag.
ott egy másik.
azt mondták ha pislákol akkor repülő.
akkor az ott egy űrhajó, az meg egy csillag. jó?
rendben.

nos ha már itt tartunk;
" figyeljetek. van egy születésnapi tortátok. meghívtok 6 embert a születésnapi bulitokra. elfelezheted a tortát, megeheted a felét, a másik felét meg megehetik a többiek. nem igazságos, de te fél tortát akartál enni. végül is a legjobb az lenne ha a születésnapi bulidra egyetlen embert hívnál meg. mégpedig magadat. akkor tied az egész torta. lehet, hogy unalmas lenne a buli, de tied a torta.
egy tortát lehet 1500 fele is vágni. mi marad belőle? morzsa. de figyeljetek. ha meghívtok a szülinapi bulitokra 1500 embert akkor nektek is rossz lesz, meg nekik is. neked nem marad torta, a morzsából ők se esznek, és hazamennek sírva.
most már érted a törteket?
ööö........."
" vegyünk egy másik példát. veszel egy 300grammos Milka csokit. megvárod míg az anyukád, nagymamád, apukád, öcséd, bátyád, hugod, öcséd lemegy a kertbe, és te megeszed egyedül a csokit. de megcsinálhatod azt is, hogy lemész a blahára és elosztogatod a csokit. jószívű vagy, csak neked nem jut semmi......."

tibibá:D

én itt ja. gyereket vigyázok. nagyon király. amúgy egyáltalán nem gond. netezek ábus meg játszik. nincs itt kérem semmi probléma. majd jön haza a beni is, akkor meg lehet pipázni.
amúgy azt még nem is mondtam, hogy megint beteg vagyok, most éppen nem szárazköhögés, mint múlt héten; nem dehogy; most épp hurutosköhögés, és olyan mintha egy kutya ugatna. mármint nem vagyok kutya. de azért remélem értitek. szóval úgy köhögök, mint egy kutya. vagyis nem úgy, hanem mintha ugatnék. debonyoluuuult. ja közben meg ráfeküdtem a laptoptöltőre. jaj.
jézuska, hol a kutyaaa?!
haha, itt, mert én köhögtem.
jajmár de szar vicc. na sebaj. képes vagyok én jó viccekre is. csak nem most.

annyira hihetetlenül rosszak unalmasak és fantáziátlanok a mostani bejegyzéseim, hogy szörnyű. hát basszus, hová tűnt a nyári "a saját bejegyzéseim röhögök" dolog? mert az biztos, hogy eltűnt, ugyanis mostanság már nincs is kedvem visszaolvasni a bejegyzéseimet. maximum a nyáriakat. azok jók voltak. jobb, hogy a saját teljesítményemet kritizálom. inkább mint hogy kedves édesapukám jegyezze meg, hogy "kislányom, alulmúlod önmagadat".

tessék. megint alulmúltam. sebaj. ilyen az élet.
pedig alapvetően izgalmas az életem. tök jó.
csak hiányzik a Kristóf. de sebaj, mert hétvégén úgyis látom, meg majd telefonálunk, meg úgyis gondolunk egymásra, meg úgyis szeretjük az egymást, szóval tényleg tök jó az életem.

amúgy rájöttem, hogy majd lehet hogy néhány versemet még leírom ide, és akkor nem mondhatjátok, hogy úristen de rosszul ír blogbejegyzést; azt viszont mondhatjátok, hogy rosszak a verseim. úgyse érdekelne, mert tudjátok "egy vers se lesz jobb attól ha dicsérik, és egy se lesz rosszabb ha kritizálják".
úgyhogy:)

sasadi

najó, tegnap nem írtam, pedig fennt voltam tegnap is.
csak net helyett pipáztunk meg beszélgettünk, aztán háromnegyed9re értem vissza a koleszba. futnom kellett a buszhoz, pedig még cselló is volt a hátamon. megsétáltattam, vagyis megbuszoztattam, mert feljöhetett velem ide zongorás próba után. tetszett neki nagyon a környék, hiába, ez a cselló egy aranyhangszer, mindennel meg van elégedve.
ma már szerda van hálistennek, holnap már pakolunk, holnap után meg már hazamegyünk. lett egy rossz szokás miszerint már kedden azt mondjuk, holnapután pakolunk. szerdán már királyság van, mert szerdán már azt mondjuk holnap pakolunk. pedig jó itt, de végülis, mindenhol jó, de a legjobb otthon.
ehhez tartjuk magunkat.
:)

megint vasárnap van. megint vissza kell menni. megint fel kell szállni a vonatra. meg a metróra. meg a buszra. aztán fel kell menni a felüljáróra káromkodva. aztán a röhögni kell amikor a lányok a nyakamba ugranak. azért ez kérem. nem fáradság:D jól elvagyok én pesten, ne aggódjatok. majd szerintem kedden jelentkezem, mert sasadi lesz, elvileg. vizipipa, beszélgetés.
addig is, pá kedveseim:)

felkeltem basszus ilyen kora reggel, még a Nap is kábult 9órakor. ja nem. majdnem fél10 van. sebaj.

kicsit ijesztő már így egyedül itthon lenni, tegnap este fél7óta, vagy 6óta nemtudom. mostmár jöhetnének anyáék haza, jó lenne egy kis társaság. így most csak a macskával beszélgethetek. nyávogva. de nem értem amit nyávog. meg ő se érte amit én nyávogok. izgalmas a beszélgetés. még a csellómmal se lehet beszélni, mert ő ilyenkor már alszik. felháborító. apa mondta, hogy aludjak. juuuuhuuuu
hazaértek. megyek aludni.
pááá

-mindjárt kiülök pipázni. komolyan.
kinnt legalább ciripelnek a tücskök.
vagy már elmentek téliálmot aludni?
Eszter:
-hát nemtudom.
azok ilyenkor kezdik.
Kamilka:
-nemááár.
akkor nemtudom.
bennt kell maradnom.

állsz egy széken, épp akkor vetted le a vizipipadohányt és a szenet a hűtő tetejéről, és hirtelen szavalsz egy verset amit úgyis elfelejtesz 5perc múlva.
sebaj.
ilyen az élet.

10.hónap

hopááá:)
10.hónap.

Angiiii:)

Domiiiiii:)

juhu.juhuuuu.juhuhuhuhuhuuuu
megjött a csellótokom. szép fehér.
:)
gyönyörűűűűű

lassan hazatérek, mindjárt szólok bíróóónak, hogy jöjjön ki velem a buszmegbe mert nem akarom, hogy valaki megtámadjon vagy ilyenek.

jók legyetek:)

basszus, írtak a francia ismerősök, hogy happy birthsday, meg írták franciául is, csak arra nem emlékszem:D
de basszus.
höhö:D

sasadiii, szülinap 16

újra sasadi, mert ma már csellóztam, meg leszívattam az agyamat szolfézson, meg szitkozódtam közgyűlésen, mert unalmas volt, és már fel akartam jönni a sasadira; úgyhogy "unalmamban" a Kristóf Anyukájával smseztem. aztán háromnegyedkor vége volt annak a tetves gyűlésnek, én meg úgy startoltam, mint akit puskából lőttek ki. elvágtattam a buszmegállóig, pont jött egy busz, felszálltam, daykagabiutcánál leszálltam, aztán felszálltam az 53asra, a sasadi alján meg felszállt a Vera szóval vele jöttem. kérdezte; én is a Beniékhez jövök-e, mondtam igen, úgyhogy végig együtt jöttünk. elvoltunk, vele is tudok beszélgetni, mint a Benivel.


ja. amúgy Boldog Tizenhatodik Születésnapot Saját Magamnak!:D
tizenhatodikán, tizenhat éves.

jóklegyetek, gyerekek.
:)

infóóra

még mindig hiányoznak GyöngyösPí órái, azokat sajnos pótolni nem lehet, akkora arccal; infótanárok körében; mint ő volt, még nem találkoztam. sebaj, azért a mostani tanár se rossz, de azért akkor is, jó volt hallani a felharsanó KAMILLÁS szót, minden órán. haha. régi szép idők. ilyen se volt még, hogy vissza"írtam" egy tanárt. több tanár órája nem hiányzik.

azt hiszem megyek dögleni, keresek magamnak egy helyet és alszom reggelig.
haha. na jó nem. de még csak hat óra úgyhogy másfél órát még lógathatom a lábam.
milyen szerencse.

