2009. október 10., szombat

csend van. és érzed a ragaszkodást.
az élet ilyen.
nem olyan, mint amilyet elképzeltél előtte.
előtte.
egy évvel ezelőtt.
hogy olyan; hogy olyan hangos, olyan hangos legyen és pörögj.
felesleges.
felesleges, mert tudod mi van a másik oldalon.
csend és nyugalom, összebújás, szerelem.
valahogy mindig hatalmas hatással van rám az, hogy találkozom Vele.
talán, mert már csak hétvégén látom.
de ez nem zavar. miért zavarna?
hiszen szeretjük egymást.
jaj de boldog vagyok megint.
megint?
Mindig.




Ha nem lennél,
ha nem lennél,
nem lennél énnekem.
Nem lennél, de miért ne lennél,
kedvesem.
Ha nem lennél,
ha nem lennél,
nem lenne életem.


páá.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Néha nagyon kedvem lenne fejbe kólintani azért, amit írsz.
Aztán írsz egy ilyet, mint ez itt és könny szökik a szemembe.
Felfogod végre, hogy mibe csöppentél???!!!
Anya

kamilka írta...

anyaaaaaaa:)
szeretleeeeeeeek

Névtelen írta...

én is nagyon szeretlek Kamillkám