2009. július 26., vasárnap

tegnap este miután nyugovóra tértem; najó vissza. nem tértem nyugovóra, csak olvasni mentem a szobámba; tehát. miután felmentem olvasni, és befeküdtem az ágyamba, eszembe jutott, hogy nekem még össze kéne szednem egy pár kendőt a szobámban. felkeltem VOLNA, ha nem akadok bele a pizsamagatyám szárába, és nem esek az ágyból kifele akkorát mint az ólajtó. kínomban már majdnem röhögtem, jaj gyerekek de szar vagyok már, miközben a falak halkan vihogtak körülöttem, háháhá béna vagy. én meg gúnyosan megjegyeztem magamban.
"aha, ti meg nem éltek"

zenetáboooooor:)

2009. július 25., szombat

délutáni tökölésem után, amikoris nem tudtam eldönteni mit is csináljak először, nekiláttam ruhát keresni. odavánszorogtam a vasalatlan ruhákhoz, és mitadisten egy hatalmas macskát láttam a ruhahalom közepén ülni. nanemjárja, mondtam megvidámodva, és odaültem keresgélni a macska mellé, aki ezt egy hatalmas ásítással kommentálta. de nem ám elfordult volna. egy frászt, egyenesen az arcomba ásított. mondom pofátlan macska, és kirángattam a terjedelmes feneke alól egy törölközőt, mire ő hangos nyávogással arrébb vonult, és szemrehányóan tekintgetett rám a küszöbről. hát engem nem érdekelsz néztem rá gonoszan, ő meg kivonult megsértődve. ha segítette volna a munkámat akkor talán nem rángatok ki alóla semmit. de így. pofátlanság kérem, ez teljesen pofátlanság.

miután túljutottam a macskával e kellemetlen incidensen, és kiszedegettem a halomból az összes tiszta de vasalatlan ruhámat; elvonultam vasalni.

na. elvonultam. kész megvagyok mindennel. és rájöttem, hogy még kell póló mert még csak hatot szedtem össze. az meg kevés. hát kerestem többet, így a végére a táskámban összesen 17póló foglalt helyet, plusz három zenetáborospóló az már 20, és még a többi cucc. az a vicc hogy lesz még egy zenetáboros póló, meg az eszterrel az ikerpóló. az huszonkettő. így kell kérem elmenni táborozni 8napra. úgy hogy az első napon még az a cucc van rajtam amit reggel felvettem. nembaaaaj. így jó ez. deszépis az amikor a táskát nem tudom felemelni mert olyan nehéz.

na. bepakolás után levánszorogtam vacsorázni. vacsorára kalácsot ettünk amit az eszter apukája sütött.

jelentem, ilyen jót én még nem ettem. 4szelet lekváros (baracklekvár mama csináltam nyamiii) kalács után még késztetést éreztem egy ötödikre is, az ötödik után megettem még egyet, aztán még egyet. 7szelet után végül megálltam mert elfogyott a kalács. na, ne gondoljátok hogy csak én ettem belőle, de szerintem a nagyrésze én voltam. annyira finom volt. minden nap megtudnék enni egy kalácsot vacsorára.

vacsora után teljesen kiegyensúlyozottan elmentem hajat festeni, és most itt ülök majdnem lila hajjal, ami holnapra padlizsánlila lesz, és marhára vidám vagyok.

lehet hogy azért mert már csak zirka 10óra és zenetábor? hát lehet.

majd reggel írok még búcsúbejegyzést:)

sziasztok:)
nekem most épp pakolnom kéne; a szobámat, és a ruháimat; meg hajat se ártana festeni, meg vasalni is kéne, összeszedni a Macit meg a Békát, megsimogatni a macskát, és kaját adni neki, kikönyökölni az ablakba, és gondolkozni hogy már megint mit fogok itthon hagyni, és azon is elgondolkozni hogy holnap reggel mikor keljek ha én fél9re oda akarok érni, és még előtte maviréért is kell menni; na mindezeket kéne csinálnom, de nem én ahelyett mármegint blogot írok, kezdem elhinni hogy grafomán vagyok; ahogy ezt kedves apukám mondta nemrég.
jó, naaa elhiszem, de mi rossz van abban, szeretek beszélni meg írni is, vannak emberek akik ebben találják meg önmagukat. na jó, én azért nem az az ember vagyok, én szeretek például zenélni is. meg szeretek csókolózni is. szóval annyira nem lehetek grafomán meg satöbbi. egyszerűen csak sok a gondolatom.

na. mostmár távozom, sikerült rávenni magamat, de most meg azon kell gondolkoznom mit csináljak először. szobapakolás, ruhák összeszedése vagy vasalás?

azt hiszem Macira meg Békára voksolok.
megkeresem őket, pedig pontosan tudom, hogy mindketten ott fekszenek a szobámban lévő franciágyon, a nagypárnám mellett.
így könnyebb megtalálni őket.

na abbahagytam.

a reptér, meg a 8órás kelés, hahjjjjaj

reggel nyolckor kikergettek engem kéremszépem az ágyamból, szólván;úgyis az eszterhez neked is kell menned a reptérre!
fülemre húztam a takarót, beállítottam az órámat negyed9re, jaj hagyjatok aludni, fáradt vagyok; aztán édesapukám hangja harsant messziről, hogy jólvan, ha nem jössz rögtön, akkor én elhúztam itthonról. mire kipattantam az ágyból (mármint ha azt a lassított felvételt kipattanásnak lehet nevezni) ruhát túrtam magamnak, és úgy 8 óra 20körül beis vágódtam apukám mellé az autóba, na mennyünk gyorsan az eszterért. de jaj, először még mamához szólt a fuvar, aztán még a pékségbe (bevallom én akartam csokiszsömlét venni, ez az én hibám:D) majd pest, ott még europark mert még a gép leszállásáig volt 30perc, fényképezőgépnézés, hm jó ez is meg az, de haggyál nem veszünk sonyt, mert az eredetileg szórakoztatóipari; dehááát a kristófnak is olyan vaaan; sebaj, én canont vagy nikont veszek; jó beleegyeztem és megnézegettem édesapukámmal az összes neki tetsző és neki nem tetsző gépet. na. aztán úgy fél11előtt 3perccel be is ültünk újra az autóba, felmentünk a gyorsforgalmira és 5perc múlva már az érkezőnél álltam, hogy jöjjön az eszter. de természetesen mindenféle turista jött, magyar és nem magyar, és örömködtek, én meg álltam és még mindig nem jött. aztán felmentem a tetőteraszra mert apáék nézték az épp induló és érkező gépeket, nézelődtem, aztán felhívtam az esztert hogy merre jár. mondta hogy kicsekkolt, csomagra várt, jön kifele. jött is, a végszót már egymásnak mondtuk, mert 2másodperc múlva telefonnal a fülém felém lódult, és akkor már letettem, hiszen úgyis ott volt, minek a telefon.
na gyerekek, sose hittem volna hogy ennyire hiányzik, még pityeregtem is, de ez megbocsájtható hiszen több mint egy hónapja nem láttam. örömködtünk, aztán néztük még a repcsiket, majd hazajöttünk. kajáltunk apával, aztán újra autó, és ki eszterékhez.
náluk másodszor is megebédeltem, pedig nem voltam már éhes, de a lecsó az lecsó, abból enni kell.
hazafelé apával a bogiék franciaországi nyaralásáról beszélgettünk, megegyeztünk hogy ez a mikor jönnek haza, meg hogyan, eléggé ferde mint a szovjet sarló, mire hozzátettük, hogy és kemény mint a keresztbe tett kalapács; szóval mára megvolt a hülyeség, persze hazafele is volt pár aranyköpés, de az leírva úgyse jó, ezt mind élőben kell.
ugyeugye a pillanat varázsa.

natávozom.

2009. július 24., péntek

100.

hajjaj.
tényleg ennyit beszélek? ma van blogom egy hónapos fennállása, és én a századik bejegyzést írom éppen, amit annak szeretnék szentelni; ami épp eszembe jut. tehát a mindennek.


először is, anyukám kérésére emléket állítanék kedvenc "egybemondottmondatszavainknak"
-szarpasz-----ami eredetileg szar passz volt, és egy istentudja mikor lejátszott baráti focizás közben hangzott el.
-pörilé-----ami gyanítom, hogy egy csirkepörkölt elfogyasztása közben kelt szárnyra.
-lufiló--nem részletezem, vásár volt gyerekek, kisöcsém megjegyzése ha jól tudom.
-kikapittel----ami ki kap itt el? volt eredetileg, én mondtam amikor anyáékkal sétálni mentünk este a bazilikához.
-sütszpitét---eredetileg sütsz pitét, szerintem amikor ez elhangzott még nem is éltem.
van még egy, de azt elfelejtettem, majd ha anya hazaér beírom azt is.

100. blogbejegyzésem alkalmával megosztok veletek, egy képet, ami még tztben készült, és marhára nemtudom hogy tényleg ennyire hülyék voltunk a kristóffal mint a képen látszik, vagy ez csak pillanatnyi agybéli elváltozás volt. (az a sejtésem támadt, hogy tényleg ennyire nem vagyunk normálisak)




fejemet nemnézni, rondavagyok hahahaaaa:D



aztán, emlékezzünk meg eszterrel folytatott intellektuális társalgáinkról is.

kamilka:
namivan?
Eszterke:
hüüüü

bist du hier?
kamilka:
igen
Eszterke:
hähäää
kamilka:
te nem vagy hier
Eszterke:
doch
kamilka:
jagut
Eszterke:
aber du schriebst nicht, danach ez a loszar kijelentkezik
kamilka:
wann bist du heute aufgestanden?
kamilka:naalefagyott ez a lószar nekem
Eszterke:
öööö um halb acht.--
Eszterke:
und du?
kamilka:
um halb acht?aztán minek?um 8uhr 55
Eszterke:
ich konnte nicht schlafen
kamilka:
warum?
Eszterke:
ich weiß nicht..vileicht...
Eszterke:
ich zalhe scon der Tage...die tage..und schon nur 3...
Eszterke:
und ich habe schon größer angst, und gute Gefühl..also ich bin schon (besozott)
kamilka:
warum hast du grösser angst?apicsáb ahun van a sárfeszesz
Eszterke:
nekem keznelde neked talän az ö-nel lehet..vagy nemtudom.-..
kamilka:
hogy dögölne meg a billentyűzeted

és ne felejtsük ki mr. jeles gergőt se.


kamilka üzenete:
*szóval
*ti a suttyómanó családba tartoztok
*te vagy mr suttyómanó, ő meg mrs suttyómanó
*D:
*de várj
*akkor én meg dínóné vagyok?D:
*vagyis
ger¿ üzenete:
*ahaD:
kamilka üzenete:
*férfiasférfiné?D:
ger¿üzenete:
*pfuj
*az már skizofrénD:
kamilka üzenete:
*:D
*eléggé
*eszter szerint a kristóf a hímneműek női tagjainak egyik legkiválóbb példája
*D:
*példánya
*naaa
*D:
ger üzenete:
*igyvan
*ez igy vanD:
kamilka üzenete:
*szerintem akkor is férfiasférfi
*D:

majd emlékezzünk brigittára is, akivel az elmúlt 9 napban 6szor találkoztam.

kamilka:
naaanemis írtad hogy csuhajjateeee
Brigi:
CSUHAJJJJJJAAAAAAAAAAAAAAAAA?megfelel?
kamilka:
MEEEEEEEEEEG

CSUHAJJA
Brigi:
csuhajjja
kamilka:
kicsit nagyobb lelkesedéssel
Brigi:
CSUHAJJA
kamilka:
CSUHAJJJAAAAAAhúbaszki
Brigi:
cshajjjajajaja
kamilka:
csuhajjjjjjjajajajajajajaaaaaés cöcöcö
Brigi:
cöcöcöcöcöcöcöcö

majd végül, de nem utolsó sorban lehet szó bambergről is.







meg arról is, hogy volt nekem koncertem a blog elindítása előtt 20nappal:)





más közölni valóm azthiszem nincsen.

ez volt a századik bejegyzés gyermekeim.

na a viszontlátásra.

