a nyaraláson készült kettő; igen, pontosan kettő bejegyzés:
2009.08.14.
Azt hiszem tizennegyedike van, bár nem esküdnék meg rá, mert időérzékemet olyan szinten elvesztettem, hogy arról sincs fogalmam, hogy hány óra lehet. Bár sötét van, de az nem ok arra, hogy azt gondoljam este 10 körül jár. Ordítanák vidáman persze többen: hülyegyerek ott a telefon. hülyék vagytok mondanám én, mert a telefonom lemerült.
szóval remek végül is minden, azon kívül, hogy így igen elveszettnek érzem magam.
azt amúgy már sikerült előbb kiderítenem(dejó hogy van a kocsiban olyan kijelző ami mutatja hányadika van meg satöbbi) (JÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!!!! TÉNYLEG TIZENNEGYEDIKE VAN!), hogy péntek van, és holnapután utazunk haza. amúgy jó ez a nyaralás, csak tegnap éjjel olyan élményben volt részem amin magam is tulajdonképpen meglepődtem, mert én nem félek a vihartól, de itt a kocsiban félelmetes volt a villám meg a dörgés( a hegyek úgyis visszaverik a hangot), szóval ajtóstul rontottam be a sátorba és vetettem be magam apáék hálófülkéjébe, mondván (fizikai lehetetlenséget meghazudtolva) a kocsiba mindjárt belecsap a villám és akkor meghalok. mire ők mondták hogy ha ránk dől a fa akkor hamarabb meghalunk; szorítottak nekem helyet, és végre lefekhettem normálisan. aludni nem tudtam, de sebaj. aztán fél óra múlva cseppet sem álmosan felkeltem, átirányítottam magam az autóba, és megnyugodva hallgattam a dörgést, ami egyre messzebb volt véleményem szerint.
amúgy nagyon idegesítő úgy aludni, hogy minden eső csepp ami a fáról ráesik az autóra; ágyúdörgésszerű hangot hallat. így kérem nem lehet aludni!!!
mellékesen megjegyezve, most aludni térek, vagyis lekapcsolom a biciklilámpát és megpróbálok szundikálni. egészen jól elvagyok itt az autóban.
amúgy ezt az egész irományt majd bejegyzésként tündököltetem a blogomban. pá gyerekek.
úúúúú a másikat majd este leírom, most nincs kedvem. inkább távzom olvasni. viszláááát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése