nos. csütörtök. szép napra virradtunk. ugyanis. brigitta ma jön hozzám. Végre valaki! he.
a napnak a felét megint majdnem sikerült átaludnom, de végül fél12kor úgy döntöttem, elég mostmár, fel kell kelni. mostanság kepesandrás novellás gyűjteményével csapom el az időmet, egészen jók ezek a novellák, bár van egy-két olyan író, akinek nagyon nem tetszik a stílusa, de hát lárifári, továbblapozok. van olyan író akinél úgy döntöttem, lehet, hogy megveszem a könyvét (NOVELLÁSKÖTETÉT, na), szóval majd utána is keresek.
de most eddig ennyit, távozom ebédelni. REGGELIZNI.

páá.

rizskóóók. nyami.

-mi bajod?

-senki nem kíváncsi rám. :'(

-jaa, hogy ez a bajod.

-inkább énekelgetek.

-jó.

milyen szép az élet, nem? megmértem ma délután a lázam, és kiderült, hogy 38,8. milyen jó. hmmm. most meg már olyan szinten köhögök is, hogy félek egyszercsak sikerül tán megfulladnom.
élmény. tényleg.
sose legyetek betegek.

olvassátok:)

Cserna-Szabó András - Malacpecsenye-Leszámolás a Százholdas Pagonyban


Micimackó egy nap arra ébredt, hogy semmi dolga nem akadt. Fetrengett órákig az ágyban, nem volt kedve felkelni. Künn, a Százholdas Pagonyban tombolt a hóvihar. Aztán medvénk megunta a forgolódást, és mégiscsak felkelt. A gramofonra kedvenc Halász Judit-lemezét tette fel, majd a kamrába indult mézért. A bödönt az asztalra helyezte, leült, finom mancsát belemártotta az édes matériába. Szájához emelte balját, s egyetlen hatalmas nyelvcsapással eltüntette róla a nyúlós nyalánkságot.
- Fújj - üvöltötte Micimackó mérgesen, s a padlóra fújta a mézet.
- Ha így folytatom, skarlátot kapok az egyhangú étkezéstől.
Micimackó ugyanis utálta a mézet. Sőt, utált minden sztereotípiát. Azért, mert ő történetesen medvének született, miért kellene rajongania a mézért? Azért, mert idióta meseírók ezt várják el tőle? Nem, nem és nem! Kiáltotta, majd földhöz vágta a mézes bödönt. Felvette sapkáját, sálját, majd megpróbálta a hasán kissé lejjebb húzni a pólóját, de nem ment: a ruhadarab L-es volt, a medve pocakja pedig XXL-eset kívánt volna.
- Azért annak a csávónak is adnék egy baromi sallert az orrára, aki egy hideg pagonyban élő mesehősnek egy szál kinőtt rongyot rajzol a hasára - mérgelődött Mici, azzal kivágta házikójának faajtaját.
Malacka háza felé vette az irányt. Arcán rémes ráncok húzódtak, gyomra pedig korgott az éhségtől.
Mikor Malacka házához ért, szó sem volt kopogásról. Medvetalpával rúgta be a rozzant ajtót. Malacka éppen a fotelban ült és intenzíven bénázott.
- Mi a fenét csinálsz, te malac? - üvöltött Micimackó.
Malacka hosszú órák óta próbált megpucolni egy narancsot, de hol kiesett a gyümölcs a kezéből, hol megvágta a késsel az ujját, hol szembespriccelte magát a narancs levével. Keze véres volt, arca ragadós a gyümölcslétől.
- Mit csinálnék, Micimackó? Bénázok. Tudod, milyen szerencsétlen vagyok. Kicsi, béna, meg a komplexusaim. Nem ismersz esetleg egy jó pszichiátert? Igazán rám férne...
- Kuss, te szopós malac! Nem segítek! Elegem van belőled. Nem tölthetem az életemet azzal, hogy egy folyton bénázó apró disznót pátyolgatok. Különben is, vége lesz itten a bordíványos palivilágnak! Jönnek a farkastörvények! Győzzön az erősebb! Le a méz és a szeretet illúziójával! A szív uralmát ezennel felváltja a has birodalma. Jön a medvefeletti medve.
Azzal Micimackó kirántotta Malacka konyhafiókját, s onnan egy nagy, fanyelű húsvágó kést kapott elő. Az apró sertés úgy remegett a fotelban, ahogy orosz regényekben a nyárfa levele szokott. Micimackó határozott suhintással vágta le barátjáról a lila, csíkos kisruhát, s közben azon morfondírozott, vajon milyen lelkialkat lehet az, aki egy malacot darázsnak rajzol.
Három óra múlva a kakukkfű és a majoránna illata tovakígyózott a berúgott ajtón át, s kavargott a Pagony felett. Először Tigris pattogott oda Malacka házához, akár egy pöttyös gumilabda. Ő érezte meg először az illatot, mert tudvalévően a Tigriseknek van a világon a legjobb orruk.
- Micsoda fenséges pecsenye, csoda, hogy nem egy tigris készítette, hiszen a pecsenyesütéshez a világon legjobban a tigrisek értenek, ez köztudott - kiáltott Tigris.
- Elegem van a répából, húst akarok! - dühöngött Nyuszi.
- Az aprólékból becsináltat lehetne csinálni - okoskodott Bagoly.
- A füle lehet Zsebibabáé? - kérdezte Kanga, száján szelíd és anyai mosollyal.
Azzal elkezdődött a lakoma, falták az ízes húst, s nem szóltak egy árva szót sem, csak tömték mesefejüket. Egyedül Füles szólalt meg, mikor már kissé jóllakott:
- Malackát nem hívjuk enni? - kérdezte bátortalanul.
Az állatok összenéztek, majd egyszerre üvöltötték Fülesnek: - Maaarha!
- Nem, szamár - motyogta csonkán Füles, mert zavarában leesett a farka.
A dolgok további lefolyásáról csupán annyit: a has birodalma tényleg megvalósult a Százholdas Pagonyban. Igaz, nem volt éppen hosszú életű. Tigris pár nap múlva bebizonyította, hogy a világon a legjobb rántott baglyot a tigrisek tudják elkészíteni. Nyuszi a répás tigristokánnyal aratott nagy sikert kis barátai előtt. Micimackó a nyúlpaprikás mezején tündökölt. Füles viszont a medvepörköltre kapott rá. Ha nincs ló, szamár is jó, mondta Zsebibaba, mikor a spájzban felakasztotta Fülesből készült csípős kolbászait. Kanga pedig azt a tételt támasztotta alá, miszerint nemcsak a forradalmak eszik meg saját gyermekeiket... Arról pedig már csak Róbert Gida tudna részletesen és ízesen mesélni, milyen is az igazi és jól átsütött és porhanyós és faszénen készült kengurusteak.