2009. július 23., csütörtök

mavirere röpke másfél óra alatt 4 hennamintát festettem, és most büszke vagyok magamra, mert tényleg szépek lettek. ezen kívül mavire anyukájára is festettem egyet, és Csengére is.
szóval másfél óra alatt végül is 6 mintát festettem, és szerintem mindegyik szép lett.

képek is vannak, ne aggódjatok, íme. ; (telefonnal csak, de azért így is jó)
mavire háta
csenge háta
regina lába
mavire válla
mavire lába
mavire keze





az alkotóról meg nincsenek képek:D

úúúú

visszakaptam a blogomaaaat:D


viviennek köszönhetően:D dánkesööön:)

csapóHÉT

óó visszatértek a régi szép idők, főzök újra.
mai menü lasagne volt, mr. jeles gergő ( a név kiírása a tisztelt megnevezett beleegyezésével történt) kedvenc eledele.
első lépésként, keljünk fél11kor arra, hogy kedves édesapánk felhív minket, mit hozzon a boltból, mert épp a teszkóban van, és azt csiripelték a madárkák hogy ma én főzök.
tehát, leadjuk szépen a rendelést, bevetődünk a számítógép elé, és szerelmünkkel megtárgyaljuk kedves öcsénk tüszősmandulagyulladását, és esetleges másfajta betegségét is.
11körül távozzunk a számítógép elől, és némi megdöbbenéssel konstatáljuk, hogy már 11óra, és az ebéd mikor lesz kész, és egyáltalán döbbenjünk meg azon is hogy a napból eltelt már 11óra, és mi még semmit nem tettünk az emberiségért a mai napon. namármost, tessék azért nem nagyon megdöbbenni, csak egy egészen kicsit.
na. második lépés. pirítsuk meg a húst, keverjük össze a szószt a hozzávalókkal, és ijedjünk meg rögtön, mert nem olyan piros a szósz mint a képen. nyugalom, egy kis főzés és máris olyan lesz. vagy, inkább hasonló.
reszeljünk pánikszerűen sajtot, mert már fél12 van, és ennek a kajának még sülnie is kell.
na. kész vagyunk mindennel, szósz is forró, sütőt ugye már hamarabb bekapcsoltuk, rétegesen bepakolunk mindent egy tálba, és behajintjuk a sütőbe.
miután megsült, márcsak annyi a dolgunk, hogy kiálljunk csípőre tett kézzel az ajtóba, és mérgelődjünk mert édesapukánk negyed1 helyett háromnegyed1kor jön haza.
sebaj, az ebéd finom lett:D
aggódom az öcsémért.
azt hiszem, életemben, talán először.

2009. július 22., szerda

nekem

most olyan jó a kedvem, hogy csuhajja(ahogy brigittával mondani szoktuk), és most csak ennyit írok, hogy meg is maradjon:D
emlékeim szerint még nem említettem, hogy tegnap akkora vízhólyagok nőttek a lábamra, hogy most lépni alig bírok. ráadásul csupán azért nőttek oda, mert felvettem a papucsomat, és egy napot mászkáltam benne. szégyen. komolyan mondom; szégyen. elfogom vinni pszichológushoz a papucsomat, mert a viselkedése nem normális, kéremszépen. mostmeg majd császkálhatok a kisvirágos conversecipőmben, ami szerintem ilyenkor dögmeleg. minden cipő meleg ilyenkor, főleg a tornacipők.
teljesen felvagyok háborodva.


amúgy rájöttem, hogy ma elkéne mennem hajfestéket venni, de még nem vitt rá a lélek, meg a pénzemet se akarom költeni. lehet hogy befestem megint burgundavörösre, ami lila lett nem tudom hogyan;lényeg hogy lila volt; de az is lehet, hogy nem festem be semmijenre, Kristóf szerint hagyhatnám lenőni is, és akkor jé újra eredeti hajszínem lenne.
hm ezen még elgondolkozom.
amúgy nem is mondtam, hogy lassan a századik bejegyzéshez közeledem, meg az egyhónapos blogfennálláshoz.

ha csak pár ember olvassa a blogot, akkor is megérte megcsinálni. én legalábbis remekül szórakozom saját hülyeségeimen.

nos.

mint látjátok új blogtéma van.
nem akartam lecserélni a régit, de aztán véletlen lecseréltem, és nem tudtam visszaállítani, aztán kipróbáltam még ezer másikfélét is, de egyse volt jó, míg végül megállípodtam ennél.
ez talán elviselhető, bár a réginél jobb úgysincs, de azt nem tudom visszaállítani, mert a html-kódja nem jó. én meg nem fogok azzal szórakozni, hogy kitaláljam mi nem jó rajta. arra nekem időm sincs. meg türelmem se.

majd írjatok, ha nagyon nem jó ez a téma, vagy ha nagyon jó:D

mivel

az ügy belett rekesztve, a gátlástalan Felperes és Alperes miatt, határozott nyilatkozatban közlöm, hogy hajlandó vagyok alávetni magamat a bírósági ítéletnek.

na pááá:D
http://esztke-szerivanesgonox.blogspot.com/2009/07/pert-megvitatottanak-tartom-es.html

egy per iratai

http://esztke-szerivanesgonox.blogspot.com/2009/07/egy-elkepzeltper.html
a per az egyik fél részéről.

a per a másik fel részéről!
Tisztelt Bíróság! Tisztelt Felperes, és Alperes! Tisztelt Nem Létező Ügyvédek Hada!
Azért gyűltünk ma össze, hogy megvitassuk Kamillavirág és Bolond Tündérke nem egy elhanyagolható témában indított perét.
Kamillavirág azért perelte be Bolond Tündérkét, mert az említett fél blogjában személyiségi jogokat sértő kérdéssort tett fel, Kamillavirág magánügyeihez kapcsolódóan.
"LENNÉNEK SZÍVESEK IDEFIGYELNI?"
Az ülést berekesztem, ugyanis a Felperes és az Alperes pofátlan módon leálltak beszélgetni, és ezzel zavarják, mondom ZAVARJÁK, az ülés menetét.
Kérem távozzanak, a pert megtárgyalt ügynek tekintem!


:D

perelgetünk, perelgetünk...

még jóhogy perelgetünk esztike kisasszony:D
ha hülye vagy hát hülye vagy:D

http://esztke-szerivanesgonox.blogspot.com/2009/07/prelgetunk-d.html

na GUTEN MORGEN

2009. július 21., kedd

csak mi vagyunk ilyen hülyék?:D

Brigi üzenete:
*(L)
*jaj nemár tudod h szertlek
kamilka üzenete:
*engem itt semmibe vesznek, mert én egy suttyósárkány vagyok. és a szerelmem se ír vissza. mert biztos azért mert suttyósárkány vagyok. és a suttyósárkányokat senki nem szereti. és a suttyósárkányok mind nagy magányukban fújják a vizipipafüstöt a duna mellett, és közben reggaet üvöltetnek a fülükbe. mert a suttyósárkányok ilyeneeeeek
*jéé
*szeret valaki
*(L)(L)(L)
*ÉNIS TÉGED
*CSUHAJJJA
Brigi üzenete:
*csuhajja:D

az Eszter

egy szörnyű nőszemély aki megsértette a személyiségi jogaimat, ezért befogom perelni:D

http://esztke-szerivanesgonox.blogspot.com/2009/07/kamilla.html

hahahaaa:D
anya azt mondta, hogy ne püföljem a gépet, mert visszaüt:D

de nehogy igaza legyen:D

juniorhonfoglaló

ahol csak egyszer sikerült elverni a 11éveseket, mert Brigittával hülyék vagyunk:D

a legemlékezetesebb akkor is Buzz, a Toy Story egyik játéka volt.
mert fogalmunk sem volt, ki az a Buzz, aztán kórusban üvöltöttük, hogy az BÁZZ és bejelöltük a Toy Storyt, mert azt volt a jó válasz; és utána örömködtünk hogy legyőztünk egy 9 meg egy 11évest.
azért az a 12évesek vagyunk hazugság elég gáz volt, főleg hogy először elvertek minket:D

