úáááúúúáá:D
szép napra ébredtünk, értelem ezen a napon még aligha mutatkozott, egész délelőtt büszkeség és balítéletet néztem (nem a filmre gondolni, az egy szar; ez meg egy 6részes BBc-s sorozat) meg krumplit pucoltam, és közben locsoltam a csirkecombokat a sütőben. milyen kis háziasszony lettem jééé két napig vasaltam is, mert annyira unatkoztam hogy azt már nem lehetett csak vasalással orvosolni. amúgy kábé mintha mit sem ért volna az összeszámolva 5óra vasalásom, megint itt egy csomó vasalatlan, brrrr.
ja ma pincebuli van, meghívtak kedves régi nemosztálytársaim, mert hogy olyan volt mintha oda jártam volna. kedves tőlük. bár ha kristóf nem jönne szerintem én se mennék, mert az úgy annyira mégse jó. de jön, úgyhogy megyünk együtt, még pince előtt telyaház lesz (nem én írtam így, hanem kedves kristóf) vagy cukrászda héráékkal, aztán majd felcaplathatunk a felsőkenderesi környékére. tőlünk nincs messze, a várostól annál inkább. sebaj.
távozom, majd írok holnap, ma már nem hiszem, hogy nagyon idejutnék.
aztán jóklegyetek.

csak nekünk van eszünk 11hónap után elsőrandit játszani és halálra röhögni magunkat. jajkristóf:D
heh.

azt hiszem vasalok. meg nézek gyűrűkurát.
el kell ütni az időt.

?

mai napom izgalmait leírni nem túl izgalmas, ugyanis semmi nem történt még velem; azon kívül, hogy egy csöppet még meg vagyok zuhanva a tegnap estétől, de már csak tényleg csöppet, már nem akarok hónom alá szorított macival üvölteni a kertben (azt tegnap este akartam, de ebbéli szándékaimat rögtön félbeszakította önnön belső üvöltésem, miszerint húzzál a picsába aludni ha ennyire nem érzed magad jól). hát húztam aludni végülis, olvastam még egy kis gyűrűkurát megnyugtatásképpen, aztán fejemre húztam a takarót, kizártam a külvilágot, haggyatokbékén, alszom. nem is tudom pontosan min akadtam ki ennyire nagyon és ennyire világvégehangulatosan (nem szoktam én ilyet csinálni, lehet, hogy az unalom teszi), de lényeg, hogy összevesztem minden emberrel aki msnen beszélt épp velem, aztán amikor rájöttem, hogy a kristóffal is veszekszem megijedtem, tejóisten, mi a bajom. aztán mondtam háromnegyed11kor megyek aludni, azért holnap reménykedhetem-e abban hogy találkozunk. mondta igen, és sugárzott belőle a két varázsszó nyugodj le.
én kérem teljesen nyugodt vagyok. mostmár. komolyan, kezd az agyamra menni valami láthatatlan dolog, elszoktam én attól, hogy itthon vagyok hétköznap, hogy milánói sertésborda van, meg kérésemre paradicsomos káposzta, hogy az öcsém kedves, reggel felhozza nekem a reggelit ha megkérem, és a fél pizzára olyan feltétet rendel amilyet szeretnék, hogy anyáékkal élőben tudok beszélgetni kedd este, és nem a telefonon keresztül röhögök édesanyukámmal, hogy a kristófot ilyen sokszor látom (hálaistennek, gyógyír mindenre), hogy a saját ágyamban húzhatom fejemre a takarót, hogy reggel kigördülhetek a franciaágy másik végére mert ahol eddig aludtam oda besüt a nap, hogy olvashatok 11után is, nem kapcsolják le az áramot, hogy éjszaka nem kell folyósóhosszúságot megtennem a vécéig ha pisilnem kell, hogy apukám értemjön ha kristóffal elfáradunk este11körül és úgy gondoljuk hazakéne már menni; ........tényleg. de tényleg olyan régen volt már így együtt minden, hogy most furcsa, hogy itthon vagyok, hogy minden megvan, és nem egymagamban evickélek pest forgatagában reggel fél8kor kakaós csigáért a spar előtti pékségbe.
érdekes, nem? érdekes lesz majd azis, ha vissza kell mennem vasárnap este.

jobb kedvem lett. miért is írtam én ezt a bejegyzést?
heh?
nem emlékszem.
szép napot.

fújtatok.fújtatok.gyerünk kamilka. megy ez. jól vagy már?:)

nos?

Kicsi vagyok.
Egészen. Egészen kicsi.
Mi az én magasságom, ha körülvesznek nagy emberek, és hiába mondok bármit, úgyse vesznek észre. Csak beszélnek, beszélnek; én pedig tágra nyitott szemmel már csak hallgatok, torkomra forrt a szó, úgyse hallanak. Aztán rámnéznek, parancsolsz, mintha mondtál volna valamit, bocsánat nem figyeltünk! Megcsillan a szemem, "mondd csak ki, nem hallottunk, a hang nem terjed olyan magasságba". Ilyen mélységből nem. Aztán mondom, mondom; és közben tudom, úgyse figyelnek, elkezdenek újra beszélni, s ha akad valaki ki még figyel rám a hangzavarban nem hallja halk szavam, hát hangosan kezdek beszélni, így már hallja, és rám figyel teljesen. S tán rám figyelnek még mások is. Hangosan beszélek. Tudom. Sokat. Azt is tudom. Hát hallgassak?
Van, hogy már nem kérdezik mit mondtam. Csak ülök némán, s mikor a társaság feláll, rámnéznek, tejóég, nem beszéltél, mi történt? Hisz azt hittük itt se vagy, valami baj van?
Nincs baj.
Kicsi vagyok. Nem vetik szememre.
Hangosan beszélek. "Kérlek halkabban! Hallom halkan is!"
Sokat beszélek. "Kérlek-mosolyog"
Hallgatok. "Nagy a csend. Baj van tán? Mondj valamit!"
Ááá. Hagyjuk.


Kicsi vagyok székre állok. B*sszátok meg ígyse látok.
Hangos vagyok, sokat beszélek. Mit tegyek?
Velem született. Fogadjátok el.


Jó?

akkor én meg se szólalok. mostantól. jó?

mivel ma szünnap van (Kristóf már nem bírta az információáramlást) ,suttyómanó meg focizott; tehát se manó se Kristóf; brigittával együtt döglöttünk itthon, mert ez egyenlő volt azzal hogy maradtunk ketten. hát csináljunk valamit. hát a csináljunk valamit az abból állt, hogy gyalog galoppot néztünk, röhögtünk, takaróba burkolóztunk és dőltünk jobbra-balra, mert nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. vagyis tudtunk. most írtam, nem? dőltünk jobbra-balra. :D meg beszélgettünk. ma pipa nem volt, nincs szén, ma koplalunk haha.

amúgy érdekes, a reggeli felkelés kezd megint a nyáriakra hasonlítani. felkelek 10kor, próbálom beazonosítani a szoba négy sarkát, fogom a fejem, nabasszus még 10perc és felkelek, mit csinálok én majd egész nap jaj. aztán eszembe jutott, hogy csellózni kéne, na nem mondom, hogy gyorsasági világcsúcsot döntöttem volna a tempóval amivel elvánszorogtam a csellótokig. kinyitottam, aztán eszembe jutott, hogy reggelizni elfelejtettem. hát visszacsuktam, reggeliztem, aztán csellóztam. hatalmas lelkesedéssel mondhatom, inkább aludtam volna még délután 4ig, de nem lehetett, mert akkor csak csúszik a napom, és arra riadok, hogy jesszus megint 8óra, mindjárt vége a napnak, ja meg a szünetnek is. de mivel 10kor keltem (najó negyed11) nem csúszott el a napom, és lám még csak 17:46 van. hálistennek.

na távozom.
jóklegyetek.

Kritika vagy..?

