nekem most épp pakolnom kéne; a szobámat, és a ruháimat; meg hajat se ártana festeni, meg vasalni is kéne, összeszedni a Macit meg a Békát, megsimogatni a macskát, és kaját adni neki, kikönyökölni az ablakba, és gondolkozni hogy már megint mit fogok itthon hagyni, és azon is elgondolkozni hogy holnap reggel mikor keljek ha én fél9re oda akarok érni, és még előtte maviréért is kell menni; na mindezeket kéne csinálnom, de nem én ahelyett mármegint blogot írok, kezdem elhinni hogy grafomán vagyok; ahogy ezt kedves apukám mondta nemrég.
jó, naaa elhiszem, de mi rossz van abban, szeretek beszélni meg írni is, vannak emberek akik ebben találják meg önmagukat. na jó, én azért nem az az ember vagyok, én szeretek például zenélni is. meg szeretek csókolózni is. szóval annyira nem lehetek grafomán meg satöbbi. egyszerűen csak sok a gondolatom.

na. mostmár távozom, sikerült rávenni magamat, de most meg azon kell gondolkoznom mit csináljak először. szobapakolás, ruhák összeszedése vagy vasalás?

azt hiszem Macira meg Békára voksolok.
megkeresem őket, pedig pontosan tudom, hogy mindketten ott fekszenek a szobámban lévő franciágyon, a nagypárnám mellett.
így könnyebb megtalálni őket.

na abbahagytam.