úáááúúúáá:D
szép napra ébredtünk, értelem ezen a napon még aligha mutatkozott, egész délelőtt büszkeség és balítéletet néztem (nem a filmre gondolni, az egy szar; ez meg egy 6részes BBc-s sorozat) meg krumplit pucoltam, és közben locsoltam a csirkecombokat a sütőben. milyen kis háziasszony lettem jééé két napig vasaltam is, mert annyira unatkoztam hogy azt már nem lehetett csak vasalással orvosolni. amúgy kábé mintha mit sem ért volna az összeszámolva 5óra vasalásom, megint itt egy csomó vasalatlan, brrrr.
ja ma pincebuli van, meghívtak kedves régi nemosztálytársaim, mert hogy olyan volt mintha oda jártam volna. kedves tőlük. bár ha kristóf nem jönne szerintem én se mennék, mert az úgy annyira mégse jó. de jön, úgyhogy megyünk együtt, még pince előtt telyaház lesz (nem én írtam így, hanem kedves kristóf) vagy cukrászda héráékkal, aztán majd felcaplathatunk a felsőkenderesi környékére. tőlünk nincs messze, a várostól annál inkább. sebaj.
távozom, majd írok holnap, ma már nem hiszem, hogy nagyon idejutnék.
aztán jóklegyetek.

csak nekünk van eszünk 11hónap után elsőrandit játszani és halálra röhögni magunkat. jajkristóf:D
heh.

azt hiszem vasalok. meg nézek gyűrűkurát.
el kell ütni az időt.

?

mai napom izgalmait leírni nem túl izgalmas, ugyanis semmi nem történt még velem; azon kívül, hogy egy csöppet még meg vagyok zuhanva a tegnap estétől, de már csak tényleg csöppet, már nem akarok hónom alá szorított macival üvölteni a kertben (azt tegnap este akartam, de ebbéli szándékaimat rögtön félbeszakította önnön belső üvöltésem, miszerint húzzál a picsába aludni ha ennyire nem érzed magad jól). hát húztam aludni végülis, olvastam még egy kis gyűrűkurát megnyugtatásképpen, aztán fejemre húztam a takarót, kizártam a külvilágot, haggyatokbékén, alszom. nem is tudom pontosan min akadtam ki ennyire nagyon és ennyire világvégehangulatosan (nem szoktam én ilyet csinálni, lehet, hogy az unalom teszi), de lényeg, hogy összevesztem minden emberrel aki msnen beszélt épp velem, aztán amikor rájöttem, hogy a kristóffal is veszekszem megijedtem, tejóisten, mi a bajom. aztán mondtam háromnegyed11kor megyek aludni, azért holnap reménykedhetem-e abban hogy találkozunk. mondta igen, és sugárzott belőle a két varázsszó nyugodj le.
én kérem teljesen nyugodt vagyok. mostmár. komolyan, kezd az agyamra menni valami láthatatlan dolog, elszoktam én attól, hogy itthon vagyok hétköznap, hogy milánói sertésborda van, meg kérésemre paradicsomos káposzta, hogy az öcsém kedves, reggel felhozza nekem a reggelit ha megkérem, és a fél pizzára olyan feltétet rendel amilyet szeretnék, hogy anyáékkal élőben tudok beszélgetni kedd este, és nem a telefonon keresztül röhögök édesanyukámmal, hogy a kristófot ilyen sokszor látom (hálaistennek, gyógyír mindenre), hogy a saját ágyamban húzhatom fejemre a takarót, hogy reggel kigördülhetek a franciaágy másik végére mert ahol eddig aludtam oda besüt a nap, hogy olvashatok 11után is, nem kapcsolják le az áramot, hogy éjszaka nem kell folyósóhosszúságot megtennem a vécéig ha pisilnem kell, hogy apukám értemjön ha kristóffal elfáradunk este11körül és úgy gondoljuk hazakéne már menni; ........tényleg. de tényleg olyan régen volt már így együtt minden, hogy most furcsa, hogy itthon vagyok, hogy minden megvan, és nem egymagamban evickélek pest forgatagában reggel fél8kor kakaós csigáért a spar előtti pékségbe.
érdekes, nem? érdekes lesz majd azis, ha vissza kell mennem vasárnap este.

jobb kedvem lett. miért is írtam én ezt a bejegyzést?
heh?
nem emlékszem.
szép napot.

fújtatok.fújtatok.gyerünk kamilka. megy ez. jól vagy már?:)

nos?

Kicsi vagyok.
Egészen. Egészen kicsi.
Mi az én magasságom, ha körülvesznek nagy emberek, és hiába mondok bármit, úgyse vesznek észre. Csak beszélnek, beszélnek; én pedig tágra nyitott szemmel már csak hallgatok, torkomra forrt a szó, úgyse hallanak. Aztán rámnéznek, parancsolsz, mintha mondtál volna valamit, bocsánat nem figyeltünk! Megcsillan a szemem, "mondd csak ki, nem hallottunk, a hang nem terjed olyan magasságba". Ilyen mélységből nem. Aztán mondom, mondom; és közben tudom, úgyse figyelnek, elkezdenek újra beszélni, s ha akad valaki ki még figyel rám a hangzavarban nem hallja halk szavam, hát hangosan kezdek beszélni, így már hallja, és rám figyel teljesen. S tán rám figyelnek még mások is. Hangosan beszélek. Tudom. Sokat. Azt is tudom. Hát hallgassak?
Van, hogy már nem kérdezik mit mondtam. Csak ülök némán, s mikor a társaság feláll, rámnéznek, tejóég, nem beszéltél, mi történt? Hisz azt hittük itt se vagy, valami baj van?
Nincs baj.
Kicsi vagyok. Nem vetik szememre.
Hangosan beszélek. "Kérlek halkabban! Hallom halkan is!"
Sokat beszélek. "Kérlek-mosolyog"
Hallgatok. "Nagy a csend. Baj van tán? Mondj valamit!"
Ááá. Hagyjuk.


Kicsi vagyok székre állok. B*sszátok meg ígyse látok.
Hangos vagyok, sokat beszélek. Mit tegyek?
Velem született. Fogadjátok el.


Jó?

akkor én meg se szólalok. mostantól. jó?

mivel ma szünnap van (Kristóf már nem bírta az információáramlást) ,suttyómanó meg focizott; tehát se manó se Kristóf; brigittával együtt döglöttünk itthon, mert ez egyenlő volt azzal hogy maradtunk ketten. hát csináljunk valamit. hát a csináljunk valamit az abból állt, hogy gyalog galoppot néztünk, röhögtünk, takaróba burkolóztunk és dőltünk jobbra-balra, mert nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. vagyis tudtunk. most írtam, nem? dőltünk jobbra-balra. :D meg beszélgettünk. ma pipa nem volt, nincs szén, ma koplalunk haha.

amúgy érdekes, a reggeli felkelés kezd megint a nyáriakra hasonlítani. felkelek 10kor, próbálom beazonosítani a szoba négy sarkát, fogom a fejem, nabasszus még 10perc és felkelek, mit csinálok én majd egész nap jaj. aztán eszembe jutott, hogy csellózni kéne, na nem mondom, hogy gyorsasági világcsúcsot döntöttem volna a tempóval amivel elvánszorogtam a csellótokig. kinyitottam, aztán eszembe jutott, hogy reggelizni elfelejtettem. hát visszacsuktam, reggeliztem, aztán csellóztam. hatalmas lelkesedéssel mondhatom, inkább aludtam volna még délután 4ig, de nem lehetett, mert akkor csak csúszik a napom, és arra riadok, hogy jesszus megint 8óra, mindjárt vége a napnak, ja meg a szünetnek is. de mivel 10kor keltem (najó negyed11) nem csúszott el a napom, és lám még csak 17:46 van. hálistennek.

na távozom.
jóklegyetek.

Kritika vagy..?

Anatolij Bukrejev - G. Weston DeWalt : Hegyi őrület
Jon Krakauer : Ég és jég


Mindkét könyv a Krisztus utáni 1000. év számlálása utáni 996. évben történő eseményeket írja le, pontosítva is március 25-e és az év május 20-a közötti tragikus történéseket.
Félre téve az ironikus hangvételt amit a történet idejének leírásában elhintettem; mindkét könyv 1996. március 25-május 20 között játszódik, ha valakinek nem sikerült kihámoznia.
Szemszögektől függetlenül mindkettőt igaz történetnek tekinthetjük, hiszen mindkettő a saját igazát bizonygatja, hisz’ a történtek leírói mind részt vettek az 1996-os Mount Everest tragédiájában. Hogy milyen részt vállaltak magukra, hogy miben találják magukat hibásnak az természetesen csak a két könyv elolvasásában tűnik ki teljesen, egy egyszerű könyvelemzésben, összehasonlításban képtelenség rávilágítani egyes személyek igen fontos hibáira.

