olvassátok:)

Cserna-Szabó András - Malacpecsenye-Leszámolás a Százholdas Pagonyban


Micimackó egy nap arra ébredt, hogy semmi dolga nem akadt. Fetrengett órákig az ágyban, nem volt kedve felkelni. Künn, a Százholdas Pagonyban tombolt a hóvihar. Aztán medvénk megunta a forgolódást, és mégiscsak felkelt. A gramofonra kedvenc Halász Judit-lemezét tette fel, majd a kamrába indult mézért. A bödönt az asztalra helyezte, leült, finom mancsát belemártotta az édes matériába. Szájához emelte balját, s egyetlen hatalmas nyelvcsapással eltüntette róla a nyúlós nyalánkságot.
- Fújj - üvöltötte Micimackó mérgesen, s a padlóra fújta a mézet.
- Ha így folytatom, skarlátot kapok az egyhangú étkezéstől.
Micimackó ugyanis utálta a mézet. Sőt, utált minden sztereotípiát. Azért, mert ő történetesen medvének született, miért kellene rajongania a mézért? Azért, mert idióta meseírók ezt várják el tőle? Nem, nem és nem! Kiáltotta, majd földhöz vágta a mézes bödönt. Felvette sapkáját, sálját, majd megpróbálta a hasán kissé lejjebb húzni a pólóját, de nem ment: a ruhadarab L-es volt, a medve pocakja pedig XXL-eset kívánt volna.
- Azért annak a csávónak is adnék egy baromi sallert az orrára, aki egy hideg pagonyban élő mesehősnek egy szál kinőtt rongyot rajzol a hasára - mérgelődött Mici, azzal kivágta házikójának faajtaját.
Malacka háza felé vette az irányt. Arcán rémes ráncok húzódtak, gyomra pedig korgott az éhségtől.
Mikor Malacka házához ért, szó sem volt kopogásról. Medvetalpával rúgta be a rozzant ajtót. Malacka éppen a fotelban ült és intenzíven bénázott.
- Mi a fenét csinálsz, te malac? - üvöltött Micimackó.
Malacka hosszú órák óta próbált megpucolni egy narancsot, de hol kiesett a gyümölcs a kezéből, hol megvágta a késsel az ujját, hol szembespriccelte magát a narancs levével. Keze véres volt, arca ragadós a gyümölcslétől.
- Mit csinálnék, Micimackó? Bénázok. Tudod, milyen szerencsétlen vagyok. Kicsi, béna, meg a komplexusaim. Nem ismersz esetleg egy jó pszichiátert? Igazán rám férne...
- Kuss, te szopós malac! Nem segítek! Elegem van belőled. Nem tölthetem az életemet azzal, hogy egy folyton bénázó apró disznót pátyolgatok. Különben is, vége lesz itten a bordíványos palivilágnak! Jönnek a farkastörvények! Győzzön az erősebb! Le a méz és a szeretet illúziójával! A szív uralmát ezennel felváltja a has birodalma. Jön a medvefeletti medve.
Azzal Micimackó kirántotta Malacka konyhafiókját, s onnan egy nagy, fanyelű húsvágó kést kapott elő. Az apró sertés úgy remegett a fotelban, ahogy orosz regényekben a nyárfa levele szokott. Micimackó határozott suhintással vágta le barátjáról a lila, csíkos kisruhát, s közben azon morfondírozott, vajon milyen lelkialkat lehet az, aki egy malacot darázsnak rajzol.
Három óra múlva a kakukkfű és a majoránna illata tovakígyózott a berúgott ajtón át, s kavargott a Pagony felett. Először Tigris pattogott oda Malacka házához, akár egy pöttyös gumilabda. Ő érezte meg először az illatot, mert tudvalévően a Tigriseknek van a világon a legjobb orruk.
- Micsoda fenséges pecsenye, csoda, hogy nem egy tigris készítette, hiszen a pecsenyesütéshez a világon legjobban a tigrisek értenek, ez köztudott - kiáltott Tigris.
- Elegem van a répából, húst akarok! - dühöngött Nyuszi.
- Az aprólékból becsináltat lehetne csinálni - okoskodott Bagoly.
- A füle lehet Zsebibabáé? - kérdezte Kanga, száján szelíd és anyai mosollyal.
Azzal elkezdődött a lakoma, falták az ízes húst, s nem szóltak egy árva szót sem, csak tömték mesefejüket. Egyedül Füles szólalt meg, mikor már kissé jóllakott:
- Malackát nem hívjuk enni? - kérdezte bátortalanul.
Az állatok összenéztek, majd egyszerre üvöltötték Fülesnek: - Maaarha!
- Nem, szamár - motyogta csonkán Füles, mert zavarában leesett a farka.
A dolgok további lefolyásáról csupán annyit: a has birodalma tényleg megvalósult a Százholdas Pagonyban. Igaz, nem volt éppen hosszú életű. Tigris pár nap múlva bebizonyította, hogy a világon a legjobb rántott baglyot a tigrisek tudják elkészíteni. Nyuszi a répás tigristokánnyal aratott nagy sikert kis barátai előtt. Micimackó a nyúlpaprikás mezején tündökölt. Füles viszont a medvepörköltre kapott rá. Ha nincs ló, szamár is jó, mondta Zsebibaba, mikor a spájzban felakasztotta Fülesből készült csípős kolbászait. Kanga pedig azt a tételt támasztotta alá, miszerint nemcsak a forradalmak eszik meg saját gyermekeiket... Arról pedig már csak Róbert Gida tudna részletesen és ízesen mesélni, milyen is az igazi és jól átsütött és porhanyós és faszénen készült kengurusteak.