kezdek megbarátkozni az egész helyzettel, a saját javamra próbálom fordítani, azon keresztül hogy végiggondoltam mennyit voltam külföldön az elmúlt egy évben a szüleim nélkül. voltam londonban, villachban, innsbrucban, és most megyek bambergbe. nem tetszik hogy nélkülem döntöttek, de most már csakazértből is jól fogom magam érezni.

csapó NÉGY

ebédfőzés.
mai menü tejszínes tepsis hal tésztával.
első lépésként keljünk hajnali háromnegyed7kor, térjünk magunkhoz, és menjünk le a teszkóba. (ha nincs a közelben, akkor megteszi egy kisebb bolt is. bár nem vagyok biztos benne) vásároljunk halat, főzőtejszínt, meg olyan port, amit ugyebár rákell borítani a halra. jöjjünk haza. pihenjünk. vizipipázzunk és közben szenvedjünk a matekleckével, majd rakjuk be a mikróba olvadni a halat. ha kiolvadt a hal, tegyük fel a tésztát főni (lehetőleg előtte forraljuk fel a vizet, ne hidegben főzzük) a halat pedig forró víz alatt szabadítsuk meg maradék jégdarabkáitól. ha ezzel is kész vagyunk, szedjünk elő egy nagy edényt, rakosgassuk bele szépen a halacskákat, és borítsuk le őket a tejszínes szósszal. remélhetőleg már hamarabb beindítottuk a sütőt, így be is tehetjük sülni. majd miután mindezekkel végeztünk, dőljünk hátra, csináljunk bátran bármit, egészen addig míg el nem kell kezdeni aggódni azon hogy a tészta szétfő és a hal odaég.

szerencsére nem szoktam ilyeneken aggódni, szépen lekapcsoltam a tésztát (egy se főtt szét) kivettem a halat a sütőből és kész volt a kaja.
namármost mindezek után meg lehet teríteni és meg lehet várni míg hazaérnek kedves szüleink, és megeszik az egészet.
döbbenten állapítottam meg, hogy mégiscsak meg kellett volna csinálni az összes halat.
napá.

(anya nem is eszik húst. ebből se evett.)

ómegint

hülye voltam. óómegint henna. óó hogy fogom én így ma mozgatni az ujjaimat. óó ma csellópróba is van. óóójesszus:D

sebaj, szép lett. majd leszedem próba előtt az ujjaimról. addig csak befogja. ha meg nem akkor holnap úgyis újrafestem, a tenyeremet is újrakell, mert éjszaka lefeküdtem a kezemről, és így halvány lett. most nézem csak. nagyon halvány. a halványnál is halványabb. ez rettenetes. jut eszembe.
csapó négy még nem volt.

aha.

remek.
még mindig nem tudni bambergban hol fogunk lakni.
remélem nem családoknál.


a remény hal meg utoljára.
ellenkező esetben engem fog elvinni a szívroham.

...

van amikor tudod mi fog történni, de elhiteted magaddal, hogy rosszul tudod.

körülbelül

eddig bírtam a matekozást.
majd ebéd után megcsinálom, úgyis lesz egy csomó dőm. már csak 4feladat, és kész. összesen volt kb 23. azért jól haladok. múlt hét hétfőn voltam utoljára dsarosinál, akkor derült ki, hogy ehhez az anyagrészhez hülye vagyok, ezért gyakorolni kell.
de ennyire?

mit vizipipa.
ugyan
matekházi. az.

felesleges

volt aggódnom, mert még mindig akkora a víz, hogy vagy gumicsizmában, vagy mezítláb vagy sehogy se megyünk be a csónakházba. inkább sehogyse, pedig a mezítlábazást élveztem volna, lábunk alatt cuppog a sok iszap, békák hoznak ránk szívbajt, vadregényes lett volna, míg a puszta valóság nem ültetett volna minket seggre, hogy hahó gyerekek felmosás van.

felmosás nincs, csak holnap futás reggel 9kor.


meg most vizipipa. aztán főzés. lesz csapó négy ne aggódjatok.

jahogyja.
kinnt volt a teraszon. csupa víz. én ebben ma nem edzek ha jól érzem.

kerenem kell valami mást. áááá.

.

az élet meglepetések egész sora.
tegnap pánikszerűen kimostam este 10kor az edzéscuccomat. ma reggelre eltűnt.

azt hiszem telefonos segítséget fogok kérni édesanyukámtól.

megint egy új nap.