Kóró és Gaz kalandjai nagy esztergom városában:D

ez a legelőnyösebb kép mindkettőnkről:D



ő itt a mező egyetlen Gaza:D

ő itt a Világ Legszebb Kórója.

majd miután Kóró és Gaz ki-vizipipázták magukat a Duna folyó mellett, elmentek egy remek kávézóba és folytatták romboló hatású életmódjukat:D

egészségükre:D
jelentem Brigittánál vagyok, a mező legszebb Kórójánál, és teljesen jól érzem magam:D a fejfájásom is elmúlt. azt mondta Brigitta, hogy jó hatással van rám;na persze:D
korán reggel fél9kooor:)
jaj. persze már elmúlt fél9, lassan fél10 is eljön, de én még mindig úgy érzem mintha reggel 7kor keltem volna, és az égegyadta világon semmi közöm nem lenne ahhoz ami velem épp itt történik. pedig szokás szerint az eszterrel beszélek, persze németül, persze be nem áll a szám;hiába németül mondok mindent; de még ez a kis német beszéd se képes annyira felrázni, hogy kiugorjak a terasz közepére, és üvöltsem a világnak kifele hogy GUTEN MORGEN.
persze szép meg jó ez a reggel, de kedd van, még mindig csak kedd és kábé semmi nem csináltam eddig egész héten; nur vizipipáztam brigivel;amiből szerintem ma csak kávézás lesz; meg ma megyek dolgozni, hogy végre elfoglaljam magamat. ja meg pénzem is legyen.

na azt hiszem távozom, kicsit összekéne magam szedni.
na pá gyerekek.

2009. július 20., hétfő

éjszaka.

mostanság olyan bágyadtnak érzem magam, félek egy kicsit a jövő hónap végétől;csak egy nagyon kicsit;de az minden este előjön, amikor már kimatekoztam magam, amikor már olvastam a könyvemet; zenehallgatás közben, amikor csend van a házban. ilyenkor kikönyökölök az ablakon nézelődöm kifelé, éjfél van vagy éjjel egy; mindegy;
lényeg, hogy csend van, csak egy kicsi zene szól a fülembe, pont olyan megnyugtató, és ilyenkor elhagyom ezt a félelmet. minden éjjel elhagyom, és minden reggel újra átgondolom.
elhitetem magammal hogy jó lesz az gyerekek, jó lesz; megszokás kérdése minden; ott lesz a közelemben dsarosi, pannit is megtalálhatom, meg ott vannak az ismerősök a szemben levő utcában, az autópályán kell csak átmenni. hijjajj.
és pénteken jöhetek haza, jövök is majd haza, mert kristóf nélkül úgyse bírom sokáig. sőt. egy hét és kész;nekem idegosztály.

nehéz lesz, jaj de nehéz, de ilyenkor mindig visszamászom az ágyamhoz, leülök az ágy szélére, kitörlöm a szememből a könnyeket; és elhiszem;
hogy fog ez menni nekem. fog ez menni nekem;gyerekek.
a dunaparton bágyadtan néztem a késődélutáni napsütést, kezdtem úgy érezni, hogy semmi rossz dolog nem történhet velem, hiszen a nap is süt, az ég kék, vizipipa is van ha kell, meg van szerelmem is, meg vannak barátaim is, szeretnek és én is szeretek; aztán a telefonom csörgése és a vizipipa szörcsögése visszarántott a valóság talajára, ahonnan elrugaszkodni úgyse lehet.
de a jókedvem az megmaradt.
hiszen, miért szomorkodnék?

csapóHAT

naháááát:D
újra főztem, bár csak tojásosnokedlit, amit nem nehéz.
első lépés.
édesanyukánkkal közöljük a tojásosnokedlit megelőző nap, hogy mi másnap tojásosnokedlit szeretnénk enni, és ellentmondást nem tűrő hangon mondjuk hozzá, hogy PARADICSOMSALÁTÁVAL. :D
namármost, miután beleegyezett kedves édesanyánk a tojásosnokedlibe, húzzunk el aludni, teljesen elégedetten. másnap keljünk fel holtfáradtan, és egyezzünk bele, hogy márpedig édesanyánk csak a nokedlitésztát keveri be, a többi a mi dolgunk.
a nokedlitésztát vidáman(feldolgozva a tényt, hogy legyőztek minket, nincs pihenés) szaggassuk ki, miközben megalkotujuk a paradicsomsalátát.
majd mindezek után, hagyjuk hogy édesanyukánk megcsinálja a tojást is.
na. végül édesanyukánk elzavar minket a gép elől.
nyugodjunk bele.:D
biztos csak én vagyok hülye, meg ezenkívül nem normális, legyen egy és ugyanaz; de szeretem én ezt a német nyelvet. nagyon szeretem. akármilyen ronda, meg nehéz akkor is szeretem.
és szeretem, hogy van egy ember akivel tudok németül beszélgetni, mindig minden esetben. mert csak azt mondom, hogy németül akarok beszélni, és már nem is magyarul beszélünk hanem németül, és megértjük egymást, mindegy mit hibázok akkor is érti.
sose hittem volna, hogy megtudok majd beszélni bármit németül.
de most megtudok.

megbeszéltük, hogy zenetáborban is beszélünk majd németül. amikor csak akarunk. olyan jó hogy van még egy nyelv amin megértjük egymást.
eszter..gyere haza:)

virágkosár?:D

Eszterke üzenete:
*blumenkorb mit karotten mit sahneund käse und mit reis:)
*gemüsetag:)
kamilka üzenete:
*ja
*aber
*blumenkorb?D: virágkosár?D:
Eszterke üzenete:
*nii:D
*karfiol:D
kamilka üzenete:
*höhö
*:D
*jaa
*gut


már megint hülye vagyok:D
számomra rejtély, hogy a gép, miért rakta ki kétszer a tegnap esti bejegyzésemet. mindegy, kitöröltem, minek legyen fennt kétszer, amit egyszer is megért egy gyengébb elméjű óvodás is.
régen írtam már teljesen átlagos dolgokról, mint például mikor támolyogtam le a nappaliba, mikor mentem el emlékezetből a szekrényemig, meg mit főztem.
na most körülbelül ebből a három dologból, a főzést meg a szekrényig menést nem csináltam meg eddig ma reggel, azt hiszem főznöm majd csak később kell, a szekrényt meg lehet hogy ma kihagyom, és a vasalatlanok között szedek össze valamit:D
tehát.
reggel 9kor keltem, úgy éreztem magam mint egy zombi. úgy is néztem ki. a hajam szétállt, a fejemet kicsit elaludtam, amin azért elröhögtem magamat a tükör előtt, akármilyen fáradt is voltam. pedig igazán kialudhattam volna, mert 1kor aludtam el, de ez a nyolc óra úgy tűnik nekem már kevés. nagyigényű lettem, háhá:D
namármost. letámolyogtam anyához, nem nagyon láttam még mindig semmit, reggeli szédülés hajjaj, ledobtam magam egy székre, és úgy éreztem, hogy még 3óra alvás belefért volna, de én gatyát akarok menni venni a tahóba, mert van leárazás és elfogytak a gatyáim, az meg ugyabár anya nélkül szerintem nem nagyon fog menni, kivétel ha lemegyek a teszkóba és váltok pénzt, mert elfogyott a hufom, de nem szívesen váltanám még vissza az eurom. jólesz az ínséges napjaimra:D is.
a szekrényig elmenés ma nem történt meg, mert az ágyam mellett lehajítva(ahogy általában lenni szoktak a cuccok) találtam egy szoknyát, rögtön fel is vettem, szekrényről levolt a gond.

amúgy. azt hiszem kezdek igazán unalmas lenni, tehát mostmár össze kell magamat szedni, mert apa azzal fog hazajönni, hogy kislányom átlagos lettél, mint a többi hülye blogger, most már valami spontán vicceset is halljunk.
ne aggódjatok, ooh ti szegény blogomat olvasók:D összeszedem magam:D

2009. július 19., vasárnap

ne aggódj, következő randin úgy fogok kacsázni, hogy azt még te is megirigyeled:)

szeretlek:)
kamilka üzenete:
*gondoltam ám mit fogsz mondani:D
Brigi üzenete:
*szálj kia fejemből hé:D
kamilka üzenete:
*én?D:
*ottse vagyok
Brigi üzenete:
*neturkálj a gondolataimban:D
kamilka üzenete:
*nem tehetek róla, hogy úgy jár az agyad mint nekemD:
Brigi üzenete:
*jólvanna:D akkor a teagyad is hibásan van bekötve:D
kamilka üzenete:
*:D
*hová?D:
Brigi üzenete:
*hát a fejedbe
kamilka üzenete:
*és miazhogy hibásan?D:
*én kérem, teljesen jól vagyok összerakva
Brigi üzenete:
*nemhinném...az csak az álca h netűnjön fel h teis egy evolúciós hiba vagy:D
*akárcsak én
kamilka üzenete:
*ó na bekaphatod:D
Brigi üzenete:
*kiért?
*:D
kamilka üzenete:
*kiért?D: gratulálok
*nemtudom
Brigi üzenete:
*kiét na?:D
kamilka üzenete:
*a szomszéd macska farkincáját
*:D
Brigi üzenete:
*nics szomszéd macska:D
*nincs:D
kamilka üzenete:
*nálunk vanD:
*jöhetsz ide rögtön
*:D
Brigi üzenete:
*rohanok:D
kamilka üzenete:
*gondoltamD:
Brigi üzenete:
*olyan gyors vagyok h már ottis vopltam és vissza is értem:D


ennyit erről:D
nyugalom. élek még. csak semmit nem csinálok, ezért nem írtam ma.:)

2009. július 18., szombat

hijj gyerekek. megrovásban részesítem magamat, ugyanis ma még egy szót se írtam. ejnyebejnye kamálka.
na így már jó.
az ok az, hogy a vincéék itt vannak, és egész délelőtt segítettem ebédet főzni:D
kalandos volt ne aggódjatok.
először is. krumplisaláta. de nem ám olyan hagyományos. kell bele répa is, főtt tojás, uborka, és a krumplit először össze kell nyomkodni, csak azután lehet majonézezni. na egy szó mint száz, anya beleborította véletlen az összetört krumpliba az összes répát, amit azután szépen ki kellett bogarászni, mert az ÚGY NEM JÓ. namármost.
második rész. görög saláta. nem részletezném. a lilahagyma tartósan könnyeket csalt a szemembe, kínomban már majdnem röhögtem.
harmadik. sima zöld saláta. nem túlzottan említésre méltó az elkészítése, tehát nem is említem többet. remélem attól hogy nem beszélek róla sokat, nem fog kinyírni engem az éjszaka közepén. A SALÁTA BOSSZÚJA.:D

na. ezen kívül, még délután, üldögéltem a garázsban, vizipipáztam miközben apáék kertiasztalt építettek, és marhára jól éreztem magam, egészen addig még arrébb nem küldtek, mert bejött a garázsba is egy kis eső.

hiába. zord idő uralkodik kinnt:D

2009. július 17., péntek

khmm:D

Kamilka: ich bin einen faszakinder. :D
Eszter: ich wusste es schon:D
Kamilka: oh, gut. und du bist auch ein faszakind.
und wir sind faszakinder.
ist gut?
:D
oder nicht gut?
Eszter: perfekt:D
Kamilka: ich weiss:D
Eszter: aber wir sind überfaszakinder:D
Kamilka: ich sagte, dass ich überfaszakind bin.
jaa.
überfaszakind.
besser.
Eszter: ezt kiírom:D
Kamilka: überüberüberfaszakinder:D
am besten.
b*szod.
éniiss:D
aber.
AUF DEUTSCH BITTE:D
Eszter: hajjaj
schuldigung:D
Kamilka: 'nichts.
ich schreibe.
eiiin moment.
Eszter: B*zdmeg
hallod
ezt muszáj magyarul
anyának vörös lett a haja.
Kamilka: baszki
AUF DEUTSCH
aber
nebassz:D




Auf deutsch, und allesallesalles.:D
eszter wird am 25.Juli nach hause fahren. ist gut, ich gehe mit meinem vater in der flughafen.
auch gut.


