?

mai napom izgalmait leírni nem túl izgalmas, ugyanis semmi nem történt még velem; azon kívül, hogy egy csöppet még meg vagyok zuhanva a tegnap estétől, de már csak tényleg csöppet, már nem akarok hónom alá szorított macival üvölteni a kertben (azt tegnap este akartam, de ebbéli szándékaimat rögtön félbeszakította önnön belső üvöltésem, miszerint húzzál a picsába aludni ha ennyire nem érzed magad jól). hát húztam aludni végülis, olvastam még egy kis gyűrűkurát megnyugtatásképpen, aztán fejemre húztam a takarót, kizártam a külvilágot, haggyatokbékén, alszom. nem is tudom pontosan min akadtam ki ennyire nagyon és ennyire világvégehangulatosan (nem szoktam én ilyet csinálni, lehet, hogy az unalom teszi), de lényeg, hogy összevesztem minden emberrel aki msnen beszélt épp velem, aztán amikor rájöttem, hogy a kristóffal is veszekszem megijedtem, tejóisten, mi a bajom. aztán mondtam háromnegyed11kor megyek aludni, azért holnap reménykedhetem-e abban hogy találkozunk. mondta igen, és sugárzott belőle a két varázsszó nyugodj le.
én kérem teljesen nyugodt vagyok. mostmár. komolyan, kezd az agyamra menni valami láthatatlan dolog, elszoktam én attól, hogy itthon vagyok hétköznap, hogy milánói sertésborda van, meg kérésemre paradicsomos káposzta, hogy az öcsém kedves, reggel felhozza nekem a reggelit ha megkérem, és a fél pizzára olyan feltétet rendel amilyet szeretnék, hogy anyáékkal élőben tudok beszélgetni kedd este, és nem a telefonon keresztül röhögök édesanyukámmal, hogy a kristófot ilyen sokszor látom (hálaistennek, gyógyír mindenre), hogy a saját ágyamban húzhatom fejemre a takarót, hogy reggel kigördülhetek a franciaágy másik végére mert ahol eddig aludtam oda besüt a nap, hogy olvashatok 11után is, nem kapcsolják le az áramot, hogy éjszaka nem kell folyósóhosszúságot megtennem a vécéig ha pisilnem kell, hogy apukám értemjön ha kristóffal elfáradunk este11körül és úgy gondoljuk hazakéne már menni; ........tényleg. de tényleg olyan régen volt már így együtt minden, hogy most furcsa, hogy itthon vagyok, hogy minden megvan, és nem egymagamban evickélek pest forgatagában reggel fél8kor kakaós csigáért a spar előtti pékségbe.
érdekes, nem? érdekes lesz majd azis, ha vissza kell mennem vasárnap este.

jobb kedvem lett. miért is írtam én ezt a bejegyzést?
heh?
nem emlékszem.
szép napot.