amit 6:45kor kezdtem az ágyam szélén ülve, és gondolkozva, hogy tulajdonképpen mit keresek én itt. mármint az ágy szélén ülve, és nem fekve. aztán rájöttem, hogy tegnap kristóf azt mondta edzés lesz ma, hogy hol azt nem tudom, és azért keltem korán, mert boltba kellett mennem, és utána edzés. szóval 6:50re sikerült is észhez térnem valamennyire, ruhát kerestem, és törölközőt, feltűztem a hajam, és elmentem fürdeni, hogy a víz majd felkelt. kérem ez tévhit, belátom, a víz csak jobban álmosít, főleg ha meleg. szóval miután sikerült elálmosítani magam mégjobban, felöltöztem, kértem anyától pénzt és elmentem a teszkóba, mert ma megint én főzök, és edzés után már nem lesz időm boltba is rohangászni. a boltban hosszasan álldogáltam a fagyasztott dolgok előtt, mert egyszerűen nem akart a látószögembe kerülni egy rohadt zacskós fagyasztott hal se, de aztán megdöbbenésemre a pizzák között megtaláltam. vagyis nem a pizzák között. csak az volt oda kiírva. vettem még pár dolgot, aztán hazajöttem, és újfent megállapítottam hogy szar az idő, ilyenkor nincs kedvem semerre menni.
nem tudom, említettem-e, de vasárnap leestem a bejárati ajtónk előtt lévő lépcsőn, és most fáj mindkét lábam térdtől lefele.
néhány helyen szép kék. :)
na távozom.

...

utálom, hogy vasárnap bamberg, hogy szombaton velence.
utálom, hogy nélkülem döntöttek, hogy meg se kérdezték, hogy menni akarok-e.
hogy akarok-e azokkal az emberekkel 8napot együtt tölteni.
villachot nem utáltam. volt egy ember akivel jóban voltam.
villach előtt nem féltem, hogy családoknál kell lakni. akkor még azt hittem, hogy ilyen nem lehet. hogy együtt marad a csapat. hogy nem szakadunk szét. de szét kellett, és jó hogy volt velem valaki, akivel laktam egy osztrák csajnál. volt egy valaki velem mindig, aki tudott magyarul.
nem is ettől félek. itt is lesz 4ember rajtam kívül aki tud magyarul.
de egyikkel se tudok beszélgetni. egyiket se ismerem normálisan.

egyre jobban félek, hogy egyedül leszek, hogy nem tudok senkivel beszélgetni, hogy hiányozni fog a kristóf, egyre jobban kapaszkodm minden pillanatba, percbe amit itthon tölthetek.
mert nem akarok elmenni. utálom az egészet. utálom, hogy félek.

utálom, hogy senki nem tudja.

csodálkoztam.

hogy a konyhában való rendrakás nem tartott két órán keresztül, és hogy most a mosogatólé se csorgott le a kezemen olyan sokszor. lazán rendet raktam ám, büszke is vagyok magamra rendesen, de mosogatógép pakolás közben eszembe jutott, hogy nekem ma még kottát kell nyomtatnom, csellóznom kell, és matekleckét se ártana írni, mert bamberg előtt azért még egyszer elkéne látogatni dsarosihoz, hogy megfelelő mennyiségű matekházival lásson el az elkövetkező hetekre is. szóval büszke az vagyok, de nem tudom hogy osszam be most az időmet, mert vacsorát is kell majd csinálnom. arra gondoltam először kottanyomtatás ami már meg is van (csak 30oldalt kellett most, a kotta további 76oldala már megvan hónapok óta) most jön az hogy csellózás, aztán vacsora, net meg stb, majd matekházi. jól beosztom én az időmet, kéremszépen. bár gondoltam arra is, hogy most lazázom, aztán majd éjszaka csellózom, de szerintem az első hangoknál éjjel háromkor kedves édesapám finoman elküldene orvoshoz, és megmérné a lázamat, hogy hülye-e ez a gyerek, hogy ilyenkor hangoskodik. erről a tervről lemondtam, az első ésszerűbb.
meg is valósítom.

csapó három.

az ebédkészítés. komolyan rá fogok szokni arra, hogy ezeket a bejegyzéseket ilyen címmel jelenítsem meg.
a mai menü lecsó volt.
tehát.
első lépésként menjünk le reggel boltba. vásároljunk paprikát, mert az nincs itthon, paradicsom van az nem kell. térjünk be tehát a teszkóba, válasszunk nekünk megfelelő zöldségárut, és mérjük meg, hogy nehogy többet vegyünk a kelleténél. természetesen többet vettünk, de ez ne zavarjon minket, majd rakunk bele akkor több paradicsomot. vágtázzunk haza, és élvezzük az életet, egészen 11óra 20percig, amikoris jöjjünk rá hogy ebéd sehol. szedjük elő a paprikát, paradicsomot, hagymát, két kést, mert ugyabár a barátnőnk is besegít (haha) na még két tányér, és teljes a felszerelés. fogjunk hozzá a paprika felszeleteléséhez (majd a barátnő megcsinálja) és pucoljunk hagymát, heves könnyzápor kíséretében. majd miután letöröltük könnyeinket, vágjuk fel a hagymát, és tegyük fel némi olajban pirulni. kevergessük meg, nehogy odaégjen ám, hát hogy néz az ki.
második lépésként adjuk hozzá a megpirult hagymához a paprikát, aminek a fele apróra a fele nagyra volt vágva. ha apró akkor nehezebb kipiszkálni a kajából, de sebaj, így legalább mindent megeszünk. keressünk fedőt, ahogy az már szokott lenni, nem találjuk meg a lábas eredeti fedőjét, lehet kicsit nagyobb is, nem bűn az. a paradicsomot se ártana felvágni, hát nosza fogjunk hozzá, de azért vigyázzunk a kaja nehogy odaégjen. vágjuk fel, állapítsuk meg, hogy remekül haladunk, de sózni még nem sóztunk, amit azért nem ártana. sózzunk meg mindent, hm nyami jólesz így. borítsuk bele a paradicsomot is a fazékba, keverjük meg az egészet, és várjuk meg míg levet ereszt. na, még egy kis só. keverés, jön a tojás, hopp lehet hogy nem kellett volna ennyi, nem baj tojással szép az élet. mindezek után még kevergessük kicsit a kaját, és zárjuk le. terítsünk meg, ha hazaért mindenki lehet kajálni. meglepetten vegyük észre, hogy nem is kell rajta sokat sózni, úgy látszik kezdünk belejönni a sózásba is. ebéd után pedig üljünk le a tévé elé, és nézzük meg a titanicot hatszázhuszonötödszörre. mert az csak úgy jó. aztán sírjunk egy kicsit a végén, és végül nézzünk szembe a konyhával, és a mosogatógépbe pakolandó edények számával.
ha eddig jó kedvünk volt, akkor most majd elromlik.

...

még mindig nem értem, hogy vagyok képes sírni a titanicon. láttam már legalább hatszázhuszonötször.

de a sírást sose tudom lehagyni a végéről.

reggel.

azt nem írtam, hogy mikor keltem, meg stb. pedig eddig minden reggel írtam. valahogy megszokásból. úgy látszik nem volt ez akkora megszokás.
szóval ma fél9kor kimásztam az ágyból, de rögtön vissza is ültem, mert úgy elszédültem, hogy gyorsan le kellett ülnöm. sajnos minden reggel szédülök, okot még nem találtam, hogy miért, sajnos együtt kell vele élnem. amikor elmúlt a szédülésem, megintcsak felálltam, de megint elszédültem, de mondom levan ejtve, én már menni akarok a dolgomra, nem üldögélni az ágy szélén, ha már felkeltem ugyebár. sikerült eltalálnom a ruhásszekrényig, természetesen csak emlékezetből, mert nálam a szédülés azzal jár, hogy semmit nem látok, vagyis csak kicsi fekete meg fehér pontokat. szóval. mire kiértem a szekrényig már jól voltam, kerestem magamnak gatyát, meg pólót, aztán előkutattam a sárga táskámat is, és lementem a konyhába pénzért, hogy esetleg valamivel fizetni is tudjak a boltban. miután sikerült magam teljesen összeszedni, lementem boltba, mert ebédet is kell főzni, (persze abból majd lesz bejegyzés is, mint a karfiolnál:D) és a lecsóhoz csak paradicsom volt itthon, paprika nem, anélkül meg nem megy. na tehát, lementem a boltba, vettem tejet is hátha kell, meg 4kakaóscsigát, mert az öcsém kettőt megeszik, gondoltam én is mert éhes vagyok, (sajnos csak egyet sikerült megennem), megvettem mindent, és ahogy szoktam, reménykedtem, hogy minden van itthon és nem kell mégegyszer lerohannom. hazaértem, és leültem blogot írni, mert azt is kell, és reggeli közben különben is mit csináljak. aztán beszéltem kóróval, aki ma jön hozzám mindjárt, és megbeszéltük hogy először elviszi edwardot a szerelőhöz, mert szegény elromlott, és majd utána jön ide, mert mondtam neki, hogy ugyanmár jöjjön fel beszélgetni, mert régen tárgyaltuk meg a világ dolgait. szóval előbb kinyitottam a kaput és megkötöttem a kutyát, mert kóró fél a kutyáktól, és ugyanmár nehogy megegye ez a hülye dög.


hozzáfűzés az előző bejegyzéshez: nem ilyen zenéz szoktam hallgatni, de ez valahogy megtetszett. fogalmam nincs hogy.

:)

ó jesszus, tegnap valami bajom lehetett, tekintve, hogy csak egyszer írtam. nem fogyott el a lendület, csupán nem volt időm írni. először is a mamánál volt ebéd, aztán onnan rohantam a széchenyi térre, mert koncert volt 4től, nem baj háromra mentem, mert egy próbán se voltam, (nagyleordítás elmaradt, szépen mosolygott irénkenéni, gondolom közben mondta magában, hogy mit képzel ez magáról) szóval. koncert, természetesen egy műsorszám kimaradt amiben játszottam volna, pedig szerintem az volt a legjobb darab, nem baj az olivérrel eljátszottuk anyáéknak a téren. utána elmentünk megnézni a dunát, mert kíváncsi voltam mennyire nagy, a dunaparton aztán összetalálkoztunk nagypetivel, aki jött utána velünk, és megtárgyaltuk a hétvégi versenyt. utána gyerünk haza, hennáztam, titanicot néztem, és 10kor végre idejöhettem a géphez, mert akkor anya már nem dolgozott. akkor meg már nem volt kedvem blogot írni, mert inkább beszéltem a kristóffal.

nincs címe.

nahát, nahát, ma sikerült 11kor kimásznom az ágyból, természetesen most sem magamtól. a macskám keltett fel, mert őrülten szeretett volna bejönni a szobámba, tehát muszáj volt eleget tenni kérésének.
tegnap este már nem volt se időm, se kedvem írni, mert háromnegyed11kor értem haza. akkor meg már hová írkáljon az ember, különben is volt gyrosom inkább azzal voltam elfoglalva, az írás várhat holnapig.
tegnap délután mint említettem már, felmentem kristófékhoz, és konkrétan 3 órát szórakoztattam a kicsiket. szedtünk meggyet a szomszéd fájáról kinnt a tetőn, aztán rajzoltunk lepkét, megetettük salátával az agámákat, aztán felmentünk a kertbe, én hintáztam míg a kicsik szöcskét fogtak, aztán megintcsak megetettük az agámákat(mostmár szöcskével), utána fogócskáztunk, fociztunk, fáramásztam barackért, mert azt akartak enni, málnát is szedtünk, hintáztunk, és aztán fél7kor én azt mondtam, hogy jólvan gyerekek már eleget játszottunk, megyek a kristófhoz pihenni. komolyan, láttam magam kábé 15év múlva.
szóval aztán mentem a kristófhoz, Tőle pedig fél10előtt jöttem el, természetesen már késésben voltam, de sebaj. körülbelül 10métert sétáltam, aztán rájöttem hogy így sose fogok leérni a széchenyi térre, ezért lekaptam a cipőmet és lefutottam a térre. 8perc volt. nagyon büszke voltam magamra, hogy egyszer se álltam meg. :)
na távozom fürdeni.

miért nem süt a nap?:(

....

egyszerűen magamba zuhantam, de sajnos még így is mellé estem, és most próbálom megérteni, hogy hogy történhet meg az, hogy sosincs egyedül, de mégis.

majd egy perc múlva feldolgozom, megyek tovább, de most megálltam gondolkodni végre, a mai napon talán először és komolyan.

lökött vagyok.

konkrétan még két percig kellett volna szenvednem a papírostölcséreshennával, és nem kellett volna ecsettel festenem. ugyaniis! az emberiség legnagyobb felfedezése a türelem, tehát ha még nyomogattam volna 10szer, akkor sikerült is volna. na de sebaj.
így is szép a lábam, csak az a kár hogy hülye voltam, és elfelejtettem hogy nekem mindjárt hajat kéne mosnom és fürdenem se ártana, tehát most csak úgy tudok fürdeni, hogy kidugom a festett lábam a kádból, mert nem érheti víz a pingálmányt. majd holnap érheti. ma még nem.
azért festettem egy mintát a nyomogatóshennával is a kezemre, de le is töröltem mert villogott a felirat a fejemben "HOGY FOGSZ ÍGY FÜRDENI FÉL ÓRA MÚLVA?" sehogy, mondanám.
és letöröltem.
majd talán holnap.

a Folytatás

szóval.
miután megérdemeltem hogy leüljek hennát festeni, előszedtem a hennapapírba(hennatölcsébe, vagy hogyhíjják) töltött hennát, amit a délelőtt folyamán szereztem anyával. persze tegnap már bekevertem a hennaport is, hát ha szerzek üres papírt, és akkor sajáttal tudok festeni. tehát, ott tartottam hogy előszedtem. levágtam a tetjét. és meglepetten vettem észre, hogy ez nagyon folyik. az enyém ennyire nem folyott tegnap amikor kevertem. érdekes. megpróbáltam vele festeni, de nem akart belőle jönni, magamban mondtam, akkor édesanyukádat, festek én majd mással.
felrohantam a szobámba, előszedtem a tegnap elkészített hennát, előszedtem a szintén délelőtt vásárolt ecsetet, és leültem elégedetten hennát festeni. na így már jó.
szép lett a minta is. csak egy kis részt akartam belőle letörölni, de sajnos akkorra már befogta a bőrömet a henna, mit volt mit tenni, visszafestettem.

azért szóljatok ha kéne valamit festeni, én szívesen festek bárkire némi pénzért:D