und ich bin auch gut.
amikor kijöttem a mama ajtaján, a virágok között megláttam egy szőrgombócot, és BinLadenre gondoltam, Bogi rég meghalt, terrorista hajlamú nyulára, aki minden felé közeledőt, vagy felé nem közeledőt lelkiismeretesen megtámadott, és ha sikerült meg is harapott. de BinLaden meghalt és mostmár csak az emléke marad, meg az ijedtség ha a virágok között meglátok egy szőrgombócot, akinek pont olyan színe van mint neki volt.
azon gondolkoztam épp az előbb, hogy nem ártana kipakolni végre az utazótáskámat, és kimosni a cuccaimat.
óóó gyenge emberek. EMBER. vagyis én:D nem ettem dinnyét csak egy kicsit, mert bűntudatom volt, hogy fejére raktam a lecsóslábast. szegény dinnye, gondoltam, mégis milyen sors volt ez neki. amikor még kinnt növekedett a dinnyeföldön, sokat játszott testvéreivel, akkor még nem volt ekkora nagy zöld golyóbis se, és elfért volna a tenyeremben. de aztán megnőtt, érett felnőtt lett, esténként döglött a kanapén, ordított a feleségének sörért, míg végül egy szép napon rá nem köszöntött az örökké eltávozás órája.
ehelyett a mese helyett, lefogadnám, hogy telenyomták génmódosítókkal, attól lett ilyen hatalmas, és szegény dinnye lelke már apró korában elszállt az éteren.
ennyit a dinnyékről.
most pedig megyek és vágok magamnak egy hatalmas szeletet, mert megnyugtattam magam;hogy rég meghalt.

2009. július 16., csütörtök

kalandom a dinnyével.

egy hatalmas dinnyét próbáltam előbb beszuszakolni a hűtőszekrénybe, de ez a ravasz nagy zöld golyóbis minduntalan ki akart mászni, legnagyobb derültségemre. aztán végül én győztem, fejére raktam a lecsót tartalmazó lábast, elégedetten összecsaptam a kezem és rácsaptam a hűtőajtót miközben hangosan sikított ez a nagy bogyó, hogy ő márpedig nem szereti a lecsóslábast.
ez van kérem. úgyis megeszlek, Te dinnye:)
első etap hajnali fél2kor, dörög az ég ugyebár.
második etap reggel 7kor, kezd meleg lenni, ablakot kéne nyitni.
harmadik etap reggel 9, elfelejtettem hogy az órám bevan állítva kilencre.

pihent vagyok ám. teljesen.

2009. július 15., szerda

óóóó

ugyebár elmúlnak az ínséges idők, megint tudok jósokat írni. bár ma ugyebár nem írtam még egyet se, de csak azért nem mert világrengetően nagy dolgokat kellett csinálnom. mint például.



olvasni az elkezdett hegymászós könyvet. megnézni egy hegymászós filmet. aztán megkeresni a könyvváltozatát azonnyomban iziben. meg. lubickoltam a medencénkben. amiben a víz még szerintem hideg, de azért vidáman fröcsköltük egymást az öcsémmel. én fáztam, ő nem, dejóneki végülis. ezen kívül más világrengető dolgom nem volt, csak annyi, hogy reggel felkeltem 11kor, előtte azért felriadtam a biztonság kedvéért 8kor is mert meleg volt.

most is meleg van végülis, meg éjszaka is, már kezdek azon gondolkozni hogy kifekszem a teraszra valami szúnyoghálóburokba és akkor nem esznek meg a dögök se, és talán annyira nagyon nem lesz melegem se. bár ennyi erővel aludhatnék a medencében is egy gumimatracon.

hijj de kreatív vagyok, mindjárt veszek egy gumimatracot és ott alszom. elviselhetetlen a meleg.

2009. július 14., kedd

hellohellohello.

végre itthon, és mostmár tényleg teljesen. tegnap is itthon voltam már, de csak fél órát, mert felhívtam a kristófot mondta hogy énekkaros tábor van, mehetnék, mire attila beleordította a telefonba hogy azonnal induljak, tehát mentem mert tudtam hogy énekkaros tábornál jobb biztos nincs. nagyonnagyon jóvolt:D

bamberg pedig. hát igen bamberg. nem akartam elmenni. nem akartam hazajönni. hiányoznak a próbák, meg a csellistatársaim. volt olyan nap, hogy 6 és fél órát próbáltunk. nem bántam. hihetetlenül jóvolt.
a darab. hát igen a darab. utáltam amikor elmentem. most kábé kívülről tudom hogy melyik tétel hogy smint van, és imádom az egész darabot. annyira jóvolt hogy a dinamika, meg minden ami odavolt írva a kottába megvalósítható volt, nem úgy mint itt esztergomban.

búcsúzásnál három embernek megígértem, hogy írok nekik. végülis hülye voltam mert kérdeztem hogy milyen nyelven, angolul vagy németül, ők meg aztmondták angolul, szóval most össze kell szednem az egyéves angoltudásom. bár végülis jólesz, mert egyik se angol, hanem ketten prágaiak, egy pedig francia. harmadik nyelven könnyebb beszélni.
namost távozom, csinálok facebookot, mert mindegyik csak azon van fennt, és írok nekik.
képeket meg majd rakok fel.

na további szépjóreggelt

2009. július 10., péntek

szépazélet

van internet. jupiii
beszéltem reggel kristóffal. jupiii
lement ezért egy csomó pénz a telefonomról. jupiii
de nembaj, megérte, mert már nagyon hiányzott.
ja most is hiányzik.
de mindjárt megyek haza. jupii
márcsak három nap. jupiii

legyetek jók:)

2009. július 9., csütörtök

helloMAGYARORSZÁG

végre sikerült internethez jutnom, elmúlt az ínséges időszak, haha.
kicsit nehezen jutottunk hozzá, de sebaj azért sikerült, külön kód is kellett hozzá, hogy vigyáznak a netre. mintha mindenki lopná. nem baj.
remélem mindenki jól van, mármint aki olvassa ezt a blogot, meg azis aki nem olvassa.
ha hazaérek úgyis beindul megint a bejegyzések szaporítása, ezen a héten szerintem csak ennyi, de nem baj, azért látjátok életjel van.

na pá mindenkinek szép napot.

2009. július 5., vasárnap

hát kérem ez a nap is eljött.

hát el.
még egy óra 6perc, és utazom. összepakolva még nincs.



azt elfelejtettem mondani korábban, hogy most a blog 9napig szünetel. mert nem tudok róla, hogy tudnék bárhol is netezni. ha családoknál lettünk volna, akkor lehet hogy tudtam volna, de így nem.
nem baj.

puszi mindenkinek, jók legyetek:)

2009. július 4., szombat

van egy jó, meg egy rossz hírem.
a jó az hogy HOTELban leszünk. huh, megúsztam a családoskínzást.
a rossz az hogy holnap reggel 8kor indulunk. és nem 10kor. tehát már csak 8és fél óra.
jesszus. persze még nem vagyok összepakolva. majd reggel itt fogok rohangálni, hogy biztos valamit itthon fogok hagyni. bár van amit ott is megvehetek. de azért nem akarom ott felfrissíteni a ruhatáramat, mert a felét itthon hagytam. szóval ruhára nagyon figyelek. a fogmosós cucc mindegy. azt vehetek ott is. úgyse hagyok itthon semmit.

a legfontosabb dolgok amiket nem szabad itthon hagyni: a kispárnám, a tündérbékám (nem érdekel, gyerekes vagyok, nekem kell a tündérbéka) a kismaci amit Kristóftól kaptam (még gyerekesebb, nem érdekel, hiányzik és kész) és a csellóm.
ha minden más itthon is marad, ezeknek akkor sem szabad.
ja sárgatáska, pénztárca. ezeket se felejtsem.

na ki itt a..?

Kóró: de minek keltettek fél8 kor ha most fél9 múlt és még gépezel meg ráérsz?
Kamilka: mert azt hitték hogy mi olyan faszagyerekek vagyunk, és eltudunk indulni 8kor
*kérem ez tévedés
*én hamarabb voltam kész mint anya
*itt csak én vagyok a faszagyerek
Kóró: azt tudom, hogy csak te vagy faszagyerek
Kamilka: naugye. de egyetlen gáz van. még nem mostam fogat. anya meg már igen. akkor mégse vagyok faszagyerek?

helloszombat.

mégcsak reggel fél9 van, de már talpon kell lenni, mert megyünk soltra, jaj. amúgy 8kor akart anya indulni, de én nyolc óra előtt 3perccel még vizes hajjal tébláboltam ruha után, szóval ez nem valósult meg. na nem miattam, anyáék akkor még hajat se mostak. sebaj. szerintem már csak órák kérdése és indulunk, nekem végülis mindegy.

még 25 és fél óra. nem akarom.
még amúgy össze se vagyok pakolva, azt se tudom mikor érek ma haza, mert még velence is van. azt se tudom mit fogok vinni. majd kiderül este.

szörnyű, de már most hiányzik a kristóf.
minimum 10nap még.
hajjaj.

2009. július 3., péntek

eszterrel szeretnénk a nyáron elmenni egy napot nyaralni.
debrecen, tokaj, kecskemét, pécs.
nem tudjuk melyiket válasszuk. vonat van elég.keletiből, nyugatiból, déliből. össze lehet vadászni, kívánság szerint szinte. mennek vonatok mindenfelé.
de először szegedet akarom látni.
egyedül vagy kristóffal.
ha kristóf nem jön, akkor biztos egyedül.
eszter tokajt szeretné.
hát legyen.
holnap solt, dédpapaszülinap, utána velence, este pakolás, gondolkozás mit hagyok tulajdonképpen itthon, elbúcsúzás néhány embertől, ha esetleg személyesen nem tudtam, de msnen fennt vannak, aztán fekvés az ágyban, úristen ez a nap is eljött.
de nem, ma még nem, még egy teljes nap van, és még hozzá 10óra, a maiból meg még van 3.
menekültem a vihar elől, nem akartam, de felém magasodott, még csak a jókai utcában voltam, de már dörgött, fújt a szél, utamat por kísérte, jutott belőle a szemembe is. de nem. nem futottam, minek fussak, nem mindegy hogy ázom el? futva, vagy gyalogolva? gyalogoltam tovább, a zenén-amit hallgattam- keresztül is hallottam, hogy dörög, láttam hogy villámlik, láttam a felhőket, a portól könnyeztem, utáltam, hogy ott az a hülye építkezés a petőfi utcán, csak a vége mellett mentem el, de rám fújta a szél az összes port, azt akartam, hogy essen, elveri a port az eső.
17 óra, 45 percet ütött az óra.
végül szaladtam.
de nem esett.

még

47 óra, és indulok.

jaj jaj jaj.

és utána 199óra múlva jövök haza.

jaj jaj jaj.

de sok az. jaj de sok.

2009. július 2., csütörtök

ónahát.

kiderült, hogy bambergban elvileg családoknál leszünk. kicsit félek, kicsit nagyoooon.
a családoknál lakással csak az a baj, hogy nagyon kell koncentrálni, hogy megértsem, mit is akarnak tőlem tulajdonképpen. bár a villachossal nem volt semmi probléma, a csaj direkt olyan szavakat használt amiket megértettem, és nem beszélt hadarva. úgy könnyű volt, remélem most is az lesz. és azt is remélem nem egyedül kell laknom, mert az úgy sokkal nehezebb.
villachban azért nagyon jó volt ám, akkor mentünk haza amikor akartunk, számítógép is volt a szobában, szóval könnyebben tudtam anyáékkal beszélni. a telefon drága, az internet ingyé van.
reméljük a legjobbakat.:)

.

azt hiszem rekordot döntöttem, egy hét és még egy nap alatt sikerült 50bejegyzést írnom. rettenetes.
sokat beszélek, sokat írok.
de ennyire?

hellocsütörtök.

fél11kor sikerült most az egyszer szédülés nélkül felkelnem, lecsámpáznom az alsó szintre. behajítottam magam a számítógép elé, majd én írok blogot felkiáltással, de két perc múlva fel is keltem, mert Mafia blogján találtam bögrés sütit és ki kellett próbálni. kipróbáltam. és most azt eszem. írtó finom. csak marha sok:D
de sebaj. most már tudom hogyan tudok öt perc alatt sütit sütni. nem kell egy órát állni a konyhában. bár az egyórás sütiknek is megvan a varázsuk.
míg ez a csodás minisüti sült elgondolkozva álltam a mikró előtt, aztán csipogott a mikró én meg otthagytam a konyhakövön az összes rosszat és bejöttem a számítógéphez.
igyekszem megőrizni a jókedvemet, még így is hogy sírni lenne legszívesebben kedvem, de már három napja csak arra tudok gondolni amire egyáltalán nem akarok.
tegnap néztem magamnak vonatot szegedre, hátha esetleg obre lemehetek, de ezt anyáékkal kéne először megbeszélnem, ráadásul a vonat is pénz, szeged meg messze van, az mégtöbb pénz. mondjuk csak egy napra akarok lemenni, megnézni kristófék versenyét, aztán jönni haza, újra vonattal. és újra egyedül. persze már előre tudom, hogy le se fognak engedni, de sebaj, egyenlőre még lelkes vagyok vonatot nézek, hátha.
ma újfent trehány voltam és nem mentem le edzésre, de mivel senki nem szólt hogy hogyan merre lesz, ezért foghatom erre, és fogom is erre fogni. kezdem úgy érezni, nekem szólni se akarnak mert minek, pedig én felkelnék ha esetleg biciklizni mennének, mert biciklizni bármennyit tudok, és szeretek is. futni nem szeretek, fáj a lábam is akkor meg hová futkorásszak.

na eddig ennyit.

