helyszín. mikroszkód színpad előtt, kedd, este fél7.

-régi troli.
*új troli.
-régi troli.
*régi troli.
-új troli. régi troli.
*az is régi. baszki.
-utaztál már trolin?
*ja. te?
-nem. pedig itt lakom 3hónapja.
*ja. én is. de én még előtte. vidéki. perkáááta. áá. ide hozzák a gyereket. nézzél nagyvárost, nesze.
-ja.

nyuszi, kamilka.
ennyi.

úúúáúúúúúú vizipipadohány holvaaaaaaaagy?

az a legjobb amikor a facebook kiírja, hogy : Kamilla do you speak MAGYAR?
áúúúúú.
ez kábé olyan, mint a döö tren dázöööönt stop et Margit-sziget! :D:D:D
jaj.

elég régen írtam, sajnos mostanság nem nagyon volt időm. kedvem lett volna, csak vagy nem tartózkodtam otthon, vagy otthon voltam, de épp mégse értem rá, mert pihentem; magyarul is leírva szépen helyesen-döglöttem, ahogy csak kell. a múlt hetem egy kicsit húzós volt, mert átlagban sikerült 5órát aludnom minden nap, és egy kicsit elfáradtam. amúgy én nem szoktam ilyen keveset aludni, csak előtte való héten beteg voltam, és mivel lóhalálában hazamentem egyetlen egy füzetet se vittem magammal, így meg nehéz lett volna tanulni; tehát mindent múlt héten kellett bepótolnom. hétvégén meg szokásos kedvenc programjaimat folytattam. mégpedig: Kristóffal voltam, csellóztam, aludtam, és ettem. szeretek hétvégente hazamenni. olyan jó. várom már a téli szünetet is. az olyan jó lesz. csak legyen egy kis hó is. úgy még szebb minden.
ez a hetem is eléggé sűrű lesz:
kedd:
suli, kamara, este Nyuszival galla.
szerda:
kurzus (egész délelőtt, juuuhuuu nem kell suliba menni), délután eszter tanszaki
csütörtök:
kurzus (megint egész délelőtt, megint nincs suliii), délután györgyi, csellóóra
péntek:
suli, dórival próba, aztán filmnézés, vagy nemtudom. valami ilyesmi.
a hétvége meg a szokásos. juhuuuu.
végül is nem sokára pakolunk:D
ja azt el is felejtettem, hogy holnap még elvileg lesz zongoraórám is. vagy nem lesz. még nem biztos, hogy a tanár ráér.
amúgy most azért tudok netezni, mert keresnem kellett törire anyagot a buddhizmusról és a brahmanizmusról. egészen érdekes téma szerintem, de attól függetlenül nem tudom elképzelni, hogy hogyan hisznek a lélekvándorlásban.

amúgy azt tudjátok, hogy a brahmanizmus és a hinduizmus majdnem ugyanaz? sőt, a wikipediaba ha beírod, hogy brahmanizmus akkor átirányít a hinduizmushoz. akkor
végül is. ugyanaz.

na remélem mindenki jól van.
jók legyetek:)

nagyon jó vagyok ám. frankón lekéstem az irodalmi előadást. vagyis 20percet késtem, és mivel be volt csukva a c45 ajtaja, inkább nem mentem be. nem volt arcom bemenni. milyen már basszus. bevágtatok az előadás közepén. áá nem gáz. naszóval. ezért nem mentem be előadásra, pedig meg volt a sziklaszilárd elhatározásom; bemegyek, és nem, nem nyúlok a táskámban lapuló örkény egyperces novellákhoz. ehelyett zongorázás lett nagy erőkkel, aztán most itt vagyok a sasadin, kb. 7körül majd lemegyek mert még gyakorolni szeretnék. mármint csellót akarok még gyakorolni. megkaptam a caix d'Hervelois szvitet, és nem ártana tisztességes állapotba hozni csütörtökig. holnap fizikatanulás lesz, sajnos nem értem éppen, mert olyan szinten kever mindent a tanár, hogy képtelenség megérteni. szerinte tök logikus. hogyne. amikor a feladatból már egy másik feladaton keresztül magyarázza az eredeti feladatot, majd mivel nem értjük, egy harmadikon keresztül magyarázza az előző kettőt, és ha ígyse értjük mind a hármat elmondja még egyszer. ígyse értjük. megkérdezzük: "tanár úr! ilyen lesz a dolgozatban?" -----a válasz: "persze hogy lesz! azért magyarázom!" ------mire: "de mi nem értjük! "-----" na ezért kell tanulni"
mindenkiben felordít az "ANYÁD"- mondat, és vérszomjas tekintettel lessük a tanárt, miközben a kedves tanerő üdvözült mosollyal közli, "és akkor a végére még néhány röpkérdés".
ott omlik össze a belső tartás, mindenki lemondóan legyint és megadóan a sorsa felé korcsolyázik.
ja. hol tartottam? ja. tudom.
szóval holnap fizika meg satöbbi. csütörtökön csellóóra előtt meg bíborkával találkozunk, mert miért ne. csak a szaboervinig kell mennem, nincs messze, kálvintér, há. max félóra míg odáig eljutok. nem baj.
aztán pénteken meg hazamenetel. juhuuuu.
szombaton meg kristóf. az mégnagyobb juhuuuuuu.
juhu.
na ennyit mára.
heh.
:D
ja jók legyetek.

most akkorakkorakkor. nekem pakolnom kéne. he. csak épp nem pakolok, mert még zenét tettem a telefonomra, meg a kristóffal beszéltem telefonon, meg blogot olvastam, apával tárgyaltam hangszórókábelügyben. és közben persze az órára nem néztem. tejóóóissten.

most már tényleg el kell menni pakolni. ez nem állapot. nem késhetem le a 17:09es vonatot. képtelenség. N-E-M L-E-H-E-T!!! heh. na mentem.

körbeugráltam anyáék szobáját, mert találtam örkény egyperces novellákat, meg meglett a harmadik kepes novelláskönyv. juhééééé. milyen jó olvasni. már nem ártana a grecsókrisztián könyvet is beszerezni.

és basszuuuus. apa nem visz fel pestre. áááúáááá. vonatos zötykölődés, villamos, 139-es busz.

anya azt mondta, hogy dolgoznom kell még a renden, mert a könyvespolcom még kifogásolható. mondtam, hogy tudom, majd holnap rendetrakok. csak mindent a maga idejében. ja meg holnap némi frizuraigazítás. ezt már unom.

noss. mondhatom, írhatom; teljesen jól vagyok, nem köhögöm, nincs lázam, jókedvem is visszatért. teljesen. meggyógyultam.
tegnap volt itt brigitta, pipáztunk, beszélgettünk, satöbbi; jól esett.:D

ma meg rendrakás volt a program, ugyanis a betegségem miatt anyáék azt mondták ki nem mehetek sétálni a kristóffal órákat, ezért vagy ott vagy itt.
ITT. na ezért volt rendrakás.
komolyan mondom, látszatrendet már nem tudtam rakni, mert már annyi látszatrend volt az elmúlt hónapokban, hogy csak gyűlt gyűlt minden, és végül hiába volt látszat rend, akkora felfordulás volt, hogy nem tudtam mit csinálni, szét kellett bombázni a szobámat, és rendet kellett rakni.
amúgy jól esett. így most minden rendben. kívül-belül. (ajjj mekkora közhely tejóég, fujjj.)
na szépnapot.

A macska


A macska szemrehányóan nézett rám. Ült a szárító mögött, és határozottan szemrehányóan nézett rám. Csak így kitekintett a mosott, szép fehér lepedők mögül. De én akkor is láttam, hogy szemrehányó volt. Nem értettem. Aztán egy kicsit oldalra néztem. Csak hogy ne lássa a macska. Nehogy azt higgye, nem tudok farkasszemet nézni vele. Aztán megláttam. Homlokomra csaptam. Hát persze. Az üres tál. Nincs macskakaja a tálban! Hogy is gondolhattam, hogy más miatt néz rám olyan áthatóan!
Óvatosan leguggoltam, kinyújtottam a kezem--Gyere ide!-mondtam, s nyávogott, közelebb lopódzott. Puhán dobbantak a léptei. Felkaptam, magamhoz szorítottam, a karomra ültettem.
"Gyere te úrnő! -mondtam mindig- Gyere megnézzük az alattvalókat" -és akkor mentünk mindig, megnéztünk mindenkit. Most is mentünk, de most nem nézett barátságosan. Látszott rajta, hogy a pokolba se kíván, tűrtőzteti magát, nehogy belém karmoljon; s egyre csak nyávogott. A teraszajtóig sétáltam vele, gondoltam kihajintom, friss levegőt szívjon először, aztán majd lehet szó evésről. (Szörnyű egy macska. Állandóan zabál. Szó szerint.) Kitekintettem a kinti világba, mikor öcsém rámvetette magát, a macskát követelte, kiabáltam "Ereszd el! Ki kell mennie". Lassan eleresztett, az ajtót egyetlen rántással feltéptem, a macskát meg kihajítottam. Látni véltem a gyilkos szándékot a szemében, vállat rántottam, "Sportolj egy kicsit, majd utána ehetsz!"-gondoltam. Öcsém újra rámtámadt, lenyomtam a földre, és elégedetten távoztam; miközben megjegyeztem, mintegy magamnak "Hát hülyékkel vagyok én körülvéve?".
A lépcsőhöz érve felszedtem könyvemet, leporoltam, "Jajj a novellák"-mondtam, s sietve felfelé mentem. Volna. Ha nem mutatok be olyan díszes megbotlást saját hosszú ruhám szegélyében, hogy ha látta volna emberfia a nevetést sosem hagyja abba. Körülnéztem, elvigyorodtam, saját magam ügyetlenségét halkan kinevettem, és felszaladtam a szobámba.
Hát nehogy már ne. Engem nem tántoríthat el semmi attól, hogy a szobámba felmenjek.
Még egy macska se. Sőt. Ruha se.
Semmi.


Kamillavirág



hehehe. azért valamivel el kell ütni az időt is.:D