és Kristóf születésnapja.
(tegnapi nap)
első lépésként keljünk fel reggel9kor, kipihent arc, háromszor átrendezett mosolyszerkezet, papír-ceruza, irány a bolt, mondván a tortához hozzávaló is kell. a boltban hosszasan keresgéljünk mindent, majd amit nem találunk meg azt keressük tovább. jó módszer csak megunható.
miután megtaláltunk mindent, és kezdünk aggógni hogy a nálunk lévő kábé hatezer forint nem lesz elég, rohamozzunk meg egy kasszát és fizessünk 4000forintot. meglepődésünket ne mutassuk a pénztáros előtt, miszerint kevesebbet fizettünk mint gondoltuk.
érjünk haza, kezdjünk hozzá a sütéshez.
a piskótát nem nehéz megcsinálni, kezdjük azzal, majd miután beraktuk a sütőbe, álljunk neki a krémnek.
a harmadik krémnél (három krém kellett ugyanis a tortába) kezdjünk gyanakodni hogy a tejszín nem akar annyira habos lenni mint kéne, és rövid úton folyamodjunk telefonos segítséghez. jóanyánk segítségével jöjjünk rá rossz fajta tejszínt vettünk, ezért vadásszunk másikat. miután sík idegek lettünk, húzzunk el ebédelni, és rohamtempóban sprinteljünk a teszkóba habtejszínért, amit a későbbiekben még inkább nem sikerül majd habosítani.
miután hazaértünk, álljunk neki a habtejszínből is megcsinálni a krémeket, amik így még siralmasabban fognak festeni mint a másik tejszínnel. kezdjünk a sírás szélén állni, vágjuk fel a piskótát, rakjuk bele a krémeket, és akkor már tényleg a sírás szélén írjunk sms-t Kedvesünk édesapukájának hogy itt állunk egy ritkaszar torta felett és nem tudjuk mit csináljunk.
majd jöjjön a mentő ötlet, muffint sütünk, rohanás boltba, muffinhozzávaló, hazaérés, ajándék-készítés, majd muffin sütés, fürdés, nyugodt arcvonások, ittvannak értem, autóba be, sütik megvannak, csak a torta íze kérdéses.
satöbbi satöbbi;
23:15kor berontottam a lakásba az öcsém által készített rajzért, sötét volt, de megtaláltam visszasprinteltem dsarosihoz mert ő hozott haza, odaadtam neki, tehát fél12re abszolút haza is értem.
minden tekintetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése