reggel nyolckor kikergettek engem kéremszépem az ágyamból, szólván;úgyis az eszterhez neked is kell menned a reptérre!
fülemre húztam a takarót, beállítottam az órámat negyed9re, jaj hagyjatok aludni, fáradt vagyok; aztán édesapukám hangja harsant messziről, hogy jólvan, ha nem jössz rögtön, akkor én elhúztam itthonról. mire kipattantam az ágyból (mármint ha azt a lassított felvételt kipattanásnak lehet nevezni) ruhát túrtam magamnak, és úgy 8 óra 20körül beis vágódtam apukám mellé az autóba, na mennyünk gyorsan az eszterért. de jaj, először még mamához szólt a fuvar, aztán még a pékségbe (bevallom én akartam csokiszsömlét venni, ez az én hibám:D) majd pest, ott még europark mert még a gép leszállásáig volt 30perc, fényképezőgépnézés, hm jó ez is meg az, de haggyál nem veszünk sonyt, mert az eredetileg szórakoztatóipari; dehááát a kristófnak is olyan vaaan; sebaj, én canont vagy nikont veszek; jó beleegyeztem és megnézegettem édesapukámmal az összes neki tetsző és neki nem tetsző gépet. na. aztán úgy fél11előtt 3perccel be is ültünk újra az autóba, felmentünk a gyorsforgalmira és 5perc múlva már az érkezőnél álltam, hogy jöjjön az eszter. de természetesen mindenféle turista jött, magyar és nem magyar, és örömködtek, én meg álltam és még mindig nem jött. aztán felmentem a tetőteraszra mert apáék nézték az épp induló és érkező gépeket, nézelődtem, aztán felhívtam az esztert hogy merre jár. mondta hogy kicsekkolt, csomagra várt, jön kifele. jött is, a végszót már egymásnak mondtuk, mert 2másodperc múlva telefonnal a fülém felém lódult, és akkor már letettem, hiszen úgyis ott volt, minek a telefon.
na gyerekek, sose hittem volna hogy ennyire hiányzik, még pityeregtem is, de ez megbocsájtható hiszen több mint egy hónapja nem láttam. örömködtünk, aztán néztük még a repcsiket, majd hazajöttünk. kajáltunk apával, aztán újra autó, és ki eszterékhez.
náluk másodszor is megebédeltem, pedig nem voltam már éhes, de a lecsó az lecsó, abból enni kell.
hazafelé apával a bogiék franciaországi nyaralásáról beszélgettünk, megegyeztünk hogy ez a mikor jönnek haza, meg hogyan, eléggé ferde mint a szovjet sarló, mire hozzátettük, hogy és kemény mint a keresztbe tett kalapács; szóval mára megvolt a hülyeség, persze hazafele is volt pár aranyköpés, de az leírva úgyse jó, ezt mind élőben kell.
ugyeugye a pillanat varázsa.
natávozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése