neszmélyi.

remek közlekedésemen felbuzdulva, kedves édesanyukám megkockáztatta azt a javaslatot, hogy én eljussak a hungáriára az irodájába. ugyanis. mire ő kikeveredett volna ide a telefonommal, addig lement volna a nap, és maximum 9re ért volna haza. mondtam hősiesen, kimegyek én oda, csak mondja meg mire kell felszállni a többi már sikerülni fog egyedül is. felültem a 139esre, elmentem a déliig, aztán elvágtattam a stadionokig metroval, aztán egyesvillamos és máris beértem anyához. király vagyok mondtam neki, szóval tartottam anyát aztán tettem fel az új telefonomra képeket a Kristófról, hogy megmutathassam a lányoknak, meg megtudjam én is nézni néha, ha már nagyon hiányzik. :D
az új telefonszámomat majd kiírom de épp most nincs sok időm, majd a sasadira felugrom esetleg valamelyik nap vagy ilyesmi, és írok még.
(amúgy ez most informatikaóra) (hiányoznak GyöngyösPí óráji, remélem egyszer ráakad a blogomra és elolvassa ezt a mondatot.)

pá:)