jáháháhájjjj. ma megyek vissza. jááááj:D

á.
unom ezt az itthonülést.
ma volt itt a Kristóf( jobb lett az egészségi állapotom amint megláttam) ez meg is gyógyított, holnap megyek iskolába; nem érdekel. már nem akarok itthon dögleni. (visszafogom én még sírni ezt az egy hetet) de sebaj. holnap suli. legalább találkozom kóróval is. meg mindenkivel. háhááá. és majd viszem a kémiát is, és amíg a Kristófék tanulnak, és szívatják őket az iskolában (vagyis ugyanabban a teremben ahol ülök) addig én kedvesen mosolygok, és kémiát jegyzetelek a könyveimből. háhááááá.
háháháháhá.

elolvastam erről a tetves H1N1ről mindent.
nulla az immunrendszerem.
azt hiszem ebből oltás lesz meg orvosi maszk.
én nem akarok beteg lenni.

dsarosival ma megbeszéltük a sorrendet.
matek, angol, kémia.
matekcuccom ott hever az ágy mellett, angolcuccom nincs (majd veszek), kémiához meg megvan a két régi könyv meg az internet.
gyerekek. olyan kémiajegyzetem lesz, hogy kettéáll a fületek mire elolvassátok.
hahahaaa.

haladooooom:D már fél11kor fel tudtam kelni. na még egy kicsit megerőltetem magam és menni fog a fél10is. edződöm a jövőhétre.

tegnap este elhatároztam, hogy ma akkor is felkelek kilenckor, ha fene fenét eszik is; persze nem sikerült. kilenckor nem tudtam kinyitni a szememet. igaz fél12kor se. de akkor meg már muszáj volt felkelni. nagyon fáradt tudok lenni. de kezdek egy kicsit kétségbe esni, már fél12kor alig tudok felkelni, mi lesz így jövőhéten. sürgősen karácsonyi szünetnek kell már lennie, mert így bajok lesznek. oké, hogy az angi minden reggel kirángat az ágyból a koliban. de attól függetlenül olyan fáradt vagyok mindig, hogy komoly megpróbáltatás túlélni egy napot.

ja. szecskaavató hatalmas slágerének a szövegét még nem is közöltem. :D



"A börtön zukéjában,
Soha nem sukárosodik bejá náááp.
Az évek tova szállnak,
mint egy múlóóó pillanat.
Ragyogóan......Cillog a Nap,
Mint a nyakamban az arany fux.
Csak a szívem túlmodern,
Ha rád gondolok én,
Szeretlek én"



by: simi, norbi.





áúúúúúú.

Gratulálunk!
Ön nyert egy felsőlégúti vírusos megbetegedést, minek időtartamát és kezelését majd orvosa határozza meg 12-24órán belül. Kérjük a nyereményt minnél gyorsabban használják fel, mert visszafagyasztása után sérül a vírus. Köszönjük együttműködését,
és még egyszer gratulálunk!

Üdvözlettel: XY


hájááááájjjjáj.

ma reggel sikerült fél10kor kikászálódnom az ágyból, hála kedves Szép Hölgynek, áááliááás Kórónak. először jött a telefon, aztán megjelent a kedves hölgy 10körül, addigra sikerült is emberi fejet varázsolni magamnak (ez idézőjel persze), és ezzel együtt sikerült az ágy széléről is feltápászkodnom úgy, hogy ne zuhanjak rögtön vissza a fáradságtól. remek nap elé nézünk amúgy, remélem délután nem lesz vágányzár, mert nagy bőrönddel megyek vissza, és semmi kedvem felcipelni egy vonatpótlóra. múlt héten ez volt ugyanis, akkor csak cselló volt meg kistáska, de már úgy se tudtam normálisan felszállni a buszra; nemhogy nagy bőrönddel.
végülis még lehet, hogy valahogy megfűzöm apát hogy vigyen fel. nincs sok kedvem annyit utazni.
főleg, hogy azt se tudom még melyikkel menjek fel.

helyszín. mikroszkód színpad előtt, kedd, este fél7.