csapó kettő.:D

ebédkészítés:D már megint.
szóval. a mai menü krumplistészta tejfölös uborkasalátával.
nos. első lépésként menjünk el drága édesanyánkkal délelőtt a boltba(vagy inkább boltokba). térjünk be a zöldségeshez, vegyünk sok uborkát, mert az uborkasalátából sose elég. majd miután még végigjártunk hatszázhuszonöt boltot, érjünk haza, és kezdjünk neki az ebédfőzésnek. foglaljuk le rögtön az uborkapucolást, mert az nem túlzottan megterhelő munka, a krumplipucolást hagyjuk másra. (vagyis anyukánkra)
miután megpucoltuk az uborkát, szerezzünk valahonnan egy szép nagy tálat, foghagymát és esetleg egy olyan eszközt amivel az uborkát szépen felszeleteljük. magyarul reszelőt. nem ugrik be a pontos neve, nem baj. reszelő, és kész.
miután lereszeltük az összes uborkát (és szépen megizmosodtunk) a fokhagymát is szabadítsuk meg külső rétegétől és egy fokhagymaösszenyomó segítségével adjuk hozzá a remek uborkához. mindezek után keressünk egy uborkához méltó díszítéssel rendelkező nagy tányért, és rakjuk rá fedőnek.
nos, eközben kedves édesanyukánk majd megcsinálja az ebéd többi részét. mi pedig, mivel jól végeztük a dolgunkat, leülhetünk hennát festeni saját jobb vádlinkra. nos. de ezt mindjárt kifejtem egy másik bejegyzésben, hiszen hogy jön össze a henna és az uborkasaláta.:D

kedves eszter!:)

remélem németországi kinnt tartózkodásod alatt majd gondolsz rám sokat anélkül is hogy ezt elolvasnád. sajnos a reptérre nem tudtam kimenni, mert szörnyű sok dolgom volt, és ráadásul amikor apa elment érted, akkor én még aludtam.

remélem vigyázol magadra:)
(L)

újra reggel.

nagyon mérges lettem, mert felkeltettek 8kor, hát mire való a szombat ha nem alvásra. bár egyesek szerint arra is jó, hogy az öcsémet fél8kor megpróbálják kirúgdosni az ágyból, mert valahová mennie kellett, nem tudom hová, homályos, félig még aludtam. namindegy, másik dolog amiért nagyon mérges lettem az az hogy a bundáskenyeremet egytől egyik felzabálták, tehát nekem maradt kifli reggelire, meg na jó negyed bundáskenyér. felháborító egyszerűen. most meg elkéne mennem fürdeni, mert nem ártana hennazacskót vennem, ha már pingálni akarok, meg a levinek is kéne valami névnapi ajándékot beszerezni, ha már van neki. lesz.holnap. úgyis ma megyek a kristófhoz,vagyis most megvagyok keveredve mert nemtudom éppen kihez is megyek tulajdonképpen, mert a levente kérvényezte, hogy menjek fel nem a kristóf nasebaj, azért hozzá is benézek.
na távozom is, majd írok ha hazaértem úgyis meg akarok emlékezni a remek sárkányhajós versenyről ha már volt az is. noémi kérte:)

miért?

miért esik, miért dörög, miért villámlik?
jelenidő
miért esett, miért villámlott, miért dörgött?
múltidő
dejó, hogy most egyik sincs.
elment messzire a vihar most máshol zargatja a népeket.
azt hiszem én is megyek matekleckét írni. van még egy csomó.

"Maradj a jelenben,
A múlt már elmúlt,
Megváltoztathatatlan a jövő,
Vagy eljön,
Vagy nem,
Élvezd a jelent,
Carpe diem,
Légy boldog itt és most.
Mindenáron."
(vadász vince-camino)

az is eszembe jutott....

hogy mennyire igaz amit a könyvben olvastam (tudjátok amit olvastam délután pakolászás után).

" A gondolatoknak nem jönniük kell, hanem menniük" (vadász vince)

hihetetlen de ha mondjuk valaki valamivel megbánt akkor azzal kapcsolatban ott marad egy gondolat a fejedben, és hiába akarod nem tűnik el. ott lesz, és majd eltűnik ha az illetővel kibékülsz, ha már nincs jelentősége. de amíg azzal foglalkozol, hogy eltűnjön addig ott is marad. ezért felesleges vele foglalkozni.
ezért felesleges róla írni is.


dejó hogy mostanság senki nem bántott meg.
szabadon jönnek mennek a gondolataim.

egyedül a szerelem nem változik. 7hónapja.

délután.

úgy másfél óra csendespihenő után megszállt az ihlet, na nem az írás irányába, hanem szobarendezés ügyben. persze volt egy kis rásegítés, mégpedig köszönhetem ezt matekfüzetemnek, amiben majdnem hasraestem amikor kitámolyogtam az ágyból délután háromkor. természetesen apa tegnap már megkért, hogy pakoljak össze, mert nincs túl nagy rend a szobámban, de ez szobarendezősihlet nélkül nem ment. na szóval, meg volt az ihlet meg minden, márcsak ki kellett találni mi hová merre legyen. fél óra múlva, miután szétpakoltam a szoba egyik sarkát, elszállt az ihlet és a kedv is, hajj beérem én ma ennyivel holnap folytatom, kiáltottam fel. elheveredtem az ágyon és elkezdtem olvasni az egyik ismerősöm könyvét (mármint amit ő írt). pihentem ott a könyvvel fél órát vagy tudjaisten mennyit és fél hatkor rájöttem, hogy én bundáskenyeret akarok csinálni. mert ahhoz van kedvem. és az lesz a vacsora is. lerohantam a konyhába, előszedtem tojást kenyeret mindent, nekiálltam bundáskenyeret alkotni. meg csináltam meg minden, amikor kedvesjóapám kijelentette hogy ő nem éhes, az öcsém nem akart olyat enni, anya karfiolt evett mert pesten volt és inkább ette azt amit ebédre csináltam, és hirtelen nekem se volt már kedvem a bundáskenyérhez. nasebaj mondom, akkor paradicsomsalátát csinálok. csináltam azt is, és mindezek után leültem karfiolt enni, mert az úgy jó.
a bundáskenyeret meg megeszem reggel.
hogy milyen okos vagyok én:)

