annyira hihetetlenül rosszak unalmasak és fantáziátlanok a mostani bejegyzéseim, hogy szörnyű. hát basszus, hová tűnt a nyári "a saját bejegyzéseim röhögök" dolog? mert az biztos, hogy eltűnt, ugyanis mostanság már nincs is kedvem visszaolvasni a bejegyzéseimet. maximum a nyáriakat. azok jók voltak. jobb, hogy a saját teljesítményemet kritizálom. inkább mint hogy kedves édesapukám jegyezze meg, hogy "kislányom, alulmúlod önmagadat".

tessék. megint alulmúltam. sebaj. ilyen az élet.
pedig alapvetően izgalmas az életem. tök jó.
csak hiányzik a Kristóf. de sebaj, mert hétvégén úgyis látom, meg majd telefonálunk, meg úgyis gondolunk egymásra, meg úgyis szeretjük az egymást, szóval tényleg tök jó az életem.

amúgy rájöttem, hogy majd lehet hogy néhány versemet még leírom ide, és akkor nem mondhatjátok, hogy úristen de rosszul ír blogbejegyzést; azt viszont mondhatjátok, hogy rosszak a verseim. úgyse érdekelne, mert tudjátok "egy vers se lesz jobb attól ha dicsérik, és egy se lesz rosszabb ha kritizálják".
úgyhogy:)