pontosan most. ebben a pillanatban.....jöttem rá, hogy ma egy éves a blogom. visszaolvasva a régi bejegyzéseket, kezdek rájönni, hogy valami rettenetes átalakuláson mentem keresztül.
1.
voltam az az ember aki elkezdte a blogot. nem találta a szavakat, csak írta, írta rendületlenül azt amit gondolt.
2.
aztán lettem az elfoglalt ember. csak és kizárólag akkor írtam amikor ráértem, semmi rohanás hogy jaj meg kell osztanom veletek valamit. de sajnos rájöttem, hogy ez nem az elfoglalt ember volt; hanem az unalmas ember. a hétköznapokba teljesen belesüppedt ember.
3.
jött a harmadik énem. a válságban lévő énem. válság. mit válság. hülyeségek tömkelege. meggondolatlan gondolatok. cselekedetek. szétszórtság. aztán persze próbáltam magam összekaparni, de nem nagyon sikerült. végül elkezdtem hajtani, és összejött minden a félév végére. kivétel a zongoravizsga. ez volt 2010. eleje.
4.
és jött a legrosszabb. írtózatosan nagy "boldogság" , amiből mára már nem maradt semmi, csak a keserűség.
5.
és most van az, hogy verem a fejem a falba, átkozom magam, hogy miért voltam olyan hülye februárban, és mi a francért teremtettem magamnak egy olyan helyzetet amiből tudtam, hogy senki más, csakis én jöhetek ki rosszul. hát így állunk. így alakultak a dolgok.
így alakultam én.
és a végére még valami.
.....Utána pedig rájöttem, hogy mindössze azért voltam idegbeteg, mert arra jártam, ahol semmi keresnivalóm, olyanokkal tartottam kapcsolatot, akikhez semmi közöm, és mindezen tudat alatt kitörési formát kereső ellenszenvek megnyilvánulásai gátoltak meg abban, hogy bármit is tegyek. Ám ha olyan ember lennék, aki valójában képtelen véghezvinni valamit az életben-azért mert nem akar, vagy mert alkalmatlan rá-azt is elfogadnám. Senki vagyok, és szerény véleményem szerint, az is maradok, akárcsak minden ember ezen a planétán, aki úgy gondolja, értelmet keresni kell vagy értelmetlenségeket definiálni. A lényeg csupán annyi, hogy olyat tegyek, ami a nyomasztó megismerések terhét leveszi a vállamról, hogy amit látok, értek és ki akar törni belőlem, legyen az szép, ami majd mindenhol jelen lehet, vagy csúfság, melyből csak emberi dolgozik, megtalálja saját felszínét, ahová kiömölhet. Figyeltem én eleget az embereket, eldöntöttem, hogy használni kezdem a megszerzett tapasztalatokat, nem másokért, csakis magamért, és nem boldogságért; csakis igazságért.....
(Gerlóczy Márton-Igazolt hiányzás)
na ennyi elég is az "1 éves lett a blog jippiájé" megemlítéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése