...

meglepődtem magamon. hogy lehet az, hogy 14 óra 23 perckor még nem azon dolgozom, hogy 5re lehetőleg mindennel elkészüljek, és aztán visszamehessek pestre. lehet, hogy ez az orrfolyás, meg a folyamatos köhögés, meg norah jones beszélt le arról, hogy minnél jobban siessek. most csak fekszem inkább, mert nem érzem jól magam, de majd ez is elmúlik, nem aggódom. a kezem is már egészen jól van, bár fogalmam nincs minek köszönhetem ezt, mert már annyi mindent kipróbáltak rajtam. az egyik csak hatott, de lehet hogy együtt minden. de az is lehet, hogy mindebben benne van az, hogy mér nem haragszom senkire, mert megoldottam magamban mindent, és szeretni akarom a világot. vagy azt nem, csak az embereket. attól mert szeretetbuborék lettem egy pillanatra, nem kell még elfogadni mindent. marhaa.
na szóval egészen jó a kedvem most, bár már elkezdtem azon gondolkoznom mit kell még ma tennem annak érdekében, hogy ne a kanapén dögöljek, hanem a kollégiumban. lássuk csak; össze kell szedni a ruháimat, kivasalni őket, aztán bepakolni mindent, és még meg is kell bioptronlámpáznom a kezem, meg aztán meg kell fürdenem, és el ne felejtsek telefonálni is, különben nem lesz útitársam. ha mindezekkel megvagyok, akkor újra hátradőlhetek. a vonaton.
nem akarom igazából a jövőhetet, mert minden nap haza kell járnom kezelésre, és ez elég fárasztó lesz. azt hiszem. és ezen kívül még beszélnem kell benivel is, hogy nem gyógyít-e. na majd meglátjuk.
na jó abbahagyom az írást, inkább élvezem még kicsit a pihenést, aztán nekiállok pakolászni. mondjuk 1óra múlva.
sziasztok:)