mivel ma szünnap van (Kristóf már nem bírta az információáramlást) ,suttyómanó meg focizott; tehát se manó se Kristóf; brigittával együtt döglöttünk itthon, mert ez egyenlő volt azzal hogy maradtunk ketten. hát csináljunk valamit. hát a csináljunk valamit az abból állt, hogy gyalog galoppot néztünk, röhögtünk, takaróba burkolóztunk és dőltünk jobbra-balra, mert nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. vagyis tudtunk. most írtam, nem? dőltünk jobbra-balra. :D meg beszélgettünk. ma pipa nem volt, nincs szén, ma koplalunk haha.

amúgy érdekes, a reggeli felkelés kezd megint a nyáriakra hasonlítani. felkelek 10kor, próbálom beazonosítani a szoba négy sarkát, fogom a fejem, nabasszus még 10perc és felkelek, mit csinálok én majd egész nap jaj. aztán eszembe jutott, hogy csellózni kéne, na nem mondom, hogy gyorsasági világcsúcsot döntöttem volna a tempóval amivel elvánszorogtam a csellótokig. kinyitottam, aztán eszembe jutott, hogy reggelizni elfelejtettem. hát visszacsuktam, reggeliztem, aztán csellóztam. hatalmas lelkesedéssel mondhatom, inkább aludtam volna még délután 4ig, de nem lehetett, mert akkor csak csúszik a napom, és arra riadok, hogy jesszus megint 8óra, mindjárt vége a napnak, ja meg a szünetnek is. de mivel 10kor keltem (najó negyed11) nem csúszott el a napom, és lám még csak 17:46 van. hálistennek.

na távozom.
jóklegyetek.