A történtek dióhéjban:
Adott két csapat, a Mountain Madness Scott Ficher , és az Adventure Consultants Rob Hall túravezető vezetésével. Mindkét csapat márciusban érkezett meg a Mount Everest Nepál felöli oldalára. Ficher csapata március 20-án, Hall csapata március 29-én gyülekezett a hegy déli oldalának tövében. Április 8-án Ficher csapata már az alaptábor köveit taposta, míg Hall csapata csak jóval később, április 12-én ért fel az alaptáborba. Ekkor már Ficher csapata a kisebb akklimatizációs túráknak köszönhetően fel volt készülve az április 11-én tartott egyes táborba való mászáshoz. ...
Május 10-én a csúcstámadás napján viharba burkolózott az Everest, hátán több hegymászóval. Több hegymászó életét vesztette, hiába sietett segítségükre Bukrejev.

Teljesen érthetetlen okokból a két csapat egy és ugyanazon napon kísérelte meg a csúcstámadást, mégpedig május 10-én. Vajon miért, amikor Hall csapata csak 4nappal később érkezett, egy nappal azután, hogy a másik csapat már az első túráját csinálta végig? Vajon miért pont azon a napon? Vajon miért nem fordultak vissza a megszabott határidőben Hall csapatának tagjai? Miért mászott Hall csapata az időkereten kívül is amikor a Mount Everest csúcsa már 17 óra körül is viharfelhőkbe burkolózott?
Sajnos ezekre a kérdésekre csak a könyv elolvasása után kaphatunk válaszokat, bármilyen sablonosan is hangzik ez a mondat.

Mindkét könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ, Krakauer nagyrészt Bukrejevre hárítja a felelősséget, miszerint hegyi vezetőként miért nem támogatta le a hegyről az ügyfeleket, de szinte eltekint attól, hogy Bukrejev később újra felment a hegyre, hogy ügyfeleit mentse.
Ha mindkét könyvet elolvassuk, és ráadásképpen elsőnek a Hegyi őrületet, akkor nyilván majd sárdobálásnak fogjuk egy kicsit tekinteni Krakauer írását, hiszen nagyrészt felelősöket keres a történtekért, és közben mindenképpen Bukrejevet támadja. Hogy honnan ez a hatalmas ellentét Bukrejev és Krakauer között, nem derül ki.

Mindenképpen ajánlom a könyveket olyanoknak akik szeretik a hegymászást, az igaz történeteket, és reálisan tudnak tekinteni erre a tragédiára. Nem keresnek felelősöket, nem ítélkeznek mások felett.


Kajtor Kamilla
2009. október 28.

Ui.: A könyveket 2009 augusztusában olvastam, a kisebb tárgyi tévedések végett mindenki bocsásson meg, én is tévedhetek, hiszen régen olvastam. A hibákat persze (ha valaki felhívja rá a figyelmemet) kijavítom.

írjak nektek könyvajánlót? na? na? írjak?:D
írok én nektek olyan könyvajánlót, hogy csakna. de nem most:D
majd holnap reggel.
megszállt az ihlet. holnap reggelre:D
napá.

na így biciklizzetek:D MENŐMANÓ SZERETÜNK:D

-most vettem könyvet.
*tudom.ott voltam.
-most már akkor négy könyv van amit el kell olvasnom.
*én most fejeztem be a gyűrűk ura kettőt. ma kezdem a harmadikat.
-aztán?
*aztán faludy. faludy györgy: pokolbéli víg napjaim. aztán út a vadonba. krakauer írta. tartok tőle.
-mert?
*hát. nem hittem el amit írt az ég és jégben. tudod volt a másik szemszög. bukrejev. mi is volt a címe?
-hegyi őrület nem?
*ja.igenigen. jobban megmaradt bennem a könyv tartalma, mint a címe.
-én megyek. majd jövök haza. jó? 2re?
*igen. szia.
-szia.


Öcsém és Én.

