....

szokásosan egyszerű, és unalmas nap, fogalmam nincs, hová tűntek az izgalmas nyári napok; mert az hótziher hogy engem nagyban elkerülnek. nagyszerű napi történetemhez hozzáadható, az unalom leírásán kívül, még egy remek kávé eszterkével, és egy kurvajó színdarab a széchenyi téren. lehet, hogy nem is színdarab volt az, nem tudom pontosan, de lényeg hogy tetszett. ezen kívül szokásos tengéslengés, csellózgatás, olvasás, és némi hadakozás, természetesen a szúnyogok ellen, éjjel kettőkor, amikor is már azon voltam, hogy elköltözöm a szobámból a ház más talán szúnyogmentes övezetébe; de hirtelen ötletem megmentett a költözködés fáradalmas és hosszantartó folyamatától, megnevezvén ezt a gondolatot egy kérdésben: miért nem szerzel szúnyogirtót édesanyukádék szobájából?.
na uccu neki, szaladtam, már amennyire a körém csavart kedvenc takaróhuzatom engedte, de már másfél méter megtett út után kudarcot vallottam,más a szobámban terpeszkedő akadályok miatt, és estem majdnem akkora hatalmasat, hogy leszakad az emelet. még idejében elfojtottam azonban rémült ordításomat, és kapaszkodtam meg íróasztalom szélében levegő után kapkodva, és mérgemben akkorát rúgtam az előttem fetrengő bőröndbe, hogy fél perc után is meghökkenten gondolkoztam azon az egyszerű kérdésen, hogyan lehet még nekem mindig a helyén a nagylábujjam?! na, ezeken a kis közjátékokon túllépve, magabiztosan folytattam utamat tovább, a megcélzott szoba felé, és a lehető leghalkabban megpróbáltam kicsenni a szúnyogírtó kis bizbaszt a konektorból. jelentem nem sikerült hang nélkül, tehát édesapukám aki minden kis légyzümmögésre is felkel, felmorgott és álmosan érdeklődött, mi a francot csinálok én hajnali kettőkor a szobájukban. félős cincogásomat (a reggeli haragtól rettegve, netalántán nekem támad reggel és kérdőre von, miért merem én felkelteni őt), elnyelte a ruhám suhogása, miközben kihátráltam a zsákmánnyal a kezemben a szobából, jóéjszakát kívántam, és visszaügettem diadalittasan a szobámba. ahol is azonnal bedugtam a konektorba a szerkezetet, és élvezetten figyeltem ahogy a kurva szúnyogok hullanak körülöttem mint a legyek. ha.ha.ha. miután mindezt megfigyeltem, és röhögtem hangtalanul rajtuk egy jót, bebújtam az ágyamba halkan, leoltottam a lámpát, és álomba szenderültem a macim és macskám társaságában. jelentem, fel se keltem délig.
mostanában mindig sikerül pontosan ebédre kimászni az ágyból. vagy nekem az reggeli. mindegy.