kezdek komolyan szétesni az utóbbi időben. sajnos tudósításaim életem lassú folyásáról, nagyon foghíjasak, nincs időm leírni mi történik velem, mert az vagy unalmas, vagy inkább nem akarom elmondani. így hát kezdem azt érezni, hogy blogom teljesen feleslegessé kezd válni, és hiába a sok emlék, lehet hogy nemsokára bezár a bazár. ki tudja. nemsokára egy éves lesz ez a kis blog, közeledünk a nagy naphoz, amikor is elhatároztam írásra adom a fejem. nem tudom még mit hoz a nyár, de ha visszatér a régi lendület, a főzéssel teli mindennapok, akkor lehet, hogy folytatom.
ha nem folytatom akkor fájdalom, örökre elveszek; a szemetek elől; mert amennyire érdekli az embereket, hogy mi van velem, akár fejre is állhatok, akkor is egymagam leszek. szóval.
sajnálattal közlöm veletek ezt a kis szünetet, amit beiktatok 24-éig, amikor is egy éves lesz a blog.
nem valószínű hogy tovább működik majd, de a remény hal meg utoljára.

szeretnék inkább a könyvemre koncentrálni, amit akkor is meg fogok írni ha a fene fenét eszik.


sziasztok.