sasadijeee.

grafomán

úgy tűnik grafomán hajlamom már nem csak a blogbejegyzések őrült gépelésében teljesedik ki, hanem elkezdtem verseket is írni; 'minek ötlete pontosan vasárnap este a déli pályaudvarral szemben bőrönddel és csellóval állva fogalmazódott meg az agyamban. vagyis nem ötlet fogalmazódott meg, hanem vers, tetszett is saját magamnak (hol a rohadt önkritika?) de mire beértem a koleszba már csak töredékét tudtam a fél órán át költött versnek. sebaj gondoltam, majd másnap suliban leírtam amire emlékeztem, aztán unalmamban írtam még kettőt. ma is írtam még kettőt, aztán az egyiket megmutattam a magyartanáromnak mert szereti a verseket. reakciója annyi volt, hogy írjam le neki egy papírra, és hogy erről beszélnünk kell. nem tudom miért kell róla beszélni, szerintem nem olyan jó, de azért majd leírom, hátha Maf némi kritikával ellátja, bár nem kötelező, de kíváncsi lennék mi a vélemény. (amúgy délután végülis leírtam a tanárnőnek, és odaadtam neki a verset; ha már kérte.)

ja és a vers.

Kajtor Kamilla Milla Kamillavirág STB.

Merengő

Haladok a sötétben
Végig a pesti utcán,
Felettem a sötét, kék ég
Letekint most reám.

Letekint most reám az ég
Csillagok milliói közt
A Hold sugara süt reám
A sápadt ágak között.

Rózsa szirma, rózsa szára
Tövises az ág mi felém hajol
Felém hajol, magasodik
S a szívem zakatol.

Megriadok, megrettenek
Félek én a sötétben
Kemény az éjjel, kemény a nappal
S monoton én ezt regélem.

S most barackfa ágán ülök
Hintázom a szélben
Magány, mint árny
A szívembe nem költözött.

Szívemben a szerelmet
Nem fojtja a bánat
Magányom itt bennt
Belevész a homályba.

szerintem nem jó, simán át kéne írni egy két részt, de azt majd holnap megcsinálom.
jók legyetek:)

miért tetszik ez nekem ennyire?:)

Radnóti Miklós:Két karodban

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te

hallgatlak.

Két karodban átölelsz te

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon

mint egy álmon

átesem.

megmásztuk tegnap a macskalépcsőt, és megbeszéltük, hogy majd jövőhéten felmegyünk a Bazilika kupolájába is, mert ott régen voltunk. vagyis együtt még sose voltunk ott. aztán üldögéltünk kinnt a szobornál, aztán megint macskalépcsőztünk, lementünk a böskébe és ott is elüldögéltünk meg beszélgettünk. úgy hiányzott mááár.

ja. arról nem is tudosítottam, hogy frankón fájnak az ujjbegyeim a sok gyakorlástól, ma kábé 1óra gyakorlás után azt hittem nekem itt végem, meghalok, úgyhogy inkább lejöttem christianbach csellóversenyt hallgatni kottával.
kéne még ma gyakorolnom, lehet hogy majd ebéd előtt még beiktatok egy fél órásat, nem árt az.
páá.