betegségem első (najó második) napján, sikerült délre kivánszorognom az ágyból, gondolkoztam is, mi a fene, lázas vagyok tán, hogy ennyit aludtam? aztán mikor megmértem rájöttem, hogy csak hőemelkedésem van, az nem halálos, és ráadásul inkább azért aludtam sokat, mert fáradt vagyok. valahogy mindenhogyan fáradt vagyok most, testileg-lelkileg, nem is tudom miért. pedig egy hét szünet volt, sőt több, mint egy hét, nem igaz, hogy nem tudtam magam kipihenni. nade látjátok, nem, nem tudtam, tehát most itthon vagyok. beteg vagyok, az hogy közben pihenek is az már csak mellékes, és plusz dolog. az öcsém tegnap este a telefonba azt mondta hogy én egy máker kisköcsög vagyok (de szószerint ezt mondta), hogy itthon lehetek. majd megkérdezik, mennyit is voltál otthon? hát október 23-tól, november 8-ig. najó közben volt egy kis kitérés, pestre visszaköltözés, aztán másnap suliból hazaküldés, majd utána való nap hazajövés. felesleges tortúra. jobb lett volna, ha már vasárnap kijön, hogy szarul vagyok, megspórolhattam volna a pesten átkecmergést, az anyázást a nyugatiban, amikor rájöttem, hogy nincs 9:50es vonat, meg aztis, hogy a mekiben 10:30 előtt nem adnak sajtburgert, minek után is kénytelen voltam a saját szendvicsemmel és egy mekis sonkás toasttal beérni.
mondhatni remek napom volt. ma meg már eltelt a nap fele, pontosan 12 óra és 59perc, én meg ebből 12 órát alvással töltöttem.
írtam kristófnak smst, hogy esetleg látogasson meg, de aztán rájöttem, büntetésben vagyok, erre semmi esély. nembaj, majd megkérem brigit, esetleg ő nézzen fel hozzám, hozzon jó kedvet, mert sajnos szombat éjfél óta én olyan vagyok, mint egy hulla. jó kedv néha, nevetés-mégkevesebb. ezvan.
bevagyok zanzulva. ehhh. jaj.
amúgy kedves édesapukám mindjárt hoz nekem fincsi rántott sajtot, nehogy itten éhenhaljak, mert elvileg lecsót főztem volna magamnak, de nincs kedvem, inkább ülök, vagy fekszem, állni nincs is kedvem. se erőm. nem is tudom, hová tűnt az erőm. pedig volt. nekem mindig van. mostmeg elment vadászni. a kurvaannyát. (ahogy angelika kedves mondaná, jelen esetben én mondom).
na de azt hiszem távozom, a szobám szalad, és nincs kedvem minden reggel oltári nagy kupira ébredni. inkább összepakolok. úgy mint vasárnap reggel. ültem a földön. és vigyázva, nehogy a fejem elguruljon, szépen lassan mindent a helyére tettem. lassan. nagyon lassan. ha egy tárgy a helyén volt, akkor arrébb csúsztam, találtam egy másikat, azt is a helyére raktam. aztán elcsúsztam az ágyig, felmásztam rá, és mint aki kilométereket futott, kifulladva feküdtem 5percig. aztán megint lemásztam az ágyról, és megint helyére tettem pár dolgot. mire ideért a kristóf minden a helyén volt.
azt hiszem most is ez a terv. ülés helyrerakás, arrébb csúszás, helyrerakás. nincs kedvem állni. inkább ülök. méginkább fekszem.
napá.

áú

kamilka:
-ha
-ha
-ha
-és he
-he
-he
eszterke:
-és hihihihi:)
kamilka:
-azis
eszterke:
-meg höhöhö
kamilka:
-azissss
-huhuhu
-hohoho
-hőhőhő
eszterke:
-héhéhé: D
-ja az kicsit más :D
-nembaj:D
kamilka:
-sebaj.
-az tájszólása a hehehe-nek.
-nemdebár.




kaptam egy pöttyöspontkettőt. egyet. mindegy.
fincsiii

anya közlése, miszerint az orvos fél2től rendel; helytálló volt ugyan, mert nem csak én voltam az a hülye aki odament fél2re. természetesen a rendelés fél2kor kezdődött; vagyis kezdődött volna, de a doktornő háromnegyedre tolta be a képét, a rendelést meg fél3kor kezdte el. nekem már 2órakor is goromba gondolatok járkáltak a fejemben, de amikor még negyed3kor is csak ültem kezdett elborulni az agyam, és kis híja nem volt, hogy berontsak az orvosi szobába és ráborítsam az asztalt a trécselő doktornőre. farkasüvöltésként csapott volna át a fejükön gonosz kacajom, miközben a doktornőt a hallgatójával meg próbáltam volna fojtani, és közben üvöltöttem volna "hogy kurva anyátok beteg vagyok, fáj a fejem, haza akarok menni, engem ti itt ne tartsatok fel" . és itt jön a de. normális ember mindezeket a megpróbáltatásokat, miszerint egy órát csúszik a rendelés kezdete, el tudja viselni, én is, csak mivel beteg vagyok, kicsit nehezebben bírom ha húzzák az agyamat. miután háromnegyed3kor behívtak, csak szépen mosolyogtam, és próbáltam arcomról letörölni azt a teljes totális mindent eláruló vigyort, hogy "én majdnem jöttem és rátok borítottam mindent". háromnegyed után 5PERCcel pedig már "elégedetten" távoztam, mert újabb 3gyógyszerrel lettem gazdagabb, a negyediket meg már tegnap is megvettem. remek. egy élmény betegnek lenni.
de komolyan.
de azért melegen nem ajánlanám.

itthon. újra itthon. tegnap előtt mentem vissza pestre, és most lám megint itt vagyok. tegnap suliból hazamentem, vagyis vissza a koleszba, mert rosszul éreztem magam, délután hőemelkedés, fejfájás, állandó orrfújás, kis köhögés. éjszaka ugyanez.
szóval most megint itt vagyok, papíromon az állta koleszban, "hazaküldve". ma megyek még orvoshoz, mondja meg pontosan mi is a bajom.

létezésem sötét óráit élem, sose éreztem magam rosszabbul, csak fekszem, csak fekszem, és bárcsak elmúlna minden, és megint lassulok. mint amikor húztam magam, csak húztam végig az utcán, és nem bírtam járni, nem bírtam járni, se lassan, se gyorsan. csak vitt az akarat? lehet.
mekkora egy szar ember vagyok.
sajnálom.

:(
tudjátok. amikor az önnön megbecsülésetek leköp titeket.
tudjátok. na az a legrohadtabb az egész életben.