hogyan, és hogy ne készítsünk ebédet

a mai menü, ránott karfiol rizzsel kukorica salátával.
ezt tulajdonképpen, egy hülyébb 15éves is megtudja csinálni. még az is aki egyáltalán nem tud főzni, még az is aki egyáltalán nem is akar főzni, legyen férfi, vagy nő.
tehát.
első lépésként vegyünk a boltban karfiolt, szépet, hogy ne kelljen levagdosni a pici feketés foltokat a tetejéről, mert az plusz 10másodperc. majd miután megvettük vigyük haza a becses zsákmányt, reménykedjünk benne, hogy otthon van tojás liszt prézli meg rizs. miután hazaértünk, szedjünk össze két tálat, vagy inkább egy tálat és egy fazekat, szedjük szét a karfiolt pici karfiolfejekre, engedjünk rá vizet, sózzuk meg és elégedetten tegyük fel főni. álljunk meg egy kicsit pihenjük ki ennek a hatalmas munkának a fáradalmait, és szedjük elő a kukoricasaláta hozzávalóit. legalább háromszor porcukrozzuk el, négyszer tegyünk bele egy kicsivel több mustárt, majd miután idegesek lettünk, mert nem lett teljesen olyan amilyennek kéne lennie, borítsuk bele a kukoricát. kóstoljuk meg, még egy kis bors, meg tejföl, és megintcsak elégedetten mondhatjuk, finomat alkottunk. keressünk a tálra fedőt, hangsúlyozom ne találjuk meg, mert úgy túl egyszerű lenne minden, rakjunk rá kisebb fedőt és pakoljuk be a hűtőbe. megintcsak dőljünk hátra, majd pattanjunk fel hirtelen, hogy a rizst még nem tettük fel és a karfiolt le kéne szedni a tűzről. rohanás a gázhoz, örömujjongás, hogy jéé nem főtt szét egyetlen egy karfiol se, lehet hogy elég sós is lett, le kéne róla borítani a vizet.
nos. második lépésként, miután ezt mind megalkottuk, szedjük elő a rizst, fazekat, sót, fokhagymát, és rakjuk fel főni az egészet. a fazekat nem kell főzni.
kerítsünk még három tálat, lisztnek, prézlinek és tojásnak. meglepettem vegyük észre, hogy jééé tegnap elsütöttünk 8tojást már csak három maradt, hogy lesz így ebéd. kétségbeesetten kezdjünk el panírozni, hogy jaj most milesz, majd a végén megintcsak elégedetten konstatáljuk, hogy elég volt a tojás, minden kész már csak meg kell sütni a karfiolokat. elő egy újabb edény, bele olaj, sütés, mmm finom lesz. még egy tál, amibe bele lehet rakni a kész karfiolokat.
na kész minden, illetve rizs még nincs, még egy kis víz rá, lehet teríteni.
azért a végén kicsit szomorodjunk el, mert a rizs tudjaistenhogy odaégett egy csöppet, de sebaj, egyen mindenki több kukoricasalátát az jobb.
majd. miután megebédeltünk (közben észrevesszük hogy mégse elég sós a karfiol) szépen mindent rakodjunk be a mosogatóba, mosogatógép pakolás majd később, ahhoz túl fáradtak vagyunk.

legyünk elégedettek mert ügyesek voltunk, röpke másfél óra alatt finom ebédet rittyentettünk.
na pá:)

:D

ma reggel nagypeti azt mondta, hogy ő tuc-tuc isten lesz nagykorában, és hogy ő sose fog hazajárni, mert a tuc-tuc istenek nem járnak haza. ezenkívül azt is mondta, hogy három gyerek jobb, mint a kettő, mert a három szebb szám, én meg erre azt mondtam, hogy a kettő is szép, meg a 16is, de azért mégse lesz az embernek 16gyereke, bár 3 gyerek lehet hogy mégiscsak jobb, mert arra jár állami támogatás, meg ingyentankönyv satöbbi. akkor mégiscsak három.
még ezen is kívül azt mondta, hogy ő biszex, én meg mondtam hogy normális vagyok, mire azt mondta hogy nála az a normális ha lányt szeretek, de mondtam hogy akkor nem vagyok normális, mert én a fiúkat. aztán mondta hogy ő érti, és ő lányt szeret, számszerint egyet. mondtam hogy én meg fiút szeretek, számszerint egyet, ha már ennyire pontosítani akar. aztán elkeseredett szegény, hogy őt nem is szeretik, és nekem mennyire jó,
de én úgyis tudom hogy őt mindenki szereti, tehát ő lehetne a legboldogabb ember a világon.