óóó mikor felkeltem nem gondoltam, hogy napom ily csodás lesz, há:D
deaztáááán. brigittával pipáztunk beszélgettünk, aztán teaházba mentünk, ittunk sok teát, aztán hazakísértem, mert a kristóffal csak 17:29kor találkoztunk. aztán mégse találkoztunk akkor, mert még a postaköz "folytatásában" (nem tudom mi az utca neve) összetalálkoztunk, tehát kábé fél órával hamarabb találkoztunk. jupppiiii. aztán sétáltunk meg üldögéltünk a dunaparton, és megint megállapíthattam, hogy dejó is esztergomban lakni. ilyenkor jó.
:)

villach, második nap. 2008.

nos mint ígértem, ezen a héten azért beszámolok a pont egy évvel ezelőtt történt dolgokról. persze csak azokról tudok beszámolni amikre emlékszem, sajnos nem maradt meg minden egyes nap mozzanata.

szóval. a második nap, 2008. október 27-e volt. és nem, nem kedd, hanem hétfő.

ha jól emlékszem ezen a napon a dobratschra mentünk kirándulni az egész csapattal, de nem vagyok benne teljesen biztos. lehet, hogy ezen a napon voltunk várost nézni, és kedden meg kirándulni. mindegy, én úgy emlékszem először volt a hegy, utána a város.

erről a napról csak annyit tudok elmondani, hogy csodás volt, csak fennt a hegyen esett az eső, és nagyon hideg volt. délután próba volt, akkor még nem tetszett egyikünknek se a darab.

tehát.
van akkor a barnabás. az a barniló.
meg van a bálint. az a báliló.
meg van a lili. az a lililó.

-kell még egy lány.

ja. kellene. keresel?

- aha. remélem elég lesz a fekete tinta:D

hőőő

jól van kedvesem. tudom, majd viaduktot építesz a dunára. HOSSZÁBAN:D
ááá(L)

hö.
arra nem is gondoltam még, hogy fél12 van, és a mamához megyek délbe kajálni. akkor lehet, hogy csak utána lesz teszkó?
saját kérdésemre válaszolva, igen csak utána lesz teszkó, ugyanis hajat is mostam, azt meg is kell szárítani, ruhát kell keresni stb, utána meg le kell biciklizni a mamához.
háh. milyen jó időbeosztás. mondjuk jobb mint a tegnapi. tegnap fél1kor keltem, ebédeltem, és máris el volt csúszva az egész napom. de mindegy végülis mert egészen addig míg 8órakor fel nem hívott a kristóf; unatkoztam. de halál komolyan. semmit nem tudtam magammal kezdeni. szóval jó is volt hogy nem keltem reggel 10kor. hát mit csináltam volna egész nap? hát lehet, hogy megölt volna az unalom? TEJÓÉG! mi lett volna ha fél4kor már holtan rogytam volna össze az unalomtól? JÁJ.
nade. szerencsére ez nem történt meg. mert szerintem fizikailag és szellemileg és mindenféleképpenileg teljesen lehetetlen az unalomba belehalni. ugye.
na de távoztam.
pá.

ééééééés igen!!!
összegyűjtöttem annyi energiát, hogy elvonszoljam magam a fürdőkádig.
ezazzzzz. éljen kamááááál!

össze kéne magamat szednem. fürdeni kéne, meg teszkóba menni labellóért meg chipsért, mert brigitta délután kettőkor megtisztel társaságával.
jhajjj. még három perc. esküszöm összeszedem magam.

jajj

próbáltatok már úgy narancsot enni, hogy előtte legalább 4napig olyan brutális herpeszetek volt, hogy még magatok is megijedtetek amikor tükörbe néztetek? nem? hát. próbáljátok ki. egy élmény. főleg úgy, hogy herpesz eltűnt, de kráter egy csöppet vérvörösen megmaradt, ugyebár kiköszön az új réteg, hahó megérkeztem, mindjárt szép lesz megint a szád!.
ha narancsevésre vetemednétek ilyen esetben akkor vágjátok fel a narancsot nyissátok nagyra a szátokat.
és próbáljatok meg nem megfulladni a narancsleven és a narancsdarabkán. (nekem kétszer majdnem sikerült megfulladni. félrenyeltem, nahát.)
sok sikeeeeert:)

jaj.
te mondjál 42őt, majd ő mond 52őt, én meg mondok valamit. hatvanketőőőőőő.
most tűnt fel, hogy júniusban 42 blogbejegyzésem volt, júliusban meg 62.
he.he.he

ezt a hetet, kéremszépen, az emlékeimnek szentelem, ugyanis ma van egy éve, hogy elindultunk villachba. vagyis. 26-a van hétfő, de múlt évben 26-a vasárnapra esett, tehát mondhatjuk úgy is, nem teljesen egy éve. csak dátum szerint. villachról úgyse írtam, de megpróbálok minnél többre visszaemlékezni.