-régi troli.
*új troli.
-régi troli.
*régi troli.
-új troli. régi troli.
*az is régi. baszki.
-utaztál már trolin?
*ja. te?
-nem. pedig itt lakom 3hónapja.
*ja. én is. de én még előtte. vidéki. perkáááta. áá. ide hozzák a gyereket. nézzél nagyvárost, nesze.
-ja.

nyuszi, kamilka.
ennyi.

úúúáúúúúúú vizipipadohány holvaaaaaaaagy?

az a legjobb amikor a facebook kiírja, hogy : Kamilla do you speak MAGYAR?
áúúúúú.
ez kábé olyan, mint a döö tren dázöööönt stop et Margit-sziget! :D:D:D
jaj.

elég régen írtam, sajnos mostanság nem nagyon volt időm. kedvem lett volna, csak vagy nem tartózkodtam otthon, vagy otthon voltam, de épp mégse értem rá, mert pihentem; magyarul is leírva szépen helyesen-döglöttem, ahogy csak kell. a múlt hetem egy kicsit húzós volt, mert átlagban sikerült 5órát aludnom minden nap, és egy kicsit elfáradtam. amúgy én nem szoktam ilyen keveset aludni, csak előtte való héten beteg voltam, és mivel lóhalálában hazamentem egyetlen egy füzetet se vittem magammal, így meg nehéz lett volna tanulni; tehát mindent múlt héten kellett bepótolnom. hétvégén meg szokásos kedvenc programjaimat folytattam. mégpedig: Kristóffal voltam, csellóztam, aludtam, és ettem. szeretek hétvégente hazamenni. olyan jó. várom már a téli szünetet is. az olyan jó lesz. csak legyen egy kis hó is. úgy még szebb minden.
ez a hetem is eléggé sűrű lesz:
kedd:
suli, kamara, este Nyuszival galla.
szerda:
kurzus (egész délelőtt, juuuhuuu nem kell suliba menni), délután eszter tanszaki
csütörtök:
kurzus (megint egész délelőtt, megint nincs suliii), délután györgyi, csellóóra
péntek:
suli, dórival próba, aztán filmnézés, vagy nemtudom. valami ilyesmi.
a hétvége meg a szokásos. juhuuuu.
végül is nem sokára pakolunk:D
ja azt el is felejtettem, hogy holnap még elvileg lesz zongoraórám is. vagy nem lesz. még nem biztos, hogy a tanár ráér.
amúgy most azért tudok netezni, mert keresnem kellett törire anyagot a buddhizmusról és a brahmanizmusról. egészen érdekes téma szerintem, de attól függetlenül nem tudom elképzelni, hogy hogyan hisznek a lélekvándorlásban.

amúgy azt tudjátok, hogy a brahmanizmus és a hinduizmus majdnem ugyanaz? sőt, a wikipediaba ha beírod, hogy brahmanizmus akkor átirányít a hinduizmushoz. akkor
végül is. ugyanaz.

na remélem mindenki jól van.
jók legyetek:)