ez itt aztán nem ám a neszmélyiút, nem is a sasadi; megjegyzem sasadira ezen a héten fel se jutottam; nem bizony, ez itt már esztergom hahaha, lehetne a cím HELLOESZTERGOM de minek, hello inkább MINDEN KEDVES OLVASÓ, mert jó a kedvem épp, meg miért ne lenne, itthon vagyok, királyság van, meg ahogy mondaná Nyuszi, PÍP meg Písz, hahaha.
naszóval. hol is kezdjem, remek beszámolómat; kezdem ott, hogy ma volt úszásóra, senki nem tudta hogy negyed3ra érünk vissza a suliba; én is arra készültem, hogy a 14:20as vonattal jövök haza. persze, hogyisne, nem ám, majd 15:20sal hazamész kedvesem, ha végzünk és eléred. hát jelentem elértem, nagyon király voltam, csak helyem nem volt túl sok, hát beültem egy helyre ahol találtam egy kevéskét, a bőröndömet meg kivágtam a folyósóra, hadd kerülgesse minden hülye aki arra téved. hát mitne mondjak, volt egy pár aki majdnem hasraesett benne, pedig ezt eldönteni nehéz, meg kikerülni is akkora. na sebaj, a csellómmal végre jól utaztunk, bőröndcipelésben minden kedves fiatal és öreg, nő és férfi, fiú és lány segített, hála nekik. ja ráadásul most nem úgy estem be vonatindulás előtt 1perccel, végre volt időm elhelyezkedni, sőt a vonat csak később indult, tehát még mérgelődhettem is egy kicsit magamban, fene egye meg később fogok hazaérni 5perccel.
aztán hazaértem, örömködtem, bementem zenesuliba zongorázni, beszélgettem mindenkivel, főleg Livi nénivel, aki azt mondta hogy tegezzem már, mert már mondta hogy tegezzem csak úgylátszik hogy elfelejtettem, szóval mostmár szia van meg Livi, nem Livinéni és nem csókolom; hálistennek. aztán hazajöttem, vacsiztunk, meg pipáztunk apáékkal, holnap Kristófozás, jön haza az öcsém is vele is kell tárgyalni, mert ezen a héten csak egyszer tudtunk beszélni.
na jók legyetek.

neszmélyi.

remek közlekedésemen felbuzdulva, kedves édesanyukám megkockáztatta azt a javaslatot, hogy én eljussak a hungáriára az irodájába. ugyanis. mire ő kikeveredett volna ide a telefonommal, addig lement volna a nap, és maximum 9re ért volna haza. mondtam hősiesen, kimegyek én oda, csak mondja meg mire kell felszállni a többi már sikerülni fog egyedül is. felültem a 139esre, elmentem a déliig, aztán elvágtattam a stadionokig metroval, aztán egyesvillamos és máris beértem anyához. király vagyok mondtam neki, szóval tartottam anyát aztán tettem fel az új telefonomra képeket a Kristófról, hogy megmutathassam a lányoknak, meg megtudjam én is nézni néha, ha már nagyon hiányzik. :D
az új telefonszámomat majd kiírom de épp most nincs sok időm, majd a sasadira felugrom esetleg valamelyik nap vagy ilyesmi, és írok még.
(amúgy ez most informatikaóra) (hiányoznak GyöngyösPí óráji, remélem egyszer ráakad a blogomra és elolvassa ezt a mondatot.)

pá:)

neked ott akkor a renovéd jól áll?-anya
hogy mim?-öcsém
tudod. van-e respect?:D-apa
jaja.van ám.-öcsém


háhá:D

reggel.:)

arról még nem is beszéltem, hogy reggel fél7körül kipattantam az ágyból, (najó. túlzás, hogy kipattantam) felöltöztem, fogat mostam, majd elkezdtem keresni a piricipőt ott ahol nem volt. kergemarhamódra végigkutattam a lakást, majd utolsó reményként kinéztem a teraszra ahol ott virított a drága piricipő. fogcsikorgatva mentem ki érte, ó mondom, rohadt életbe mit keres az ott kinnt. aztán megnyugodtam; piricipőt biztos hogy én hagytam kinnt tegnap este pipázás után. felvettem a cipőcskét aztán elhúztam a városba, mert úgyis tüntetés volt (mint arról már beszámoltam), és előtte igényt tartottam egy jó kis heimes kávéra. azonban, nagy bánatomra rájöttem, hogy vasárnap van, a heim nincs nyitva ezért lehet hogy ráfanyalodom a happysre. el is rohantam a happyig, vettem kávét, aztán felcaplattam a bazilikához.
aztán....
de a többit úgyis tudjátok:)

tüntess.

ki hitte volna, hogy ezek mind egyformák? tompika se jött volna ki, viktorkától akkor minek vártuk el? elmegyek én tüntetni nem arról van szó, de ebben a városban sajnos még azt se lehet rendesen, mert még az aki miatt tüntetünk az se jelenik meg; akitől meg segítséget várunk; na az meg végképp nem. na persze, tompika minek is jönne ki a fujjoló tömeg elé, félnék én a helyében nehogy eltaláljon egy tojás. viktorka meg elslisszol hátul, ezaz, ez a jó magyar mindenen segítünk felmozdulás; aztán ilyenkor már azt se lehet eldönteni, hogy melyik párt a jobb; gyakorlatilag egy az országot szedi szét, egy meg egy iskola tanulóközösségét. mi meg aztán harcolhatunk, sztrájkolhatunk, tüntethetünk, úgyis ezek mind a markukba röhögnek; idióta gyerekek, ezt nektek, nem törünk meg. na de; mi se. nem ám. voltak itt most diákok, szülők, tanárok, öregek és fiatalok, mindenki egyet akart, azt az egyet meg senki nem kapta meg, ezért mindenki elhúzott káromkodva vasárnapi ebédet főzni, mert ha már ekkora szemét esztergom polgármestere; meg viktorka is; akkor minek koptassuk az utcakövet; éljen a vasárnapi nyugalom.
azért elmentem én is, miért ne; volt iskolám, elég sok minden köt még oda, fog is kötni még nagyon sokáig; ha oda járnék még mindig, foggal körömmel harcolnék a tömegben, haha. de nem oda járok, bunkó pesti lettem, bunkó jelző nélkül, és pesti megállapítás nélkül; de persze ezt elhitetni nehéz; ha már 5napomat a hétből úgyis ott töltöm állítólag európa egyik legszebb fővárosában. amúgy ez kérem tévedés, hiába mond bárki bármit, nem ez erópa legszebb fővárosa; ez egy nagy szar, hangos az autópálya; egyetlen előnye az hogy hamar jön a metro, meg nem késik a busz. vagyis lehet hogy késik, de itt menetrendet felesleges nézni, úgyis jön valami alapon, simán 20percen belül eltalálsz a célig. kivéve ha a rimaszombatiról újpestre akarsz menni, mert az messze van, és nem 20perc. de hagyjuk ezt.
azért szólnék még arról is, hogy ma mennyi dolgom van, például kell még egy kicsit tanulnom, és fel kell még vergődnöm pestre; azt hiszem azt az ötös vonattal fogom megoldani, jó az jóaz; csak utána pesten se szenvedjek amiatt, hogy a 139es nem jön 5percen belül.
na távozom, kicsit beszélgetek Anyáékkal meg bekeverem a muffint, mert sütök a lányoknak.

majd még délután indulás előtt jelentkezem.
pá:)

menj aludni.

én itt csak ülök így. tudod? tudtad? én csak ülök. így ülök.

-ha ez neked jó.

-kezdj magaddal valamit.

MIT
mi a szart kezdjek magammal fél12kor?

-menj aludni.



hallod?!

menj aludni.

szép álmokat.

én itt csak ülök. így ülök. így.

menj aludni.
jó éjt.
szép álmokat.

még nem. még nem megyek.

Enikővel megbeszéltünk mindent, tulajdonképpen jó is volt ez a kis beszélgetés; ezek a spontán dolgok a legjobbak; azok amikor valaki felhív, hogy mi van veled, aztán eszedbe jut, hogy egyedül vagy, és hogy pipázhatnátok is, és ihatnátok is hozzá teát. szóval ez pont ilyen volt; bár Brigivel is beszéltem, hogy nem jön-e fel, de ő pont Suttyómanózott szóval esélytelen volt az egész; örültem, hogy valakinek eszébe jutottam a régi osztálytársaim közül; és a legfőbb az, hogy olyannak jutottam az eszébe aki teljesen normális. és egyáltalán. örlük ha egyáltalán érdeklődik utánam valaki; hogy nem vagyok teljesen elfelejtve. persze hívott brigi piknikre, de nem volt kedvem a sok részeg fiatal között álldogálni, és azon gondolkozni; mit keresek én itt? koncerten vagy, piknik fesztiválon vagy.
elmúltak azok az idők amikor én ezeknek igazán örülni tudtam. már más van. már vizipipa van meg tea. meg beszélgetés.
nekem pedig ez; bőven elég.

hazajövetelem. :)

rettenthetetlen személyem megbizonyosodást nyert afelől, hogy mindenfajta helyzetben helyt tudok állni; legyen az üvöltözés utáni Kristófhoz menekülés, vagy egy egyszerű nincs villamos hová bújt a villamospótló busz helyzet? a villamospótló busz meglett, majd a vonatot se késtem le, csak jegyem nem volt rá, mert azt a szar automatát még mindig csak csodálattól kikerekedett szemmel tekintgetem a nyugatiban, majd mikor nem ad jegyet mérgesen rúgok bele egyet; de úgy hogy senki ne lássa, aki meg látja az úgyis csak mosolyog; nyilván ez nem csak velem fordul elő. na sebaj, gondoltam ma is miután nézegettem az automatát; pedig én egyszer már vettem onnan jegyet nem igaz, hogy most nem ad. de nem adott, ezért rúgtem bele egy kicsit, aztán elmenekültem a vonatomhoz, nehogy a polgárőrök rögtön őrizetbe vegyenek közhaszonrongálásért, vagy mi a manóért. aztán eszembe jutott, hogy nyilván minden polgárőr és rendőr, ezen kívül még mindenfajta őr egyszerűen elvonult a buzikra vigyázni (MELEGEK. nem mondunk olyat, hogy buzik.---------------de mondunk csak halkan:D), akikre nyilván rárontott minden normális ember, akik úgy gondolták, hogy helytelen a nyílt utcán rózsaszín bugyikában szexuális élethelyzeteket bemutatni, pláne hogy ezt esetleg két férfi teszi. magánügy szerintem, nem tudom mire ez a nagy felhajtás, ennyi erővel mi is felvonulhatnánk a Kristóffal, hogy nézzétek, itt egy fiú meg egy lány, milyen érdekes a mai világban. haha. lassan már köztiszteletben fognak tündökölni ezek a ferdehajlamú emberkék, aztán majd kitüntetést kapnak, mert vállalják saját magukat, a heterokat meg majd bezárják, mert bojkottálják a buzik felvonulását. sebaj, ilyen a mai világ, kissé el van ferdülve, de hogy emiatt még a deákteret is lezárják, abszolút ökörség. ugyanis. miután észrevettem, hogy a 4es6os villamos engem nem fog elvinni a mokkáról, más közlekedési eszköz után kellett néznem, és eszembe jutott írtózatosan jó metros közlekedésem, ezért levágtattam a a metrohoz, ahol meg bemondták, hogy le van zárva a deáktér. mondtam anyátokat, és felmentem újra a villamoshoz; nem tudom mire számítottam; csodára vagy valami ilyesmire, aztán odamentem egy szimpatikusnak látszó magassarkú cipőt viselő hölgyeményhez és megkérdeztem, hogy ugyanmár hogyan fogok én így eljutni a kijelölt helyre. bíztatóan rám mosolygott és egy pontra mutatott, majd azt mondta; ott vannak a villamospótlók, menj azokkal, de siess mert mindjárt lekésed. én meg futottam a buszhoz, felszálltam és rögtön indult, úgy látszik már csak ilyen a formám, ezen a héten átlagosan egy nap kétszer próbáltam meg lekésni busztmetrótvonatotsatöbbit, és persze egyiket se sikerült; mondjuk határtalan örömömre. na szóval hazajöttem, aztán gondoltam vissza is fordulok rögtön csak dohányért elszaladok meg pipáért, de aztán inkább hazajöttem, mert apáék lehet hogy 8kor elindulnak haza, és akkor meg minek érjek fel 8ra pestre, ha már pipázni se lehet. szóval maradtam itthon, pipázok majd itt, és főzök magamnak egy finom gyümölcsteát.
vagyis nem csak magamnak, ugyanis Enikő előbb felhívott, hogy hogy vagyok, én meg mondtam, hogy jöjjön fel pipázunk, meg tárgyalunk.
szóval mégse leszek egyedül.

hellohello:)

már megint

sasadi. :D
tegnap hazaértem, ma megint visszajöttem pestre, de majd nem sokára megint megyek vissza. most egy kis szilvalekvárfőzés van, sajnos Kristóffal nem tudunk ma találkozni, mert azt mondta szarul van, elég gázos megint a bőre; holnap végül is úgyis van tüntetés majd megbeszélem vele, hogy menjünk együtt. akkor meg megint találkozunk, tehát a mai nap már mindegy. amúgy csak azért mentem volna haza, hogy találkozzak vele, de szerintem így is lelépek egy óra múlva, mert nincs sok dolgom itt, és úgyis többet voltam itt ezen a héten, mint otthon. hiába; ilyen a pesti élet.
amúgy nem is tudom, kábé tényleg egy hét alatt ide költöztem; tegnap voltaam otthon, ma megint itt, délután megint otthon, holnaptól meg péntekig megint pest. sebaj, Kristóffal legalább tegnap találkoztunk. kibőgtem magam nála, aztán feledve minden gondom; megint lyukat beszéltem a hasába.
na távozom, nem leszek antiszoc mert az milyen gáz.