csilla mondta tegnap, hogy ma van az évforduló; el is felejtettem, hogy pontosan mikor indultunk, csak azt tudtam, hogy október vége. november eleje. ahogy így mondta tegnap, elkezdett hiányozni; a sok próba, az esőben hazafutás enikővel, haloowenkor egy bolt lépcsőjén ülés és egy vámpírnak meg egy dominának öltözött emberrel kevertnyelven beszélgetés, meg a délutáni punny amikor enikő aludt, én meg a kristóffal msneztem, a város, a hegyek, a társaság meg minden. majd biztos bamberg is fog hiányozni. de most perpill, hogy az még nem rég volt, nem tud úgy hiányozni, mint villach.

bár meg kell jegyeznem bamberg se volt semmi, tejóég, még mindig libabőrös leszek, ha a koncertekre gondolok.

tegnap este 11 órára sikerült hazaesnem; programom futóverseny, world press, és zenetáboros találkozó volt. micsoda remek vasárnap. he. amúgy tényleg jó volt, egytől egyig minden, még a futóverseny is tetszett, perdig nem vagyok nagy sportember, de nem döglöttem bele 4kilométerbe. a verseny után, némi kis izgalommal sikerült csak elérni a vonatot a bogival, ugyanis fél12kor még egyikünk se nézett ki úgy, mint aki a 12:09es vonathoz odaér. bogi még csak akkor kelt, én meg még csak akkor fürödtem. amúgy bogi hamarabb odaért a vasútra, én még 11:56kor körülbelül meghazudtolva női mivoltomat, sárkány módjára ordítva szidtam a bejárati ajtót, amit nem tudtam bezárni, szerintem a szomszédok legnagyobb örömére. namindegy, futva érkeztem, jelentem nem késtem le a vonatot, a kiállítás jó volt. vagyis inkább brutális. aztán a 17:20as vonattal hazajöttünk, utána meg zenetáboros találkozó volt. hiányzott a sok hülye, szokás szerint vígan voltunk.
11körül kábé holtfáradtan estem haza, kristófék hazahoztak. szokás szerint. :)

teljes totális meglepetésemre ma reggel fél9kor megtudtam, hogy még csak fél8 van, és nem, még nem kell lemennem a brigihez. először csak tátogtam, aztán felháborodtam, hogy de hát én akkor 7kor keltem, és nem 8kor ahogy az órám írta.
ez valami rettenetes. plusz egy órát dögölhettem volna.

ja amúgy futóverseny.

ezt még nem is említettem

arról elfelejtettem beszámolni, hogy fogalmamnincshogy, de lett egy herpesz a számon, és most olyan mintha kráter lenne a számon, és ha bekenem richtofittal akkor csak nyitott szájjal tudok beszélni, valahogy úgy, hogy "éh akkor mhi thötént?" vagy " hohhd a phihát" (és akkor mi történt?, hozd a pipát) elég vicces. LENNE. ha nem fájna írtózatosan. de mostmár egészen jó, pénteken rosszabb volt, remélem Kristófnak nem sikerült valahogy elkapnia, bár csütörtökön még nem mondanám, hogy lett volna, csupán ki volt száradva a szám. meg szétz volt repedve. na de ez. hát mivel érdemeltem én ezt ki?:( de sebaj. majd elmúlik.
nagyon ajánlom.

nos a nézetek ugyebár.

osztálytárs, bizonyos marci nevű egyén:-nézed a csillag születiket? szakadsz rajta, hogy kik vannak benne.:D
kamilka: dehogy nézem. nem rohasztom az agyamat ilyesfajta népcsalogató agyrohasztókkal.
osztálytárs, bizonyos marci nevű egyén:-:O de nevetnél
- nézd már
-legalább szakadsz
kamilka: ...
-dehogy nézem.
- hülye vagy?:D
-én egy ilyen fasz vagyok, aki csakis intellektuálisnak értelmezhető filmeket néz meg, a szar sorozatosan adott műsorokat meg leszarja, mert nem érdekli.
osztálytárs, bizonyos marci nevű egyén:-:D értem. akkor bocsánat.
kamilka: semmi.