2009. július 1., szerda

...

apa azt mondta, hogy néha sírva röhög a blogomon.

SIKERÉLMÉNY

köszi.

.

azt nem mondtam, hogy levágtam a hajam. most rövid. egész jó. ügyes vagyok:D

csapó ÖT.

mintha nem írtam volna ma még eleget. :)
sebaj, az ebédfőzős rész kimaradt, pótolni kell, másnap már nem emlékszem minden részletére.
mai menü rántott patiszon, barna rizs, kukorica saláta, meg pár szem rántott hal (mert ugyebár a patiszont nem szeretjük annyira. később kiderült hogy mégis.)
első lépésként reggel bolt, vásárlás, 9körül kelés, kipihent arc.
10körül elkezdhetünk azon gondolkozni, hogy mikor kéne felrakni főni a rizst, ugyanis ez zacskós (modern világ hajjaj), és legalább 45percig kell főnie. gondolkozzunk, majd állapodjunk meg egy barátságos 11órában, mert akkor biztos kész lesz, mire édesapánk telefonál, hogy mi a helyzet, kaja van-e. (tényleg telefonált, de akkor még kaja nem volt) 10től 11ig foglaljuk el magunkat, majd tegyünk fel forrni vizet (teavízforralóban természetesen) és essünk kétségbe hogy úristen nem tudjuk 11kor feltenni a rizst mert a víz még nem jó. tessék megnyugodni, a patiszon is lesz legalább fél óra, nem kell délben kajálni (az érzékenyebbek itt ordíthatnak hogy : DEDE!)
hívjuk fel kedves édesanyánkat hogy a patiszont tulajdonképpen úgy kell-e megcsinálni ahogy gondoljuk, és nem úgy ahogy nem kell. nyugalom úgy kell ahogy gondoltuk , neki is állhatunk.
álljunk neki.
vágjuk fel a patiszont (előtte nem árt lepucolni) sózzuk meg, hagyjuk egy kicsit állni. a rizst meg közben már rég feltettük, és nem feledkeztünk meg róla. ugye?
hagytuk állni a patiszont, most már elég volt, imádkozhatott kettőt is, mostmár meg kell halnia forró olajban. szedjük elő a panírozáshoz szükséges hozzávalókat, kínozzuk meg szegény patiszont, majd miután felkészítettük a teljes eltávozásra, süssük meg. az már nem fáj neki.
megsütöttük.
remek.
vegyük elő a halat. süssük meg azt is.
és. kétségbeesetten vegyük mostmár észre (de tényleg) hogy a kukoricasalátát nem csináltuk meg. na gyorsan hozzávalók, keverjük őket össze, nahát most elsőre minden sikerült.

hiába. a gyakorlat:)
utolsó lépésként terítsünk meg, és csípőre tett kézzel álljunk meg a bejárati ajtó előtt ezzel jelezve, hogy igazán hazaérhetne már édesapánk.
ha megérkezett, melegítsünk meg mindent, mert kihűlt a kaja, és kajáljunk meg.
jó gyerek vagyok, de a héten először a mosogatnivalót másra hagytam:D

...

és amikor elhitted, hogy rosszul tudod, akkor tudod meg igazán, hogy felesleges volt elhinni. mert úgyis úgy lesz minden, ahogy te ezt napokkal ezelőtt tudtad, és ezen már kár gondolkozni.

12nap annyira sok idő.

sajnálom magamat. most az egyszer igazán.

tegnap.

ebéd után matekozás közben elfáradtam (bár eleve is fáradt voltam) és aludtam 1órát, így majdnem elkéstem a zenesuliból. mondjuk sikerült odaérnem négy előtt, de aztán látva hogy rajtam kívül három ember volt képes odatolni a képét, úgy gondoltam aludhattam volna még két órát, akkor nem lennék fáradt se, és nem kéne a dunába se bemásznom, hogy bejussak próbára. ráadásul még esni is kezdett ezért még a homokzsákokon is át kellett kelnem, hogy ne ázzak szarrá a csellómmal együtt. mindezek után kedves irénke néni késett, aztán bejutottunk, próbáltunk fél6ig, aztán pánikszerűen kimenekültem a teremből, mert nem tudtam róla, hogy zenekar lesz, és én előtte való nap dsarosival már megbeszéltem a matekot. még hallani véltem irénke néni méltatlankodó hangját, mert később ugyebár befutottak még ketten, és ők se maradtak zenekaron. haha.
szóval kimenekültem a zenesuliból, újfent vizes lettem, és elindultam fel dsarosihoz kínzásra. bálintot is vittem magammal, nem látta még azt a környéket, gondoltam megmutatom neki. marha nehéz volt felfelé vinni a hegyen. biztos tetszett neki, sok felé járt már a világon, legalább 3országban már volt. és pont esztergomban nem volt mindenhol, szörnyű, ezért vittem fel magammal. ő nem fáradt el, csak én, mert ugyebár a hátamon vittem, mint mindig. vasárnap jön velem bambergba is.
megint csak világot lát.
megjegyzés: bálint a csellóm, és két és fél éves. 2007 februárjában kaptam.
na szóval. felértem, kértem egy kávét mert majd meghaltam egész nap a fáradtságtól. kaptam kávét, aztán kristófnál megittam, beszélgettünk egy kicsit, majd felkutattam dsarosit, hogy ugyanmár matekozzunk.
matekoztunk kilencig, nem lettünk kész a házi ellenőrzésével, aztán kaptam megint házit, mostmár egy egész fejezetet, és büszke voltam magamra, mert azt mondta hogy már egy könyvvel végeztünk. remek, most majd jön még ötszáz. de sebaj, én akartam, nem akarok hülye lenni egész életemben, úgy érzem mostmár jobban megy egy kicsivel, csak azok a hülye előjelek ne lennének.
aztán matek után hazahozott autóval, itthon még apáékkal kiültem vizipipázni a teraszra, aztán fél11után felmentem matekozni a szobámba.

jelentem 13oldalból másfél készvan.

helloszerda:)

óó csodás remek, itt a hét közepe gyerekek, július elseje, vivien születésnapja, ma rántott patiszon lesz barnarizzsel, egy hete működik a blog, van 44bejegyzés, lehet hogy páran olvassák is, ma elaludtam, sebaj.

.

nagy rejtély számomra, hogy a tegnap este fél11kor írt bejegyzést miért 14:14el jelenítette meg:D