nagyon jó vagyok ám. frankón lekéstem az irodalmi előadást. vagyis 20percet késtem, és mivel be volt csukva a c45 ajtaja, inkább nem mentem be. nem volt arcom bemenni. milyen már basszus. bevágtatok az előadás közepén. áá nem gáz. naszóval. ezért nem mentem be előadásra, pedig meg volt a sziklaszilárd elhatározásom; bemegyek, és nem, nem nyúlok a táskámban lapuló örkény egyperces novellákhoz. ehelyett zongorázás lett nagy erőkkel, aztán most itt vagyok a sasadin, kb. 7körül majd lemegyek mert még gyakorolni szeretnék. mármint csellót akarok még gyakorolni. megkaptam a caix d'Hervelois szvitet, és nem ártana tisztességes állapotba hozni csütörtökig. holnap fizikatanulás lesz, sajnos nem értem éppen, mert olyan szinten kever mindent a tanár, hogy képtelenség megérteni. szerinte tök logikus. hogyne. amikor a feladatból már egy másik feladaton keresztül magyarázza az eredeti feladatot, majd mivel nem értjük, egy harmadikon keresztül magyarázza az előző kettőt, és ha ígyse értjük mind a hármat elmondja még egyszer. ígyse értjük. megkérdezzük: "tanár úr! ilyen lesz a dolgozatban?" -----a válasz: "persze hogy lesz! azért magyarázom!" ------mire: "de mi nem értjük! "-----" na ezért kell tanulni"
mindenkiben felordít az "ANYÁD"- mondat, és vérszomjas tekintettel lessük a tanárt, miközben a kedves tanerő üdvözült mosollyal közli, "és akkor a végére még néhány röpkérdés".
ott omlik össze a belső tartás, mindenki lemondóan legyint és megadóan a sorsa felé korcsolyázik.
ja. hol tartottam? ja. tudom.
szóval holnap fizika meg satöbbi. csütörtökön csellóóra előtt meg bíborkával találkozunk, mert miért ne. csak a szaboervinig kell mennem, nincs messze, kálvintér, há. max félóra míg odáig eljutok. nem baj.
aztán pénteken meg hazamenetel. juhuuuu.
szombaton meg kristóf. az mégnagyobb juhuuuuuu.
juhu.
na ennyit mára.
heh.
:D
ja jók legyetek.

most akkorakkorakkor. nekem pakolnom kéne. he. csak épp nem pakolok, mert még zenét tettem a telefonomra, meg a kristóffal beszéltem telefonon, meg blogot olvastam, apával tárgyaltam hangszórókábelügyben. és közben persze az órára nem néztem. tejóóóissten.

most már tényleg el kell menni pakolni. ez nem állapot. nem késhetem le a 17:09es vonatot. képtelenség. N-E-M L-E-H-E-T!!! heh. na mentem.

körbeugráltam anyáék szobáját, mert találtam örkény egyperces novellákat, meg meglett a harmadik kepes novelláskönyv. juhééééé. milyen jó olvasni. már nem ártana a grecsókrisztián könyvet is beszerezni.

és basszuuuus. apa nem visz fel pestre. áááúáááá. vonatos zötykölődés, villamos, 139-es busz.

anya azt mondta, hogy dolgoznom kell még a renden, mert a könyvespolcom még kifogásolható. mondtam, hogy tudom, majd holnap rendetrakok. csak mindent a maga idejében. ja meg holnap némi frizuraigazítás. ezt már unom.

noss. mondhatom, írhatom; teljesen jól vagyok, nem köhögöm, nincs lázam, jókedvem is visszatért. teljesen. meggyógyultam.
tegnap volt itt brigitta, pipáztunk, beszélgettünk, satöbbi; jól esett.:D

ma meg rendrakás volt a program, ugyanis a betegségem miatt anyáék azt mondták ki nem mehetek sétálni a kristóffal órákat, ezért vagy ott vagy itt.
ITT. na ezért volt rendrakás.
komolyan mondom, látszatrendet már nem tudtam rakni, mert már annyi látszatrend volt az elmúlt hónapokban, hogy csak gyűlt gyűlt minden, és végül hiába volt látszat rend, akkora felfordulás volt, hogy nem tudtam mit csinálni, szét kellett bombázni a szobámat, és rendet kellett rakni.
amúgy jól esett. így most minden rendben. kívül-belül. (ajjj mekkora közhely tejóég, fujjj.)
na szépnapot.

A macska


A macska szemrehányóan nézett rám. Ült a szárító mögött, és határozottan szemrehányóan nézett rám. Csak így kitekintett a mosott, szép fehér lepedők mögül. De én akkor is láttam, hogy szemrehányó volt. Nem értettem. Aztán egy kicsit oldalra néztem. Csak hogy ne lássa a macska. Nehogy azt higgye, nem tudok farkasszemet nézni vele. Aztán megláttam. Homlokomra csaptam. Hát persze. Az üres tál. Nincs macskakaja a tálban! Hogy is gondolhattam, hogy más miatt néz rám olyan áthatóan!
Óvatosan leguggoltam, kinyújtottam a kezem--Gyere ide!-mondtam, s nyávogott, közelebb lopódzott. Puhán dobbantak a léptei. Felkaptam, magamhoz szorítottam, a karomra ültettem.
"Gyere te úrnő! -mondtam mindig- Gyere megnézzük az alattvalókat" -és akkor mentünk mindig, megnéztünk mindenkit. Most is mentünk, de most nem nézett barátságosan. Látszott rajta, hogy a pokolba se kíván, tűrtőzteti magát, nehogy belém karmoljon; s egyre csak nyávogott. A teraszajtóig sétáltam vele, gondoltam kihajintom, friss levegőt szívjon először, aztán majd lehet szó evésről. (Szörnyű egy macska. Állandóan zabál. Szó szerint.) Kitekintettem a kinti világba, mikor öcsém rámvetette magát, a macskát követelte, kiabáltam "Ereszd el! Ki kell mennie". Lassan eleresztett, az ajtót egyetlen rántással feltéptem, a macskát meg kihajítottam. Látni véltem a gyilkos szándékot a szemében, vállat rántottam, "Sportolj egy kicsit, majd utána ehetsz!"-gondoltam. Öcsém újra rámtámadt, lenyomtam a földre, és elégedetten távoztam; miközben megjegyeztem, mintegy magamnak "Hát hülyékkel vagyok én körülvéve?".
A lépcsőhöz érve felszedtem könyvemet, leporoltam, "Jajj a novellák"-mondtam, s sietve felfelé mentem. Volna. Ha nem mutatok be olyan díszes megbotlást saját hosszú ruhám szegélyében, hogy ha látta volna emberfia a nevetést sosem hagyja abba. Körülnéztem, elvigyorodtam, saját magam ügyetlenségét halkan kinevettem, és felszaladtam a szobámba.
Hát nehogy már ne. Engem nem tántoríthat el semmi attól, hogy a szobámba felmenjek.
Még egy macska se. Sőt. Ruha se.
Semmi.


Kamillavirág



hehehe. azért valamivel el kell ütni az időt is.:D

nos. csütörtök. szép napra virradtunk. ugyanis. brigitta ma jön hozzám. Végre valaki! he.
a napnak a felét megint majdnem sikerült átaludnom, de végül fél12kor úgy döntöttem, elég mostmár, fel kell kelni. mostanság kepesandrás novellás gyűjteményével csapom el az időmet, egészen jók ezek a novellák, bár van egy-két olyan író, akinek nagyon nem tetszik a stílusa, de hát lárifári, továbblapozok. van olyan író akinél úgy döntöttem, lehet, hogy megveszem a könyvét (NOVELLÁSKÖTETÉT, na), szóval majd utána is keresek.
de most eddig ennyit, távozom ebédelni. REGGELIZNI.

páá.

rizskóóók. nyami.

-mi bajod?

-senki nem kíváncsi rám. :'(

-jaa, hogy ez a bajod.

-inkább énekelgetek.

-jó.

milyen szép az élet, nem? megmértem ma délután a lázam, és kiderült, hogy 38,8. milyen jó. hmmm. most meg már olyan szinten köhögök is, hogy félek egyszercsak sikerül tán megfulladnom.
élmény. tényleg.
sose legyetek betegek.

olvassátok:)

Cserna-Szabó András - Malacpecsenye-Leszámolás a Százholdas Pagonyban


Micimackó egy nap arra ébredt, hogy semmi dolga nem akadt. Fetrengett órákig az ágyban, nem volt kedve felkelni. Künn, a Százholdas Pagonyban tombolt a hóvihar. Aztán medvénk megunta a forgolódást, és mégiscsak felkelt. A gramofonra kedvenc Halász Judit-lemezét tette fel, majd a kamrába indult mézért. A bödönt az asztalra helyezte, leült, finom mancsát belemártotta az édes matériába. Szájához emelte balját, s egyetlen hatalmas nyelvcsapással eltüntette róla a nyúlós nyalánkságot.
- Fújj - üvöltötte Micimackó mérgesen, s a padlóra fújta a mézet.
- Ha így folytatom, skarlátot kapok az egyhangú étkezéstől.
Micimackó ugyanis utálta a mézet. Sőt, utált minden sztereotípiát. Azért, mert ő történetesen medvének született, miért kellene rajongania a mézért? Azért, mert idióta meseírók ezt várják el tőle? Nem, nem és nem! Kiáltotta, majd földhöz vágta a mézes bödönt. Felvette sapkáját, sálját, majd megpróbálta a hasán kissé lejjebb húzni a pólóját, de nem ment: a ruhadarab L-es volt, a medve pocakja pedig XXL-eset kívánt volna.
- Azért annak a csávónak is adnék egy baromi sallert az orrára, aki egy hideg pagonyban élő mesehősnek egy szál kinőtt rongyot rajzol a hasára - mérgelődött Mici, azzal kivágta házikójának faajtaját.
Malacka háza felé vette az irányt. Arcán rémes ráncok húzódtak, gyomra pedig korgott az éhségtől.
Mikor Malacka házához ért, szó sem volt kopogásról. Medvetalpával rúgta be a rozzant ajtót. Malacka éppen a fotelban ült és intenzíven bénázott.
- Mi a fenét csinálsz, te malac? - üvöltött Micimackó.
Malacka hosszú órák óta próbált megpucolni egy narancsot, de hol kiesett a gyümölcs a kezéből, hol megvágta a késsel az ujját, hol szembespriccelte magát a narancs levével. Keze véres volt, arca ragadós a gyümölcslétől.
- Mit csinálnék, Micimackó? Bénázok. Tudod, milyen szerencsétlen vagyok. Kicsi, béna, meg a komplexusaim. Nem ismersz esetleg egy jó pszichiátert? Igazán rám férne...
- Kuss, te szopós malac! Nem segítek! Elegem van belőled. Nem tölthetem az életemet azzal, hogy egy folyton bénázó apró disznót pátyolgatok. Különben is, vége lesz itten a bordíványos palivilágnak! Jönnek a farkastörvények! Győzzön az erősebb! Le a méz és a szeretet illúziójával! A szív uralmát ezennel felváltja a has birodalma. Jön a medvefeletti medve.
Azzal Micimackó kirántotta Malacka konyhafiókját, s onnan egy nagy, fanyelű húsvágó kést kapott elő. Az apró sertés úgy remegett a fotelban, ahogy orosz regényekben a nyárfa levele szokott. Micimackó határozott suhintással vágta le barátjáról a lila, csíkos kisruhát, s közben azon morfondírozott, vajon milyen lelkialkat lehet az, aki egy malacot darázsnak rajzol.
Három óra múlva a kakukkfű és a majoránna illata tovakígyózott a berúgott ajtón át, s kavargott a Pagony felett. Először Tigris pattogott oda Malacka házához, akár egy pöttyös gumilabda. Ő érezte meg először az illatot, mert tudvalévően a Tigriseknek van a világon a legjobb orruk.
- Micsoda fenséges pecsenye, csoda, hogy nem egy tigris készítette, hiszen a pecsenyesütéshez a világon legjobban a tigrisek értenek, ez köztudott - kiáltott Tigris.
- Elegem van a répából, húst akarok! - dühöngött Nyuszi.
- Az aprólékból becsináltat lehetne csinálni - okoskodott Bagoly.
- A füle lehet Zsebibabáé? - kérdezte Kanga, száján szelíd és anyai mosollyal.
Azzal elkezdődött a lakoma, falták az ízes húst, s nem szóltak egy árva szót sem, csak tömték mesefejüket. Egyedül Füles szólalt meg, mikor már kissé jóllakott:
- Malackát nem hívjuk enni? - kérdezte bátortalanul.
Az állatok összenéztek, majd egyszerre üvöltötték Fülesnek: - Maaarha!
- Nem, szamár - motyogta csonkán Füles, mert zavarában leesett a farka.
A dolgok további lefolyásáról csupán annyit: a has birodalma tényleg megvalósult a Százholdas Pagonyban. Igaz, nem volt éppen hosszú életű. Tigris pár nap múlva bebizonyította, hogy a világon a legjobb rántott baglyot a tigrisek tudják elkészíteni. Nyuszi a répás tigristokánnyal aratott nagy sikert kis barátai előtt. Micimackó a nyúlpaprikás mezején tündökölt. Füles viszont a medvepörköltre kapott rá. Ha nincs ló, szamár is jó, mondta Zsebibaba, mikor a spájzban felakasztotta Fülesből készült csípős kolbászait. Kanga pedig azt a tételt támasztotta alá, miszerint nemcsak a forradalmak eszik meg saját gyermekeiket... Arról pedig már csak Róbert Gida tudna részletesen és ízesen mesélni, milyen is az igazi és jól átsütött és porhanyós és faszénen készült kengurusteak.

betegségem első (najó második) napján, sikerült délre kivánszorognom az ágyból, gondolkoztam is, mi a fene, lázas vagyok tán, hogy ennyit aludtam? aztán mikor megmértem rájöttem, hogy csak hőemelkedésem van, az nem halálos, és ráadásul inkább azért aludtam sokat, mert fáradt vagyok. valahogy mindenhogyan fáradt vagyok most, testileg-lelkileg, nem is tudom miért. pedig egy hét szünet volt, sőt több, mint egy hét, nem igaz, hogy nem tudtam magam kipihenni. nade látjátok, nem, nem tudtam, tehát most itthon vagyok. beteg vagyok, az hogy közben pihenek is az már csak mellékes, és plusz dolog. az öcsém tegnap este a telefonba azt mondta hogy én egy máker kisköcsög vagyok (de szószerint ezt mondta), hogy itthon lehetek. majd megkérdezik, mennyit is voltál otthon? hát október 23-tól, november 8-ig. najó közben volt egy kis kitérés, pestre visszaköltözés, aztán másnap suliból hazaküldés, majd utána való nap hazajövés. felesleges tortúra. jobb lett volna, ha már vasárnap kijön, hogy szarul vagyok, megspórolhattam volna a pesten átkecmergést, az anyázást a nyugatiban, amikor rájöttem, hogy nincs 9:50es vonat, meg aztis, hogy a mekiben 10:30 előtt nem adnak sajtburgert, minek után is kénytelen voltam a saját szendvicsemmel és egy mekis sonkás toasttal beérni.
mondhatni remek napom volt. ma meg már eltelt a nap fele, pontosan 12 óra és 59perc, én meg ebből 12 órát alvással töltöttem.
írtam kristófnak smst, hogy esetleg látogasson meg, de aztán rájöttem, büntetésben vagyok, erre semmi esély. nembaj, majd megkérem brigit, esetleg ő nézzen fel hozzám, hozzon jó kedvet, mert sajnos szombat éjfél óta én olyan vagyok, mint egy hulla. jó kedv néha, nevetés-mégkevesebb. ezvan.
bevagyok zanzulva. ehhh. jaj.
amúgy kedves édesapukám mindjárt hoz nekem fincsi rántott sajtot, nehogy itten éhenhaljak, mert elvileg lecsót főztem volna magamnak, de nincs kedvem, inkább ülök, vagy fekszem, állni nincs is kedvem. se erőm. nem is tudom, hová tűnt az erőm. pedig volt. nekem mindig van. mostmeg elment vadászni. a kurvaannyát. (ahogy angelika kedves mondaná, jelen esetben én mondom).
na de azt hiszem távozom, a szobám szalad, és nincs kedvem minden reggel oltári nagy kupira ébredni. inkább összepakolok. úgy mint vasárnap reggel. ültem a földön. és vigyázva, nehogy a fejem elguruljon, szépen lassan mindent a helyére tettem. lassan. nagyon lassan. ha egy tárgy a helyén volt, akkor arrébb csúsztam, találtam egy másikat, azt is a helyére raktam. aztán elcsúsztam az ágyig, felmásztam rá, és mint aki kilométereket futott, kifulladva feküdtem 5percig. aztán megint lemásztam az ágyról, és megint helyére tettem pár dolgot. mire ideért a kristóf minden a helyén volt.
azt hiszem most is ez a terv. ülés helyrerakás, arrébb csúszás, helyrerakás. nincs kedvem állni. inkább ülök. méginkább fekszem.
napá.

áú

kamilka:
-ha
-ha
-ha
-és he
-he
-he
eszterke:
-és hihihihi:)
kamilka:
-azis
eszterke:
-meg höhöhö
kamilka:
-azissss
-huhuhu
-hohoho
-hőhőhő
eszterke:
-héhéhé: D
-ja az kicsit más :D
-nembaj:D
kamilka:
-sebaj.
-az tájszólása a hehehe-nek.
-nemdebár.




kaptam egy pöttyöspontkettőt. egyet. mindegy.
fincsiii

anya közlése, miszerint az orvos fél2től rendel; helytálló volt ugyan, mert nem csak én voltam az a hülye aki odament fél2re. természetesen a rendelés fél2kor kezdődött; vagyis kezdődött volna, de a doktornő háromnegyedre tolta be a képét, a rendelést meg fél3kor kezdte el. nekem már 2órakor is goromba gondolatok járkáltak a fejemben, de amikor még negyed3kor is csak ültem kezdett elborulni az agyam, és kis híja nem volt, hogy berontsak az orvosi szobába és ráborítsam az asztalt a trécselő doktornőre. farkasüvöltésként csapott volna át a fejükön gonosz kacajom, miközben a doktornőt a hallgatójával meg próbáltam volna fojtani, és közben üvöltöttem volna "hogy kurva anyátok beteg vagyok, fáj a fejem, haza akarok menni, engem ti itt ne tartsatok fel" . és itt jön a de. normális ember mindezeket a megpróbáltatásokat, miszerint egy órát csúszik a rendelés kezdete, el tudja viselni, én is, csak mivel beteg vagyok, kicsit nehezebben bírom ha húzzák az agyamat. miután háromnegyed3kor behívtak, csak szépen mosolyogtam, és próbáltam arcomról letörölni azt a teljes totális mindent eláruló vigyort, hogy "én majdnem jöttem és rátok borítottam mindent". háromnegyed után 5PERCcel pedig már "elégedetten" távoztam, mert újabb 3gyógyszerrel lettem gazdagabb, a negyediket meg már tegnap is megvettem. remek. egy élmény betegnek lenni.
de komolyan.
de azért melegen nem ajánlanám.

itthon. újra itthon. tegnap előtt mentem vissza pestre, és most lám megint itt vagyok. tegnap suliból hazamentem, vagyis vissza a koleszba, mert rosszul éreztem magam, délután hőemelkedés, fejfájás, állandó orrfújás, kis köhögés. éjszaka ugyanez.
szóval most megint itt vagyok, papíromon az állta koleszban, "hazaküldve". ma megyek még orvoshoz, mondja meg pontosan mi is a bajom.

létezésem sötét óráit élem, sose éreztem magam rosszabbul, csak fekszem, csak fekszem, és bárcsak elmúlna minden, és megint lassulok. mint amikor húztam magam, csak húztam végig az utcán, és nem bírtam járni, nem bírtam járni, se lassan, se gyorsan. csak vitt az akarat? lehet.
mekkora egy szar ember vagyok.
sajnálom.

:(
tudjátok. amikor az önnön megbecsülésetek leköp titeket.
tudjátok. na az a legrohadtabb az egész életben.