az ebédkészítés. komolyan rá fogok szokni arra, hogy ezeket a bejegyzéseket ilyen címmel jelenítsem meg.
a mai menü lecsó volt.
tehát.
első lépésként menjünk le reggel boltba. vásároljunk paprikát, mert az nincs itthon, paradicsom van az nem kell. térjünk be tehát a teszkóba, válasszunk nekünk megfelelő zöldségárut, és mérjük meg, hogy nehogy többet vegyünk a kelleténél. természetesen többet vettünk, de ez ne zavarjon minket, majd rakunk bele akkor több paradicsomot. vágtázzunk haza, és élvezzük az életet, egészen 11óra 20percig, amikoris jöjjünk rá hogy ebéd sehol. szedjük elő a paprikát, paradicsomot, hagymát, két kést, mert ugyabár a barátnőnk is besegít (haha) na még két tányér, és teljes a felszerelés. fogjunk hozzá a paprika felszeleteléséhez (majd a barátnő megcsinálja) és pucoljunk hagymát, heves könnyzápor kíséretében. majd miután letöröltük könnyeinket, vágjuk fel a hagymát, és tegyük fel némi olajban pirulni. kevergessük meg, nehogy odaégjen ám, hát hogy néz az ki.
második lépésként adjuk hozzá a megpirult hagymához a paprikát, aminek a fele apróra a fele nagyra volt vágva. ha apró akkor nehezebb kipiszkálni a kajából, de sebaj, így legalább mindent megeszünk. keressünk fedőt, ahogy az már szokott lenni, nem találjuk meg a lábas eredeti fedőjét, lehet kicsit nagyobb is, nem bűn az. a paradicsomot se ártana felvágni, hát nosza fogjunk hozzá, de azért vigyázzunk a kaja nehogy odaégjen. vágjuk fel, állapítsuk meg, hogy remekül haladunk, de sózni még nem sóztunk, amit azért nem ártana. sózzunk meg mindent, hm nyami jólesz így. borítsuk bele a paradicsomot is a fazékba, keverjük meg az egészet, és várjuk meg míg levet ereszt. na, még egy kis só. keverés, jön a tojás, hopp lehet hogy nem kellett volna ennyi, nem baj tojással szép az élet. mindezek után még kevergessük kicsit a kaját, és zárjuk le. terítsünk meg, ha hazaért mindenki lehet kajálni. meglepetten vegyük észre, hogy nem is kell rajta sokat sózni, úgy látszik kezdünk belejönni a sózásba is. ebéd után pedig üljünk le a tévé elé, és nézzük meg a titanicot hatszázhuszonötödszörre. mert az csak úgy jó. aztán sírjunk egy kicsit a végén, és végül nézzünk szembe a konyhával, és a mosogatógépbe pakolandó edények számával.
ha eddig jó kedvünk volt, akkor most majd elromlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése