menekültem a vihar elől, nem akartam, de felém magasodott, még csak a jókai utcában voltam, de már dörgött, fújt a szél, utamat por kísérte, jutott belőle a szemembe is. de nem. nem futottam, minek fussak, nem mindegy hogy ázom el? futva, vagy gyalogolva? gyalogoltam tovább, a zenén-amit hallgattam- keresztül is hallottam, hogy dörög, láttam hogy villámlik, láttam a felhőket, a portól könnyeztem, utáltam, hogy ott az a hülye építkezés a petőfi utcán, csak a vége mellett mentem el, de rám fújta a szél az összes port, azt akartam, hogy essen, elveri a port az eső.
17 óra, 45 percet ütött az óra.
végül szaladtam.
de nem esett.