és akkor veszek fekete kalapot, fekete napszemüveget, feketére ki lesz húzva a szemem, és lesz fekete magas szárú csizmám, lesz hosszú földig érő fekete kabátom; és akkor majd szemembe húzom a kalapom, felveszem a napszemüveget, felveszem a kabátot, felveszem a csizmát; kipakolom a bőröndből a ruháimat, otthagyom őket hanyagul az ágy szélén; szaladok a buszmegállóba, jaj annak ki utamba áll, kabátom vészjóslóan suhog; a délinél leszállok a buszról elvegyülök a metró felé igyekvő tömegben, de nem kerüli el a figyelmem a biztonsági őr kerekre tágult szeme; a metrón körülnézek gunyoros mosolyra húzom számat, nevetek mert ti nem tudjátok hová megyek; kiszállok a metróból, vészjóslóan kattog a bőrönd kereke a kövön; felszállok a vonatra; utazom , mikor a kalauz odajön a jegyért megemelem kicsit a kalapom szélét, finoman rámosolygok; óó tudatlan nem tudod mire készülök; leszállok az esztergomi állomáson, és suhogó kabátomban elindulok a hegy felé.
melegem van, jaj de nagyon, fekete kabát, óó kellett nekem ilyet felvenni; gondolkozom mi lenne ha csak egyszerűen felmennél beraknád a bőröndbe? sima ruha. de nem. nem és nem.
odaérek, csengetek, mosolyt villantok az ablakban megjelenő kedves szőke kisfiúnak; felmegyek a lépcsőn, bemegyek, még egy mosoly, még egy lépcső; felemelném lábamat berúgnám az ajtót; mosolyom őszinte, csók, de szerelmem most el kell hogy vigyelek magammal. ne aggódj.
és beraknám a bőröndbe ne féljetek, és újra szemembe húznám kalapom, megigazítanám kissé kilógó tincseimet; és pesten a metróban üldögélnék, újra bágyadt lennék, levenném a kalapom, szemüvegem, és a déli pályaudvar előtt mosolyogva köszönnék a biztonsági őrnek aki előtte elkerekedett szemmel nézett; vajon mire készül ez a lány.
nemsokára körvonalaim belevesznének az éj sötétjébe; és a koleszban kiszedném a bőröndből a Kristófot, levenném a kabátot eldobnám a szekrénybe, és akkor haditerv teljesen ki lenne pipálva.
ehelyett azonban; hétfőn ha hazajutok szabafoglalkozás közben esztergomba; valószínűleg nem bőrönddel, nem földig érő kabátban, nem csizmában, nem kalapban és nem szemüvegben fogom megtenni. sima ruhában, sima cipőben, sima táskában. nem fogom én berúgni Kristóf ajtaját. ha hazajutok csak odasétálok, mosolygok és beszélek ahogy szoktam. meg miegymás.
földig érő kabát nincs mert meleg van. Kristóf elrablás sincs, mert még nyár van.
úgyse rabolnám el. éééén. aki csak az ágyról tudja őt legurítani nevetve.
én. a pillekönnyű súlyú kis mezei virág.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése