2009. július 17., péntek

óóó gyenge emberek. EMBER. vagyis én:D nem ettem dinnyét csak egy kicsit, mert bűntudatom volt, hogy fejére raktam a lecsóslábast. szegény dinnye, gondoltam, mégis milyen sors volt ez neki. amikor még kinnt növekedett a dinnyeföldön, sokat játszott testvéreivel, akkor még nem volt ekkora nagy zöld golyóbis se, és elfért volna a tenyeremben. de aztán megnőtt, érett felnőtt lett, esténként döglött a kanapén, ordított a feleségének sörért, míg végül egy szép napon rá nem köszöntött az örökké eltávozás órája.
ehelyett a mese helyett, lefogadnám, hogy telenyomták génmódosítókkal, attól lett ilyen hatalmas, és szegény dinnye lelke már apró korában elszállt az éteren.
ennyit a dinnyékről.
most pedig megyek és vágok magamnak egy hatalmas szeletet, mert megnyugtattam magam;hogy rég meghalt.

Nincsenek megjegyzések: