mostanság olyan bágyadtnak érzem magam, félek egy kicsit a jövő hónap végétől;csak egy nagyon kicsit;de az minden este előjön, amikor már kimatekoztam magam, amikor már olvastam a könyvemet; zenehallgatás közben, amikor csend van a házban. ilyenkor kikönyökölök az ablakon nézelődöm kifelé, éjfél van vagy éjjel egy; mindegy;
lényeg, hogy csend van, csak egy kicsi zene szól a fülembe, pont olyan megnyugtató, és ilyenkor elhagyom ezt a félelmet. minden éjjel elhagyom, és minden reggel újra átgondolom.
elhitetem magammal hogy jó lesz az gyerekek, jó lesz; megszokás kérdése minden; ott lesz a közelemben dsarosi, pannit is megtalálhatom, meg ott vannak az ismerősök a szemben levő utcában, az autópályán kell csak átmenni. hijjajj.
és pénteken jöhetek haza, jövök is majd haza, mert kristóf nélkül úgyse bírom sokáig. sőt. egy hét és kész;nekem idegosztály.
nehéz lesz, jaj de nehéz, de ilyenkor mindig visszamászom az ágyamhoz, leülök az ágy szélére, kitörlöm a szememből a könnyeket; és elhiszem;
hogy fog ez menni nekem. fog ez menni nekem;gyerekek.
2 megjegyzés:
Fog ez menni, fog. Ha nem, mindig van visszaút, mindig van megoldás. Csak beszélj róla, ne fojtsd magadba.
Anya
szeretlek Anyukáááám:)
Megjegyzés küldése