délután, a nappaliban dögölve.

apa: ma van a rangadó?
kamilka: nem, holnap van öttől. manchester liverpool.
apa: ja, ja, azt tudom.
kamilka: ühüm.
apa: liver az májat jelent.
kamilka: ?
apa: pool az fürdőt. lefordítva.
kamilka: aha.
apa: tehát akkor májfürdő.
kamilka ??? :D:D:D:D:D
apa: a man az fordításban férfi.
kamilka: jahajjj.
apa: chester. cseszegető.
kamilka: ??
apa: tehát holnap játszik a májfürdő és a férfibaszogató.
kamilka: APAAAAAAA!!!!:D:D:D:D:D
apa: höhö
kamilka: a liverpool tuti el lesz picsázva. sajnos.
apa: elhát.



jajjjjjj:D
intellektuell abszolút.:D

Unokatestvér és a Hülye aki képes egész délután fényképezni egy virágcsokrot és egy vízcseppes virágot makróval.

Viktor és Kamilkaa

hahahhaa.

(lehet, hogy a másodunokatestvérem. mindegy. egyre megy. ROKON.:D)

megvolt ám a mai program is. DÉdi 90. szülinap, ebéd, nagycsalád, egész délután fényképezés, mert mást nem tudtam magammal kezdeni. hahahaaaaaaa.

hoppá gyerekek. jókor kell lenni jó helyen. vincotte:D anyának elhoztam a bőröndömet, meg kértem tőle pendrive-ot, mire kaptam egy 2gigásat, de örökbe. jó is, mert nincs egy pendrive-om se, nem is tudom miért. na mindegy most legalább lesz sajátom, és nem kell kérnem anyától. asszem ma nem biztos, hogy felcaplatok a sasadira, lehet, hogy inkább szólok anginak, menjünk ki a kutyához, beszélgessünk, és együnk mcfreeziet. csokisat. jelenleg amúgy még mindig itt tartózkodom az irodában, épp most másoltam le a börzsönyös képeket. végülis negyed óra alatt sikerült 189képet egyenként átmásolni. kicsit jó vagyok. azt hiszem. majd este megnézzük a lányokkal, bár én már láttam őket, de hadd nézzék ők is. :D elég viccesek.
na pá gyerekek, holnap már otthonról jelentkezem.:)

infoóra, dolgozat kiosztás, "teljesen rendben van, ha nem haragszol ötös". há.
ért valamit a nulladik. de annyit nem, hogy rájöjjek, hogyan lehet az összes képet lemásolni picasáról. addig nem terjed a tudományom, de szerintem (teljesen szerény véleményem szerint) sehogy nem lehet lemásolni az összeset. ezért majd egyesével leszedegetem azokat amik kellenek nekem. ma úgyis megyek sasadira, viszek usb-t, telefonra rápakolok, úgyis 1gigás a kártyám.
tegnap is voltam sasadin, megnyílt a zöldséges, ajánlom mindenkinek, nagyon finom a narancs. és minden nagyon szép. haha, egy kis reklám. :) aztán voltunk ancsáékkal szórólapozni, legyen egy kis pénzem, szerintem ma is megyünk, szóval megint lesz lóvé. remélem. néha kifogyok a pénzből, bár tegnap azért még volt, de jól jött még egy kis plusz.
holnap már csütörtök van hálaistennek, ünnepség lesz a suliban, az egyetlen hiba az, hogy nincs ünneplő cuccom, és hülye vagyok, mert nem hozattam fel anyával, pedig ma viszem neki a bőröndömet. sebaj, az angi már hét elején előszedte az ünneplős cuccát, és hozzám vágta, hogy próbáljam fel, aztán megállapította, hogy rendben mindenbe beleférek, nagyjából ugyanakkora a méretünk. amúgy ez így tökjó, hogy ilyen jó barátnőim vannak, mert kisegítjük egymást ha baj van; ruhaügyben, vagy másban. :D:D:D:D:D:D:D
holnap elmarad a csellóórám, szóval már a 14:52es vonattal szerintem hazamegyek, majd sietek, és nem tötymörgök a kajánál. csak céééltudatosan, ugyebár. meg végülis hat órám van, de a hatodikban ünnepség lesz, tehát lehet, hogy hamarabb végzek, és akkor juhééé. öcsém már eldicsekedett, hogy ő holnap már egykor otthon van, de hiába örül annyira, hogy én itt szívok majd még, negyed5körül már én is haza fogok érni. sajnos Kristóffal lehet, hogy csak hétfőn találkozunk, mert péntek-szombaton nincs itthon, vasárnap futóverseny, ma edzése van, hétfőn meg már szabad ő is. már nagyon várom, hogy mehessek haza, valahogy ez a hét most olyan lassan megy. már szeretnék pihenni, gondolom nem csak én vagyok fáradt.
na távozom.:)
majd írok még délután.
pááá:)

ilyen se volt még.
vasárnap este 19 óra 40kor én itthon tartózkodom. jééé.:D
börzsöny volt egész hétvégén, naggyon jóvolt, majd ha kapok képeket lehet hogy felteszek egy párat.
de most távoztam.
páá:)

tegnap sasadi volt megint, majd letépte a hajamat a szél míg a buszmegállóban vártam a buszra, hogy végre valamivel feljussak. múlt héten gyalogoltam, nem bántam, mert akkor nem fújt a szél. most inkább ki se megyek az utcára; vagyis legszívesebben ki se mennék; mert olyan hideg van, és annyira fúj a szél. meggondolandó, hogy a szél jobb, vagy az eső. kezdem azt hinni, hogy elviselhetőbb, ha egy esernyő alatt görnyedek, mint az, hogy konkrétan küzdök az ellen, hogy le ne tépje a hajamat a szél. vagyis nem csak a hajamat, hanem a fejemet. pontosítok: el ne vigyen a szél. na ez ellen küdök én két napja. sikerrel, mert ugyebár itt ülök informatikaórán.
na mindegy, szóval tegnap sasadi volt, mint már említettem, csellóztam egy és háromnegyed órát, mert csak a Beni meg a Vera volt lennt, és őket meg nem zavarta, hogy zenélek, szóval végülis abszolút nyugodt környezetben csellózhattam. sasadiról lefelé, a buszmegállóban volt még egy harcom a szél ellen, ugyanis a 20:09re kiírt busz, 19re jött, tehát megfagytam.
ma reggel reménykedtem, hogy esetleg jobb idő lesz, de amikor kinéztem az ablakon, még mindig ugyanazt a zord képet láttam, a fákat jó hogy nem tövestűl csavarta ki a szél. itt a legjobb példa; nem csak a dunapart kellős közepén dőlhet a nyakunkba fa (na jó eddig még a dunaparton se itt nem dőlt rám fa) , hanem az autópálya mellett is, a koleszudvaron. eddig megúsztam szerencsére, szerencsés vagyok, maximum a szél vihet el.
holnap csütörtök, tehát tanszaki, ma meg ezerrel gyakorlás még, mert hiába gyakoroltam tegnap is sokat, meg előtte is sokat, akkor se érzem úgy, hogy teljesen pontos lennél mindenhol. na ma ezen kell majd dolgozni. meg az új etüdökön, amiből az egyik elég nehéz, vagyis pár része nehéz, és azokat majd el kell játszanom párszor.
ja és az Angi kedvéért még el kell játzsanom majd a g-moll mazurkát is, mert azt mondta egyik éjjel álmában valaki azt játszotta. háhá. hatással vagyok rá:D
ja holnap még plusz hazamenetel is, pénteken bemegyek az istvánba reggel, megnézem mit alkotott ott mostanság a város vezetősége, aztán majd hazamegyek úgy harmadik óra környékén, gyakorolok, összepakolok, meg tanulok. utána meg indulás a börzsönybe. hát nem leszek túl sokat otthon ezen a hétvégén, de nembaj, jövőhét utáni hét teljesen szabad. szünet van.
na megyek, mert ZIR lesz, másfél óra szenvedés, jaj.
jóklegyetek, páá:)

csend van. és érzed a ragaszkodást.
az élet ilyen.
nem olyan, mint amilyet elképzeltél előtte.
előtte.
egy évvel ezelőtt.
hogy olyan; hogy olyan hangos, olyan hangos legyen és pörögj.
felesleges.
felesleges, mert tudod mi van a másik oldalon.
csend és nyugalom, összebújás, szerelem.
valahogy mindig hatalmas hatással van rám az, hogy találkozom Vele.
talán, mert már csak hétvégén látom.
de ez nem zavar. miért zavarna?
hiszen szeretjük egymást.
jaj de boldog vagyok megint.
megint?
Mindig.




Ha nem lennél,
ha nem lennél,
nem lennél énnekem.
Nem lennél, de miért ne lennél,
kedvesem.
Ha nem lennél,
ha nem lennél,
nem lenne életem.


páá.

úúú sasadin vagyok, aztán majd 8felé lemegyek a koleszba csellózni. királyság van mert senkit nem zavar. juhu. tegnap este koncert volt a muzsikusban, ennyi hülyét egy rakáson senki nem látott még; azt hiszem; nem,nem; még ti sem.:) negyed11kor jelentünk meg csoportosan remek szálláshelyünkön, és írattuk be magunkat későnek, mert azt hiszem 10 után már beírják. de sebaj, mert el voltunk engedve, és egy késés nem a világ, van egy pár ember aki 9 helyett negyed12 kor ér be, mi meg ezekhez képest kispályás fajankók vagyunk. vagy azok se.
holnap várdai diplomakoncertje lesz, szóval le kell tárgyalnom kedves édesanyámékkal, hogy ugyanmár dobjanak vissza a koleszba, véletlenül meg vigyék el a cuccaimat, és akkor majd pénteken kényelmesen utazhatok. jupiii. HA. beleegyeznek. ha nem, akkor cuccos rohanás megint haza. bár már megszoktam, virítok a tömegben. jóazjóaz.
amúgy most gondolkoztam, hogy kedves pannikával még nem futottam össze mióta pesten vagyok, pedig megbeszéltük, szóval lehet hogy jövőhéten felhívom. felhívnám, ha meglenne a telefonszáma. ehelyett lehet, hogy inkább msnen lesz, vagy nemtudom, úgy felhívni valakit elég nehéz ha nincs meg a száma.
ja, tegnap este azért (megjegyezném ezt is) a muzsikusban halálra röhögte magát kedves dominika barátném, mert azt ecseteltem, hogy milyen alakú sarka volt a cipőmnek a 2008as istibálon, és nem jutott eszembe ezért azt mondtam, hogy E szer F per 2. mire elröhögte magát hogy az deltoid mire mondtam hogy nem nem, rombusz alakú volt, de legalább tudja a matekot mert a deltoid is E szer F per 2.

na ennyit mára, ez csak röpke helyzetjelentés volt.
legyetek jók:)

kezdek megijedni, hogy esetleg sok lesz a telefonszámlám. vissza kell magamat fogni, mert apáék otthon ki fognak nyúvasztani. nehogy káromra váljék, hogy sokat beszélek. ez ijesztő.
remélem most már megjön lassan a számlám, mert már szeretném, hogy megint 1800 forintot büntetlenül letelefonálhassak. aztán utána majd lehet megint aggódni.

amúgy helyzetjelentésként megjegyezném, tegnap mavirénél aludtam, fent voltunk kábé fél1ig, reggel meg háromnegyed7kor keltem. hazavágtattam, negyed8ra haza is értem, mert közben még kiflit is vettem; kávéztam aztán összepakoltam a cuccaimat, utána meg csellóztam másfél órát. remekül néznek ki az ujjbegyeim, olyan mindegyik mintha azzal múlatnám az időt, hogy a saját bőrömet hámozom. kicsit feketék is ezek a pici bőrlehámlások, mert a húr befogja őket.
amúgy csellóztam még délután is 1 órát.

büszke vagyok, mert ma megvolt a másfél óra.
ja és volt nálam a brigi.
pipa.

éljenkamáááál.

milla.

páá.

:)
Szeretlek!

úúú.
fürdeni kéne menni, mert eszterkével kávé lesz, de még nem tudtam rávenni magamat az elindulásra.
amúgy kottakeresés közben úgy elzsibbadt a lábam, hogy most tök hideg mindkettő, és alig érzem őket.
jesszus. tényleg nagyon hideg. lehet, hogy ezután már nem is tudok felállni? ez rettenetes, most mit csináljak?
áááá.
amúgy késő őszi illat van kinnt.
kár, hogy még nincs káső ősz. majd novemberben a jegesmacik is megfagynak a mokkán.
áúúú.
najó megyek fürdeni.

jaj, 10től csellóórám van, mindjárt indul a vonatom. 6:20kor fel kellett kelnem. szombaton.
értitek ti ezt?
:D