Anatolij Bukrejev - G. Weston DeWalt : Hegyi őrület
Jon Krakauer : Ég és jég


Mindkét könyv a Krisztus utáni 1000. év számlálása utáni 996. évben történő eseményeket írja le, pontosítva is március 25-e és az év május 20-a közötti tragikus történéseket.
Félre téve az ironikus hangvételt amit a történet idejének leírásában elhintettem; mindkét könyv 1996. március 25-május 20 között játszódik, ha valakinek nem sikerült kihámoznia.
Szemszögektől függetlenül mindkettőt igaz történetnek tekinthetjük, hiszen mindkettő a saját igazát bizonygatja, hisz’ a történtek leírói mind részt vettek az 1996-os Mount Everest tragédiájában. Hogy milyen részt vállaltak magukra, hogy miben találják magukat hibásnak az természetesen csak a két könyv elolvasásában tűnik ki teljesen, egy egyszerű könyvelemzésben, összehasonlításban képtelenség rávilágítani egyes személyek igen fontos hibáira.

A történtek dióhéjban:
Adott két csapat, a Mountain Madness Scott Ficher , és az Adventure Consultants Rob Hall túravezető vezetésével. Mindkét csapat márciusban érkezett meg a Mount Everest Nepál felöli oldalára. Ficher csapata március 20-án, Hall csapata március 29-én gyülekezett a hegy déli oldalának tövében. Április 8-án Ficher csapata már az alaptábor köveit taposta, míg Hall csapata csak jóval később, április 12-én ért fel az alaptáborba. Ekkor már Ficher csapata a kisebb akklimatizációs túráknak köszönhetően fel volt készülve az április 11-én tartott egyes táborba való mászáshoz. ...
Május 10-én a csúcstámadás napján viharba burkolózott az Everest, hátán több hegymászóval. Több hegymászó életét vesztette, hiába sietett segítségükre Bukrejev.

Teljesen érthetetlen okokból a két csapat egy és ugyanazon napon kísérelte meg a csúcstámadást, mégpedig május 10-én. Vajon miért, amikor Hall csapata csak 4nappal később érkezett, egy nappal azután, hogy a másik csapat már az első túráját csinálta végig? Vajon miért pont azon a napon? Vajon miért nem fordultak vissza a megszabott határidőben Hall csapatának tagjai? Miért mászott Hall csapata az időkereten kívül is amikor a Mount Everest csúcsa már 17 óra körül is viharfelhőkbe burkolózott?
Sajnos ezekre a kérdésekre csak a könyv elolvasása után kaphatunk válaszokat, bármilyen sablonosan is hangzik ez a mondat.

Mindkét könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ, Krakauer nagyrészt Bukrejevre hárítja a felelősséget, miszerint hegyi vezetőként miért nem támogatta le a hegyről az ügyfeleket, de szinte eltekint attól, hogy Bukrejev később újra felment a hegyre, hogy ügyfeleit mentse.
Ha mindkét könyvet elolvassuk, és ráadásképpen elsőnek a Hegyi őrületet, akkor nyilván majd sárdobálásnak fogjuk egy kicsit tekinteni Krakauer írását, hiszen nagyrészt felelősöket keres a történtekért, és közben mindenképpen Bukrejevet támadja. Hogy honnan ez a hatalmas ellentét Bukrejev és Krakauer között, nem derül ki.

Mindenképpen ajánlom a könyveket olyanoknak akik szeretik a hegymászást, az igaz történeteket, és reálisan tudnak tekinteni erre a tragédiára. Nem keresnek felelősöket, nem ítélkeznek mások felett.


Kajtor Kamilla
2009. október 28.

Ui.: A könyveket 2009 augusztusában olvastam, a kisebb tárgyi tévedések végett mindenki bocsásson meg, én is tévedhetek, hiszen régen olvastam. A hibákat persze (ha valaki felhívja rá a figyelmemet) kijavítom.

írjak nektek könyvajánlót? na? na? írjak?:D
írok én nektek olyan könyvajánlót, hogy csakna. de nem most:D
majd holnap reggel.
megszállt az ihlet. holnap reggelre:D
napá.