sziasztok, este majd még jelentkezem.:)

én megmondtam; mai poszt már itthonról.
nem mondanám, hogy így képzeltem el az itthonlétet, de nem sikerülhet minden úgy ahogy mi elgondoljuk.
azért nem kellene engem ilyen választás elé állítani, de mindegy.
szerintük biztos ez így nagyon oké.

kár, hogy én nem így gondolom.

sasadiiii

ÚT.
már megint. ezen a héten harmadszor. lehet, hogy már ebből is simán lehetne CSAPÓT csinálni, mint az ebédfőzésekből.
annyira unalmas volt ma a suli, hogy hihetetlen; lehet, hogy ha meglesznek a tankönyveim és beindulnak a zeneórák akkor majd jobb lesz, de jelen pillanatban jobban szeretünk a koleszban a folyosón csücsülni a lányokkal, mint a suliban rohadni.
amúgy ma csak felugrottam végül is a sasadira, mert itthagytam a fülbevalóim tegnap; de végülis leültem egy kicsit netezni is; mert miértne. elvileg csak hétkor megyünk japólevesért a csajokkal.
na. holnapi poszt már otthonról.
sziasztok.

újra sasadi.

tegnap este egy kicsit kiborulós volt, sírtam meg satöbbi, nem volt túl jó, de tudtam hogy előbb utóbb sor kerül arra a pillanatra amikor végre haza akarok menni, mert ez nem jó az nem jó. túl szép lett volna ha az első hetemet kibírom sírás nélkül.

üdvözlet a sasadiról

ja. itt vagyok fennt vincééknél,van laptop, internet, meg zöldséges; ahol ülök, és ami még csak épül. ma volt az első nap a suliban, hát nem is tudom. kicsit máshogy képzeltem el, de biztos jó lesz, úgyis ez még csak az első nap volt, nem kell rögtön elkeseredni. persze nem az a fajta vagyok aki rögtön elkeseredik; de amikor tegnap beléptem a kolesz-szobába, rájöttem, hogy annak ellenére, hogy azt mondták nem lesz több szobatársam, mégis csak lett még kettő, akik eléggé unszimpatikusak és züllöttek, és nem tudom, hogy fogjuk mi ezt kibírni a Ciccával. szegény Nyuszit átköltöztettük mire az a másik hülye kettő nem volt hajlandó szétszakadni ezért Nyuszit visszapattintották a budaikisegítősökhöz, akik mind gyogyik. de nem baj, azért nem adjuk fel, megoldjuk, ha már csak úgy is, hogy éjjel fél12ig ülünk kinnt a folyósón a falnak dőlve, és az elveszett "mi pedig azt hittük együtt lehetünk" mondaton elmerengve. amúgy király minden, még van több mint egy órám addig, amíg vissza kell mennem a koleszba. amúgy azért jöttem fel, mert úgyse volt más dolgom, a Nyusziékkal meg majd 4 után még kikéredzkedünk és elmegyünk westendtetőre beszélgetni. úgyis van kimenőkönyvünk, beíratjuk éskész; ma még kötelező silencium sincs, amire amúgy se kell a weinereseknek bejárni; tehátmég szabad a pálya, suli csak holnap van. 

pénteken megyek haza, tök jó itt, de azért várom egy kicsit. otthon legalább nagy az ágy. bár azért annyira nem panaszkodhatom,a pörgettyűmet felhoztam ide is. szépen felakasztottam a fejem felé, semmiben nem zavar és így otthonosabb a szoba. ja amúgy ettől függetlenül jön velem haza a pörgyettyű; nehogymárne, direkt végigvágtatok vele a metrón, ha már csak brahiból is.

na, mára ennyi, ne aggódjatok; élek.

jók legyetek, píszriszpekt. hahaha.