nagypeti, téged mindenki szeret:)

nagyon..

reggel. nagyon matek.
nincs edzés, lehetett háromnegyed10kor kimászni az ágyból. túlzás, hogy kialudtam magam, pedig most rendes voltam, lefeküdtem 11előtt aludni. persze csak miután a matekleckében amit éppen csináltam egyre több hiba lett, egyre több áthúzás, egyre többször szoroztam összeadás helyett, egyre többször összeadtam szorzás helyett, majd mikor átellenőriztem számokkal is a feladatot, rájöttem hogy szar az egész, mert nem azt csináltam amit kellett volna. na, ott és abban a szent pillanatban kellett volna földhöz vágnom a füzetet, elszaladni dsarosihoz, és írtózatosan megbúbolni, hogy ennyi matekleckét adott, de én általában nyugodt ember vagyok(igyekszem) és nem vágtam földhöz a füzetet és nem búboltam meg dsarosit. hanem. szépen kitéptem a lapot a füzetből(amin sok volt a hiba) halál nyugodtan leraktam az ágyam mellé (mármint a füzetet) lekapcsoltam a lámpát, levettem a szemüvegem és néztem a villámokat. kábé két percig, mert utána elaludtam. namindegy.
szóval ma reggel felkeltem, összeszedtem a szárnyakat növesztett lapot a szoba sarkából, bíráltam döntésemet, miszerint helytelen a kijavított feladatot elhajítani, mert akkor csinálhatom újra, és beraktam a füzetbe szépen kisimítva, mert kicsit összegyűrődött.
nade most távozom főzni, mert sose lesz kész az ebéd.

az idő.

képzelem, hogy unja az a két szem olvasóm a bejegyzéseimet.
én nem unok írni. mindig van valamiről.
most épp az időjárás.
nem írtam délután, de nem volt edzés, szép volt az idő. jövendőmondóóvagyok:)
egészen mostanáig volt szép idő. vacsoránál még bágyadtan néztem a napsütést a teraszon, milyen szép gondoltam, maradjon mindig így, így kerek a világ. rám sütött a nap, volt finom teám, tényleg így volt szép minden. aztán eltűnt a nap a fák mögött, és bejöttem blogot írni, mert újra lett egy csomó gondolatom.
de most előbb kinéztem az ablakon, és megint jöttek a felhők, megint jön majd az eső, és reggel majd megint úgy kelek fel, hogy minek hiszen minden vizes.

de sebaj. még nem esik, ennek örüljünk először:)

azt elfelejtettem mondani...

hogy, kedves eszterkee gratulálok tegnap esti teljesítményedhez.

ennek fényében fogadd el a cég ajándékát, még pedig egy 200forintos italjegyet, amiből persze semmit nem tudsz venni, de azért hozzájárulhatsz egy következő meggyesfütyülőspálinka megvásárlásához. még egyszer gratulálunk: )

:D hülyelány

m.

tompika levelet írt nekem. haha.
meg az általa felbérelt pszichológus is.
meg az apukámnak is írt.

először könnyesre röhögtem magam, mert levelében aggódik minden kedves istvános diákért, és óva int minket az öngyilkosságtól. várjunk csak, inkább megkeresem a levelet.

na. meg is van. délután már kerestem, de persze nem láttam a saját szememtől, hogy ott van az íróasztalom sarkán lévő gyantát tartalmazó zacskó alatt. de most. kilógott ám a sarka.
naszóval. idézném.

Kedves Kajtor Kamilla! (haha.)
Megdöbbenéssel értesültünk diáktársatok, Vecsernyés Balázs tragikus haláláról. (én is megdöbbenéssel, akartam volna mondani, de nem volt kinek) Tragikus döntése megmagyarázhatatlan valamennyiünk számára. (ja már akartam mondani)
Fiatalként nem könnyű a mai világban élni, eligazodni annak útvesztőiben, teljesítményeket felmutatni. MÉgis tudnotok kell, szüleitek, barátaitok, a szűkebb és tágabb közösség számára életetek, egyedi személyiségetek pótolhatatlan érték. ( az biztos. senki nem tud annyit beszélni mint én. és olyan gyorsan se) Kérjetek segítséget, ha baj van, ha úgy érzitek nem tudtok megbírkózni a teherrel. ( na pámpárámm. itt jön a felesleges két mondat. maaajd.....)
Kérlek, próbáljátok meg feldolgozni ezt a tragédiát és ha bármilyen segítségre van szükségetek, forduljatok hozzánk. Készen vagyunk szakemberi segítséget is rendelkezésre bocsátani a történtek feldolgozására, a problémák megoldásához.

Tisztelettel: (fénymásolt aláírás)
M.T.
ja. pecsét. lefelejtettem.

válasz a levélre.
Kedves nem nevezném nevén!
Menjen kérem Ön pszichológushoz. Ajánlott Ön egy jót(biztos. nem tudom), kérem éljen a lehetőséggel.

K.K.

édesapám levelét nem részletezném. mármint amit ő kapott.
az utolsó mondata azért figyelemre méltó.
Kérem amennyiben lehetséges a történteket a nyár folyamán dolgozzák fel, nyugodjanak meg.

én kérem teljesen nuygodt vagyok.
és biztos egy egészen szemét ember vagyok.
engem nem rázott ez meg ennyire.
sajnálom, ez van.

sütiit.

sütök.éppen.
mindjárt kész lesz, mert csak meggyespiskóta, és az ugyebár hamar kész van, nem kell neki fél óra se.
már akartam délután is sütni, vagyis 1kor, amikor hazaértem, de rájöttem, hogy nincs itthon liszt, mert vasárnap elsütöttem(szintén meggyespiskóta), és tojás sincs, mert elsütöttem(szintén vasárnap, szintén meggyespiskóta), tehát szomorkodva leültem a szobámban, és bánatosan mondtam a macskának, hogy nem tudok sütni, mert nincs hozzá semmi, brühühü. aztán rájöttem, hogy a mama viszont sütött, végülis ha már mindenképp süti kell akkor mehetek oda is, nem kell mindenképp összekennem három tálat és négy tepsit.
aztán még egy meglepetés, miszerint nincs is kulcsom, tehát hová akarok én így menni. telefon fel, öcsémet hívni, jó oké jön haza, ő is sütizni megy. két perc múlva hazaért apa. majd én leviszlek kislányom, várjál. telefon fel, öcsémet felhívni, ne gyere, apa levisz.
fél óra múlva hozzá is jutottam a sütihez, aztán elmentem apával a teszkóba kajáért holnapra, meg vacsorára, vettünk lisztet tojást, tessék kislányom süssél.

hát sütök is.
de mindjárt odaég.

csodás napsütés

....volt. amikor kiléptem a nagymamám ajtaján.
most egy kicsit megint szürke, úgy látszik nem nagyon jött be előrejelzésem, miszerint ha nincs edzés akkor kisüt a nap is.
reggel nagyon gondolkoztam, hogy lemenjek-e, de aztán győzött a kötelességtudat, lementem, útközben megvettem a szokásos müzlimet, előtte még itthon beleügyeskedtem némi izostart a kulacsomba, mondom hátha kell tegnap is eveztünk esőben, na lényeg lementem, mire kiderült jön a víz, pakolunk. na. érdemes volt ma is felkelni. nem baj. szépen levilláztuk a lányokkal a barusék dublóját, felpakoltuk az utánfutóra, majd tébláboltunk még 11ig. néha egy kis lapátpakolás közbejött, de azért nem dolgoztuk magunkat halálra. szerintem senki se.
a végén még stéget húztunk, de annyian jöttek le, hogy én csak álltam a kötél mellett.
hiába. így kell igazán dolgozni. : D

koránreggel.

az túlzás, hogy kialudtam magam, pedig mindig 8kor kelek, hozzászokhattam volna már.
nem értem miért ilyen szar kinnt az idő, ilyenkor még edzésre sincs kedvem menni, mert minek, úgyis esni fog végig az eső, meg nyűg lesz az egész, és úgyis fáj a hátam meg a derekam, így azért elég szar.
nem baj kezdem megszokni, hogy edzések után úgy tudok csak lehajolni, ahogy egy 90éves öreg nénike.
tehát sehogy.

na mentem, mert sose érek oda.

na.

megkaptam, hogy szar a blog, mert szar a szöveg.
és ügyes vagyok, mert a semmiről is tudok írni.
gratulálok magamnak.

edzés.

jajderossz.
először nem is esett az eső, aztán szépen lassan elkezdett, a huszonhármasnál már olyan volt mintha jég is esne, ezért visszafordultunk és lapátcipelés ellenében kaptunk hajócipelési segítséget.
aztán jöttek a többiek is, be lett jelentve hogy délutáni edzés elmarad istentudja miért, jöttünk haza boldogan míg szarrá nem áztunk. akkor már nem voltunk annyira boldogak.
aztán délután szépen kisütött a nap, szidtam mindenkit hogy miért sütött ki, délelőtt bezzeg nem bírt.
nem baj, holnap is elmarad a délutáni edzés.
majd akkor biztos kisüt a nap.

torta.

kicsit odaégett a teteje, de lekapartuk mavirevel, így már biztos jó lesz. most hűl.
utána lábgyanta, jaj, nem baj a szépségért meg kell szenvedni.

nulladikóra.

szóval.
tulajdonképpen nem is tudom miért kezdek el blogot írni. vagyis, azt nem tudom miért most. arra gondoltam eredetileg, hogy majd pesten írok. hogy mi történik velem, meg satöbbi. ha már nem leszek itt: (

de végül is annyi minden történik velem, hogy inkább most elkezdem, mert miért ne, és különben is jobb ha a sok mondanivalómat írásban közlöm, és nem beszélek senkinek lyukat a hasába.
bár. ahogy magamat ismerem attól hogy írok nem fogok sokkal kevesebbet beszélni, de mindegy.